Orbán Viktornak nem volt könnyű gyermekkora. Bár mostanában nem dicsekszik vele, korábbi interjúiból tudjuk, hogy – azóta milliárdossá vált – párttitkár apja verte, mint a répát, vagyis, fogalmazzunk így, poroszos szigorral nevelte. Ezért hozta ránk az 1300 millió forintba került tűzijátékot, a ki tudja mennyi pénzt felemésztő, ünnepi felvonulásnak nevezett vásári forgatagot, gurulós turullal, kivehető ajtós Szent Istvánnal és egy jobb sorsra érdemes, szintén a pesti Andrássy útra terelt csodaszarvassal. (A nyitó képen: kemény kezű apa kalapálta a mai vezért.)
Sokan megosztották a Facebookon az 1938-i müncheni masírozáson készült fotókat a nácik „dicsőséges” felvonulásáról, mondván, ezekre a képekre és időkre emlékezteti őket a mostani orbáni vásári mutatvány. Nem tudjuk, vajon a nemzetmegvezető és éceszgéberei belegondoltak-e ebbe a hasonlóságba, és ha igen, vállalják-e a szabad szemmel is jól látható egyezőséget. Ha nem, akkor inkább arról van szó, hogy a nemzetmegvezető saját, beteljesületlen gyermekkori álmait akarja most, élemedett korában életre kelteni. Azt hiszi, és azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy ezzel nekünk, magyaroknak kedvez. Mi leszünk általa többek, mi több, boldogabbak a csodaszarvastól, vagy attól, ha egy életnagyságúnál nagyobb lendkerekes István-szobrot huzigálnak az orrunk előtt, a gurulturulról nem is szólva.
Nem új ez az igény a nemzetmegvezető részéről, hosszú évek óta gyakorolja, hogy jót tesz velünk. Nekünk celebrálta Európa legnagyobb – és legdrágább – tűzijátékát, mi kapjuk majd a Fudannal Európa legkínaibb egyetemét, nekünk épül kínai hitelből Európa legvágányosabb Budapest–Belgrád vasútvonala.
Minden miattunk történik, pontosabban azért, ami Orbánnak gyerekként és fiatalon nem jött össze. Sem a pompa, sem a fényűzés, de még a normális élet sem. Ezért kell neki, hogy elmondhassa: mi vagyunk a legjobbak, a leginkább irigylésre méltóak. Ha a horvátok jól fociznak, a mi kutyánk kölykei, ha kutyaütők, akkor lám, nekünk van egy főre vetítve a legtöbb stadionunk.
És ugyancsak lakosságarányosan, a legtöbb covidos halottunk. Ez utóbbival azonban a nemzetmegvezető nem dicsekszik, nehogy Mari néni Békésborzadályon és Józsi bácsi Rémrettentőn megtudja, hogy mi a helyzet. Szomorú lenne akkor Mari néni és Józsi bácsi, meg a többi polgár, akivel megosztanák a bánatukat.
Orbán már évekkel ezelőtt megmondta az Ericsson új székházának avatásakor, hogy nekünk a valóságot kell magunk felé hajlítani. Vagyis, nem az van, amit látunk, hallunk és tapasztalunk, hanem az, amit választott vezetőnk mond nekünk.
A nemzetmegvezető pedig nem kevesebbet állít, minthogy mi vagyunk a legjobbak. Európa hanyatlik. Régebben, Orbán gyermekkorában ez a szöveg így hangzott: Amerikában verik a négereket, és az ottani ifjúság Coca-Cola mámorban fetreng.
Ezt üzeni nekünk a gurulturul, a kivehető ajtós István király, valamint a Semjén Zsolt által még nem levadászott csodaszarvas. Utóbbit persze még elérheti a végzete, jön ősszel a 80 000 millióba kerülő vadászati kiállítás, és akkor neki annyi.
Mária országában ugyanis minden megtörténhet. Még az is, hogy a sok árvalányhajas múltba nézéstől elvakítva, hátrafelé nyilazás közben, saját magunkat lőjük seggbe.