Egyenlőtlenségek a járvány idején

A kutatás Fodor Évával, Gregor Anikóval, Koltai Júliával és Kováts Eszterrel együttműködve, a Friedrich Ebert Alapítvány „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című regionális program megbízásából valósult meg. (A nyitó kép forrása: blogs.iadb.org.)

Pap Szilárd István, a Mérce főszerkesztő-helyettese beszélgetett ma délután a szakemberekkel, akik feldolgozták a május végén felvett reprezentatív vizsgálódás eredményeit. Az online beszélgetést követően a teljes tanulmány a Friedrich Ebert Alapítvány weblapján elérhető.

Nagy meglepetések nem születtek, viszont újabb megerősítést nyert, hogy a nehezebb élethelyzetekben a nők vállára rakódik a még nagyobb teher, a szegényebbek még szegényebbnek érezhetik magukat, bővül a leszakadók tábora. Az érintettek körében mégis kevés az elutasítás, a változtatni szándékozás, úgy tűnik föl, mintha az élet rendjének élnék meg az emberek a nemek közötti, a társadalmi egyenlőtlenségeket –mondván ez a világ rendje.

A kutatás egy országosan és Magyarország hét statisztikai régiója szempontjából is reprezentatív telefonos közvélemény-felmérésen alapszik. A megkérdezetettek 18 és 65 év közöttiek.

A vizsgálódás három témát jár körül a magyarországi egyenlőtlenségek alakulását szemlélve: 1. a munka világát; 2. a gondoskodást; 3. a digitális hozzáférést. A többi között a következő kérdésekre kereste a választ: Hogyan hatott a koronavírus-járvány a magyarországi társadalmi egyenlőtlenségekre? Hogyan alakultak a vírus előtt is jellemző nemi és osztály alapú egyenlőtlenségek és igazságtalanságok? Hogyan érintették a korlátozó intézkedések a magyar társadalom különböző csoportjait? Hogyan formálták az egyenlőtlenségeket a háztartások foglalkoztatási és anyagi helyzete? Milyen munkamegosztás alakult ki a családokon belül az iskolák, óvodák, bölcsődék bezárásával a családokra háruló újabb megoldandó feladatok kezelésére? Milyen hatással van erre az iskolázottság, az anyagi helyzet, a lakóhely? Segített az otthoni munkavégzés a magánélet és a munka közötti feszültségek enyhítésében? Hogyan alakult a gyermek- vagy idősgondozásra fordított idő a járvány idején a különböző társadalmi csoportokba, valamint nők és férfiak esetében?

A járvány miatt bekövetkező munkaerőpiaci nehézségek és kockázatok jó részét az alacsonyabb iskolai végzettségű nők viselik: körükben nagyobb a kényszer szabadságoltak aránya, és azoké is, akik valószínűnek tartják, hogy a járvány következtében elvesztik a munkájukat. A járvány miatt az állásukat már elvesztők körében a nők nagyobb arányban számoltak be anyagi helyzetük erőteljes romlásáról, mint a férfiak.

Öt százalék azoknak az aránya, akiknek a veszélyhelyzet következtében lettek anyagi nehézségei. Nem meglepő módon ez az arány azok körében magasabb, akik elveszítették az állásukat: 27 százalékuk került anyagilag súlyosabb helyzetbe, vagyis ötször nagyobb arányban, mint a lakosság átlaga.

Az otthoni munka elterjedtségéről a nyilvánosságban alkotott képet árnyalja a kutatás: még a diplomások körében is alig haladja meg az 50 százalékot azok aránya, akik a járvány alatt otthonról dolgoztak. Az otthoni munkavégzés árnyoldalait a kisgyerekes nők jobban érzékelték, mint a kisgyerekes férfiak.

A járvány nyomán kiélesedő élethelyzetben, amelyben a fizetett és az otthoni fizetetlen munka közti feszültségek láthatóak, a kisgyerekes dolgozó válaszadók az állami intézményes és a munkáltatói oldalról érkező, a munkaidő rugalmas kezelésére vonatkozó megoldásokat szorgalmazzák.

A koronavírus miatt bevezetett intézkedések következtében érezhetően megnőtt mind a nők, mind a férfiak háztartási és gondoskodó munkaráfordítása. Bár mindkét nem a korábbiakhoz képest hasonló százalékban növelte az ezekre a tevékenységekre szánt időt, a nők ezen időszakban lényegesen több időt töltöttek gondoskodó munkával, mint a férfiak. Különösen igaz volt ez a magasan iskolázott, városi és kisgyerekes nőkre.

Más a helyzet az idősgondozásban, ahol zárult az időolló: a férfiak valamelyest kevésbé csökkentették az idősgondozással töltött idejüket, mint a nők.

A férfiak és nők között nincs különbség abból a szempontból, hogy mennyire tartották igazságosnak a munkamegosztást a járvány alatt. Mind a férfiak, mind a nők igen elégedettek a munkamegosztással, igazságosnak tartják. Ennek ellenére a nők 38 százaléka, a férfiak 15 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy segítene-e neki az, ha a partnere többet segítene a gyerekekkel kapcsolatos teendőkellátásában.

A digitális eszközökkel való ellátottság és írástudás alacsony a rossz anyagi helyzetűek között, ám még a nehéz helyzetben lévők között is minden tizedik válaszadó vásárolt valamilyen digitális eszközt a koronavírussal összefüggésben, például otthoni munkavégzés vagy tanulás végett.

Az otthoni oktatás leginkább azok számára nagy teher, akiknek van 14 évesnél fiatalabb iskolás gyereke. Legnagyobb arányban a feladatok és határidők számon tartásában, a tanárral való kapcsolattartásban és a házi feladat elvégzésében segítették a szülők a gyerekeiket. A nők sokkal több időt töltöttek iskolás gyerekeik segítésével, mint a férfiak.

Mi kellene leginkább a változáshoz, amelyben a meglévő, és nehéz helyzetben növekvő egyenlőtlenségek afféle eleve elrendelésnek tűnnek? Nagyobb társadalmi képzelőerő, és az, hogy tudjunk és merjünk kérdéseket feltenni.