(Írta: Hargitai Miklós/Újnépszabadság) Borkai Zsolt lett Győr Tarlósa – ennyit a bukásról, meg a Fidesz „morális integritásáról”. Orbán Viktor sok nap töprengés után megtalálta (ő legalábbis azt hiszi) az egyetlen módot, aminél nem kell lemondani az ország leggazdagabb városa által megtestesített koncról. (A nyitó kép a Borkai lemondását követelő győri tüntetésen készült 2019. október 12-én délután.)
A szisztéma akár még működhetne is – Tarlós István is külsősként dolgozott kilenc éven át a Fidesz keze alá –, ha el lehetne tekinteni az emberi, minőségbeli különbségektől meg a morális konzekvenciáktól. Hogy Borkai „kirúgva megtartása” mennyire jó ötlet, arról nyilván van véleménye Wintermantel Zsoltnak, Nagy Gábor Tamásnak, Hassay Zsófiának és a többi volt fideszes polgármesternek, akit a Borkai-ügy félrekezelése küldött váratlanul korai nyugdíjba: kezdenek is szivárogni a hírek, hogy nincsenek elragadtatva tőle.
Nem nagy kár értük amúgy, az pedig egyértelmű nyereség, hogy kiderült, mi is a Fidesz lényege: nem a hit, nem a haza, és végképp nem a család, hanem a zsákmány az, amihez minden körülmények között ragaszkodnak.
„Miért guruljon máshoz, ami hozzánk is gurulhat?” – ezt vallják, ennek az árát fizeti tizedik éve az ország, és erre fizettek most rá ők is. Mi legalább tanultunk belőle, nekik viszont kell még néhány lecke, azt hiszem.
Borkai pedig – azzal, hogy ehhez a végtelen cinizmushoz a nevét, az arcát (a s@ggét) adta, a renoméja maradékát is feláldozva azért, hogy valamit megtarthasson a szajréból – a lemondásával vált igazán fideszessé.