Mindig (na, jó: évek óta) elcsodálkozom azon, hogy a győriek (tehát csak győriek, a sok ezer albérlőt most nem számolom!) szó nélkül hagyják szeretett szülővárosuk látványos romlását. Némelyek (lásd Facebook!) mindennemű technikai bravúrt bevetnek azért, hogy pompás, színes fénykép-felvételeket készítsenek a városról. Érdekes módon mindig csak azt a szögletet, részletet fényképezik, amelyik önmagában valóban szép, nemzetközileg is megállja a helyét. Ám ha csak 10-15 fokkal fordítanák el a fotómasinát, netán nem csupán a közhelyeket keresnék föl, akár sírva is fakadhatnának… (A nyitó képen: az egyik győri sajátosság, a váll- és/vagy fejmagasságban omló vakolat.)
Mert Győr (mielőtt bárki azzal vádolna, hogy kötődés nélkül az ember azt ír, amit akar, leszögezem: szeretett szülővárosomról van szó!) alapvetően szép, ugyanakkor sok helyütt siralmas képet mutat. Győr város vezetése (csak az utóbbi öt évet tekintve) képtelen be- és elismerni: a városképnek is két oldala van. A folyton mutogatott, távolról szépnek látszó részek, és a sosem mutogatott, mert távolról s közelről egyaránt elszomorító, letaglózó, szégyenletes valóság.
Lássuk csak! A történelmi belváros magjában, a Bécsi kapu téren (legalább két tucatszor megírtuk már, sem a tulajdonos, sem a város vezetése a füle botját sem mozdítja) az immár hírhedtté vált, omladozó, paravánnal letakart Schäffer-ház. Tulajdonosa a kaszinókat üzemeltető, a Borkai-érában meglehetős hírnévre szert tett dr. Rákosfalvy Zoltán ügyvéd által alapított kft. Évek óta omlik-romlik az épület Európa egyik legszebb barokk terén:
Nincs különb állapotban az Újkapu utca 16./II. Rákóczi Ferenc utca 37. alatti,
és vele szemben a másik, ugyancsak csupaablak sarok-lakóház sem:
Győr legszebb, késő reneszánszkori, hallatlan gondossággal helyreállított (eredetileg) lakóháza, az Apáca utca 9. alatti saroképület, a Fejérvári-ház.
Rosta S. Csaba, a budapesti RAS-DESIGN Kft. ügyvezetője, a Fejérvári-ház vezető építész tervezője és munkatársai készítették el a – már 2018-ban is látványos állagromlást mutatott – csodálatos műemlék felújítási terveit. Miként az Építészfórum című folyóirat cikkéből is kiderül, a szakma követendő példaként méltatta a jó húsz éve, 2001 elején átadott győri ingatlan felújítását.
Az egykori tulajdonos, spanyolországi székhelyű LITEXCO cég, a nemzetközi pénzügyi üzleti élet reprezentatív képviselője saját irodájaként használta az épületet. Magyarország gazdasági helyzete miatt a cég kivonult, az épület évek óta eladó. Most (és már jó ideje) ilyen:
Hasonlóképpen elszomorító az Apáca utca 10./Stelczer Lajos utca 6. számú saroképület:
Az talán már említést sem érdemel, hogy a városközpontban, a Széchenyi tér 3. alatt magasodó klasszicista műemlék lakóház kapualja, udvara egy vendéglátó-ipari cég prédájává silányult, miközben a lakók egész nap örvendezhetnek a konyhaszagnak:
Európa működő felében az ilyen szép, belvárosi házak udvarát az ott élők virágokkal, oda illő szobrocskákkal, korsókkal, ülőalkalmatosságokkal teszik otthonossá, lakályossá.
Miért kaptuk lencsevégre a Király utcának a (Kis) Baross útra néző részét? Csak azért, mert a Káptalan dombra vezető Lépcső köz egykoron egyik érdekessége volt a városnak. Évekkel ezelőtt egy keleti bazár foglalta el a szűk feljárót, „színt adva” a barokk városnak:
A második világháború előtt ilyen volt, feltehetően nem a bombázásban pusztult el a Lépcső köz bejárata:
Innen jó száz méterre, a Király utca nyugati elején áll az ugyancsak jellegzetes Probst-ház:
Nem célszerű túl közel menni hozzá, mert miként a parányi papírlapról olvasható: „Vigyázat, omlásveszély!”
Vele átellenben csodálatos palota igyekszik megválni egykoron tisztességes ruhájától. Ne feledjük, ez a 750 éves város képtára! A helybéliek (és talán az erre járt turisták is) úgy ismerik, hogy a Napóleon-ház (miután a francia hadvezér egyetlen éjszakát töltött a falai között). Most (és hosszú évek óta!) ilyen:
Lássuk csak, a Napóleon-ház mögött is van egy utcácska; Szabad sajtó utca a neve. A kép olyan, mint a valóság: omladozik a szabad sajtó:
Menjünk kicsit odébb, át a barokk Bécsi-kapu téren, vessünk még egy pillantást dr. Rákosfalvy kft.-je által birtokolt sarki ikerházra (és sírjunk egy csöppet, mert mást nem tehetünk!), aztán tegyünk alig kétszáz métert a Győr aranykorát jelző Zechmeister polgármester nevét viselő utcáig, ahol a Virágpiactól a Jókai utcáig (és még tovább is) ilyen képek fogadják a városnézőt:
És ugyanennek az épületnek az udvara:
és kívülről, a Zechmeister utcai front:
a sarok másik oldala, a sarokpalota:
ugyanennek az épületnek a bejárata:
Ha mindezt a jeles, városéptő-szépítő, Győrt igazán naggyá tevő, nem folyton önmagát mutogató polgármester, Zechmeister Károly látná, férfias könnyeket dörzsölne el szeme sarkában, majd cselekednék: mozgósítaná a város minden erejét s eszközét a 19. század 60-as éveiben emelt épületsor megmentése céljából.
Elvégre semmi egyébről, mint egy 750 esztendős város épített örökségének a megmentéséről van szó…