(Bihari Ádám / szabadeuropa.hu) A Hintalovon Alapítvány évente készülő, legfrissebb dokumentumából kiderül, hogy 2023-ban a gyermekvédelmi rendszer még az előző évekhez képest is sok területen erős visszaesést mutat.
Megszűnőfélben lévő házi gyermekorvosi ellátás, megduplázódó gyermekpornográfiai esetszám a tizenhárom év alattiaknál és szinte egy nagybevásárlásra is alig elég családi pótlék. Egyre kevesebb a megszülető gyerek, a legfrissebb adatok szerint a társadalom mégis egyre többüknek nem képes teljesíteni az alapvető igényeit. Ennek ellenére még az sem látható, hogy egyáltalán elkezdődik-e a huszárvágással nem megoldható, évekig tartó javulási folyamatok elindítása. Az viszont igen, hogy a jelentéshez szükséges adatokat mind nehezebben lehet kiszedni az államból. A szempontokat és a szaporodó problémák tüneteit a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2023-ról szóló jelentése gyűjtötte össze. A jelentés fő elemeit mutatjuk most be, legfőbb üzenetéről pedig Gyurkó Szilviával, az alapítvány vezetőjével, gyermekjogi szakértővel beszélgettünk.
Orvoshoz utazni
A gyermekvédelmi és az egészségügyi rendszer szorosan kapcsolódik egymáshoz, és rendszeresen szerepel a 2016 óta készülő éves jelentésekben, de az elmúlt nyolc évben talán még egyszer sem tolult annyira előtérbe a háziorvosi ellátás gondja, mint most. Még soha nem volt ugyanis annyi betöltetlen háziorvosi hely, mint tavaly. A jelentés szerint 2023-ban már 103 731 olyan gyermek volt, aki nem jutott háziorvosi ellátáshoz a lakóhelyén. Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön öt százalék alatti a helyben háziorvosi ellátáshoz hozzá nem férők aránya, a nyugat-dunántúli és a dél-dunántúli megyékben húsz százalék.
Nincs mindennap egy alma
A jelentés szerint minden ötödik iskolás gyerek nyilatkozott úgy, hogy van valamilyen krónikus egészségügyi problémája. Ötödük túlsúlyos vagy már elhízott, gyümölcsöt és zöldséges naponta alig harmaduk eszik, az energiaitalt viszont minden hetedik. A gyerekek átlagosan kevesebbet aludtak 2023-ban, mint 2018-ban (hétköznap alig több mint hét és fél órát). A saját egészségüket kitűnőnek minősítő tanulók aránya 2002–22 között több mint tíz százalékkal csökkent.
Gondozottból segítő: „Piszkavassal verte anyámat, mi mellette feküdtünk”
A gyerekek nincsenek jól, és nincs kihez fordulniuk
Egyre nő a gyerekek és a fiatalok körében az értelmi, észbeli problémák száma. Tavaly a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás 19 megyéből csak hétben meg a fővárosban volt elérhető. A növekvő élénkítő- és kábítószer-használati adatokhoz képest különösen aggasztó, hogy a gyermek- és ifjúsági alkohol-, drog-, gyógyszer-függőségi ellátásban is tovább csökkent az elérhető szolgáltatások száma. Járóbeteg-ellátás továbbra is csak két megyében érhető el.
Egyre több gyereket használnak pornófelvételekhez
A múlt évekhez képest duplájára nőtt a gyermekpornográfia áldozatává váló gyerekek száma a 0–13 éves korcsoportban, ez a harmadik leggyakrabban elszenvedett bűncselekmény volt a körükben. Nőtt a 18 éven aluliak által elkövetett bűncselekmények száma, és az addiginál több bűncselekménynek váltak áldozatává is. Több mint 110 ezer veszélyeztetett gyerekről volt tudomása 2023-ban a gyermekvédelmi rendszernek. A szexuálisan bántalmazott gyerekek 79,6 százalékát a saját családjában érte erőszak.
A jelentésből kiderül, hogy a gyerekek harmada nem fér hozzá helyben óvodai neveléshez, emellett tovább nőtt a fejlesztésre szoruló, sajátos nevelési igényű gyerekek száma, akiknek a szülei sok esetben csak magánúton találnak segítő szakembert.
Egyre több a sajátos nevelésre szoruló gyerek, egyre kevesebb szakember
A jelentés készítői által kiemelt elemeken kívül azonban vannak bőven érdekes megállapítások a 94 oldalas dokumentumban. Kiderül, például, hogy 2023-ban a kormány 1140 milliárd forintot szánt a teljes szociális és gyermekvédelmi intézményrendszerre: ebből a bentlakásos szociális intézmények és a gyermekvédelmi szakellátást biztosító intézmények irányítási és ellátási költsége megközelítőleg 151 millió forint volt; a gyerekvédelemmel kapcsolatos ügyeket is tartalmazó nemzeti konzultációra a Miniszterelnöki Kabinetiroda körülbelül 11 000 millió forintot költött.
A családjukon kívül élő gyerekek véleménye egyszerűen nem létezik hivatalosan. Az állami gondoskodásban élő gyerekek tekintetében ugyanis „nem lelhető fel olyan adat, amely a véleményük megkérdezésére, annak tiszteletben tartására vonatkoznék, akár az elhelyezésük, akár a napi életvitelük tekintetében” – áll a jelentésben.
Szintén a statisztikai hivatal adatai szerint tavaly 85 200 gyerek született, 3291-gyel kevesebb, mint 2022-ben. „Ez minden idők legalacsonyabb száma – az eddigi mélypont a 2011 volt, amikor 88 049 gyerek született” – szögezi le a Hintalovon Alapítvány.
