Úgy tűnt föl, az Európai Unió már megint elbotlott az egyik saját lábában, és persze, hogy ezt a lábat Magyarországnak hívják, a botlás műfaját pedig vétónak. (A nyitó képhez: az előző napi venezuelai elnökválasztás hivatalos eredménye miatt tiltakozókkal nemzeti gárdisták állnak szemben Caracasban 2024. július 29-én. A hivatalban lévő elnök és az ellenzéki jelölt egyaránt győztesnek nyilvánította magát, a választási hatóság Nicolás Maduro elnök győzelmét állapította meg. Fotó: Fernando Vergara /MTI/AP)

Budapestet az zaklatta fel, hogy a közösség aggodalmát próbálta kifejezni az elcsalt venezuelai választások okán, amihez amúgy kétség nem fér, ezenkívül Ukrajnáról a nyilatkozatban szó sem esett, Brüsszel tehát azt hitte, itt gikszer nem lehet, ámde mégis volt. Budapest non coronat, most sem.

A dél-amerikai országban éppen tüntetők ezrei vonulnak, Molotov-koktélokkal, autógumikat égetve, köveket dobálva, ám mindenki tudja, hogy hiába. A rezsim egyfajta szimbólumként még azt a kávézót is bezáratta, ahol az ellenzéki vezér reggelizni szokott.

A magyarok a magyarázatokkal már nem sokat vacakolnak, egy ideig csak arra utaltak, hogy Budapest már novemberben támogatását fejezte ki Maduro baloldali elnöknek, és hát igaz, az elnök rendszere már akkor is mindennek az alja volt, mi változott, hogy júliusban elítélni kéne? A NER ráadásul üzletet szimatolt a dél-amerikai országban, korábban már olajipari együttműködéssel kecsegtette a világ legnagyobb olajkészletén, és – igaz, romos – iparán ülő diktátort, hogy mekkora sikerrel, még mindig nem látható.

Az tudható, hogy Orbánék két konnektje, Oroszország és Kína szintén jelen van, az egyikük fegyvereladási listáján Venezuela több ezermillió dollárral az ötödik. A tankokért a tízes években Maduro még banánnal, és más mezőgazdasági termékekkel fizetett, azóta tán más a helyzet, az elnököt az húszas évek eleje óta mindenesetre orosz katonák is védik. Kína a valóságban is befektetett a venezuelai, csapágyasra járatott olajiparba, egy idő után el is kezdett idegeskedni, hogy mire is el megy az ő 2000 millió dollárja, ezért még Maduro ellenzékével is tárgyalni próbált egy időben. Több vas a tűzben, értik. Persze Peking most Maduronak gratulált, kinek másnak.

Közben Venezuelát Amerika és Európa már évek óta szankciók alá helyezte, a lakosság negyede már lelépett, csak Spanyolországban él most félmillió venezuelai, de Magyarországnak is jutott belőlük. Ezt onnan tudható, hogy a legutóbbi önkormányzati választásokra az I. kerületi választói névjegyzék szerint egy 77 személyes idősek otthonába 840 menekültet jelentettek be, többségük venezuelai volt. Az említett körzetben egyébként 2650-en jogosultak választásra, vagyis majdnem harminc százalék volt az újonnan jött várlakók aránya, persze a Fidesz-nek, a Párbeszéd szerint legalábbis, míg a Fidesz polgármester-jelöltje azt írta, hogy elítélik az ellenzék színvonaltalan uszítását a diktatúrából menekült honfitársakkal szemben. Ami szép gesztus, menekültekből rögtön honfitársat csinálni, a Fidesz eddig nem erről volt híres, de hát változni sosem késő.

Viszont Nicolás Maduro választási csalása elítélésének orbáni megakadályozása eleinte mégsem ezt mutatta, de hogy a venezuelai kártyából az oroszok és a kínaiak mellett bármi komoly lenyúlást tud-e magának osztani a a NER-elit, igazán kétséges: ha marad a vétó, marad a Peking és Moszkva melletti büszke dübörgés a fahídon, a szokásos nemzetközi szégyen, és a 800 venezuelai menekült.

P.S.: Miközben ezt a jegyzetet írtam, a kormány mégis átállt a saját első kerületi polgármestere oldalára, és akként nyilatkozott, hogy alapos megfontolás után a venezuelai választást csalásnak és disznóságnak tartja, így csatlakozik az uniós nyilatkozathoz. Vagyis a venezuelai üzlet már tuti romokban. Az más. Akkor le Maduro-val. Vagy mégse. Talán majd felhívjuk egy kicsivel később azzal, hogy nem csak a kását nem eszik forrón.