Teljesen egyet lehet érteni Orbán Viktorral, amikor azt mondja: Magyarországot támadják, veszélyben a haza és veszélyben a magyar szuverenitás. A pont után viszont nincs olyan mondata, sőt egy szava sem, amivel normális ember egyet értene. Magyarországra ugyanis maga Orbán Viktor a legnagyobb veszély. Nem szokványosan, nem éppen átlátható módon okoz tragédiát ez az ember nekünk. Éppen a legerősebb fegyvere a zavarkeltés, a dúlás.
Támadja Magyarországot, amikor nem a saját akolba tartozó embereket, szervezeteket, intézményeket ellenséggé nyilvánít, s külön hivatalt, legújabban védelmi tanácsot állít fel a másként gondolkodó és másként működő aktorok kisöprésére – hogy őt magát idézzem.
Megtámadja tehát saját országának egy nem jelentéktelen részét – ha a közvélemény alakulását nézzük az elmúlt jó egy évben, akár a választóknak több, mint a felét. Veszélyezteti a magyar szuverenitást, hiszen számos külföldi, politikai körrel alakít ki szoros politikai kapcsolatot, Macedóniától Boszniáig, nem is szólva egyik főbűnéről: szabad bejárást engedett az orosz hírszerzésnek a magyar külügyminisztérium számítógépes rendszerébe.
Ennél jóval kisebb árulás is elég minden normális országban, hogy az illető örökre kipenderüljön a közéletből.
Tovább megyek, Orbán a saját történelmi tapasztalataink ellenére kormányoz, amikor Ukrajnától azt várja, hogy ne álljon ellen az orosz agressziónak, adja át a megszállt területeket, és még van képe hozzá, hogy mindezt a béke zálogaként emlegeti. Mondja ezt egy Trianont elszenvedett, területeinek és állampolgárainak jó részét elveszítő ország jelenlegi vezetője. Az ötvenhatos hősi ellenállásunkat lefitymáló alattvalójának szavairól már ne is beszéljünk. Micsoda árulás ez is!
Vagy a zavar, vagy a végtelen gonoszság hozta elő Orbánból a Tihanyi Apátságban mondottakat, amikor a romániai magyarok legádázabb ellenségének, annak a Simionnak a szövetségéről delirált, aki az úzvölgyi magyar katonai síremlék meggyalázásának vezére volt. Tusványos bálványa, a „nagy Orbán” ugyan kit és mit nem árult már el pillanatnyi politikai vagy éppen anyagi előnyökért?
És valóban: hosszú a lista, amely azokat a tetteit sorolja, amelyek mind kárt okoztak Magyarországnak. Mert ugyan mi előnyünk lett a Kaczynski, a Babis, a Milorad Dodik, a német AFD vagy éppen a francia szélsőjobb barátságából? Mi előnyünk származik az orosz medvéhez, Putyinhoz szorosan kapcsolt bilincsből? Miért volt jó Magyarországnak elűzni a CEU-t, vagy engedni évekig kitalicskázni a Nemzeti Bankból a közpénzt magánérdekeket kiszolgáló alapítványokba?
Az a zsarnoktörvény, amivel legújabban minden ellenzéki minden független civil szervezet és személy orosz mintára kicsinálható, már annak az előjele, hogy Orbán ki akarja vezetni Magyarországot az Európa Unióból. Mi előnye származik az országnak abból, ha kizuhan a nyugati kultúrakörből? Amit művel, ennek veszélyét jelenti. Ő maga a szuverenitásunkat, a szabadságunkat veszélyeztető ember.
Amit Orbán művel, ennek veszélyét jelenti. Ő maga a szuverenitásunkat, a szabadságunkat veszélyeztető ember.