A családi pótlék összege másfél évtizede változatlan, miközben a magyar nemzeti valuta elképesztő mértékben veszítette/veszíti el az értékét, azaz az utóbbi 50 év legmagasabb inflációjától szenvednek a családok. A statisztikai hivatal kimutatása szerint a családi pótlék egy családra jutó havi átlaga 23 769 forint volt, kevesebb, mint 2008-ban.
A családi pótlék az inflációs terhek mellett 2023-ra szinte teljesen elértéktelenedett, nagyjából egy átlagos nagybevásárlásra elegendő a jelentés készítői szerint.
A korai iskolaelhagyók száma folyamatosan nő, ezzel Magyarország a harmadik legrosszabb helyen áll az Európai Unió országai között.
„Lélegeztetőgépen vannak az intézmények” – szakemberek javaslatai a gyermekvédelmi törvénycsomaghoz
Nincs, aki gyógyítson, nincs, aki segítsen
A lajstrom után Gyurkó Szilviát kérdeztük arról, mi a jelentés legfontosabb üzenete, és mire számíthatunk a jövőben.
– A jelentésben felvázolt kép diplomatikusan szólva is elég borús. Tartós tendenciáról beszélünk, vagy az utóbbi években nagyobb lendülettel romlott a gyermekvédelmi rendszer hatékonysága, minősége?
A gyermekjogi aktivista, a gyermekjogok legelismertebb hazai szakértője, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője ekként válaszolt:
– 2016 óta készítjük el az éves jelentést. Egyértelműen vannak területek, ahol folyamatosan látszik a romló tendencia. Ilyen a gyermekegészségügy; 2016-ban hetvenezer gyerek nem jutott helyben háziorvosi ellátáshoz, ma már több mint 103 ezer. Oka az orvos- és védőnőhiány, ám nemcsak itt, de a közoktatásban és a pedagógiai szakszolgálatok szakember-állományában is. Évtizedes problémákat görgetünk magunk előtt. Az ellátórendszer hiányosságai ráadásul szinte arányosan romlanak az igények növekedésével. Az mind kevesebb erőforrással működő gyermek-addiktológiai, azaz a függőségekkel foglalkozó orvosi szakterületnek gyermek-pszichiátriai és -egészségügyi ellátásnak a mind rosszabb mentális állapotban lévő gyerektársadalmat kellene kiszolgálnia.
– Fontos hozzátenni, hogy a társadalmi mobilitás iszonyatosan lelassult, viszont egyre gyorsabban nő a magasabb és az alacsonyabb társadalmi rétegek közötti különbség. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei meg tudják fizetni a magánellátást, van esélyük jól, egészségesen élni. Egy olyan településen, ahol viszont sem magán-, sem állami ellátás nincs, még a problémák enyhítésére is hiányzik az esély. Ez az egész magyar társadalom jövője szempontjából súlyos probléma.
– Mi a legfontosabb üzenete a jelentésnek, ami az átlagember számára is könnyen értelmezhető?
– Nincs, aki gyógyítson, nincs, aki segítsen. Vegyük észre, hogy a gyerekek nincsenek jól. Mit teszünk és nem teszünk azért, hogy ez változzék? Jó lenne, ha a jelentés elérné a célját: hogy valódi diskurzus legyen. Nem riogatni és démonizálni akarunk. Csodálatos szakemberek dolgoznak most is a rendszerben vért, verejtéket nem sajnálva, de ez így fenntarthatatlan. Vagy lemondunk több tízezer gyerekről, vagy elkezdjük komolyan venni a felelősségünket. Ehhez pedig nagyon komoly stratégiai fejlesztésekre van szükség az alapszektorokban.
– Ha holnapután valamiféle csoda folytán elkezdene dőlni a pénz (például a magyar százmilliárdosok hozzájárulnának a jövő nemzedéke egészségének a javításához, megőrzéséhez, a jóformán elképzelhetetlen gyermekszegénység enyhítéséhez – a szerk. megj.) még akkor is hosszú évek alatt válnék csak kiegyensúlyozottabbá a helyzet.
– Nincs varázsütésre eltüntethető probléma a listán, de prioritási sorrend azért létezhet.
– Minden ágazatban van ilyen. Jó lenne, ha a politikai akarat is megszületnék a valós fejlesztésekre, és hogy szabadabban lehessen hozzáférni az adatokhoz, szolgáltatásokhoz. Összehasonlíthatatlanul nehezebb volt most összerakni a jelentésünket, mint 2016-ban. Nincsenek országos reprezentatív felmérések, eltűntek a kutatások, nincs pénz. Sokszor még választ sem kapunk az adatigényléseinkre.
– Mennyire látszik törekvés, szándék, nyitottság arra, hogy az itt felsorolt problémákat még a gyökerüknél kezelje az állam?
– Erről nincs információnk. A civilek egy részével nem folytat konzultációt az ágazati irányítás. Ha a gyakorlatot nézzük, például a gyermekvédelem problémája kapcsán megszületett jelenlegi törvénymódosító csomagot, az látszik, hogy rövid távú, tüneti beavatkozások a fő irány. Nem körvonalazódnak strukturális, intézményi és kellő erőforrások átcsoportosításával járó döntések.
– Van olyan szempont, amely alapján az elmúlt nyolc év legaggasztóbb jelentése a mostani?
– A tendenciák a legaggasztóbbak. Ha azt lehetne látni, hogy gond van, de elindultak bizonyos folyamatok, az biztató lenne. Azt is fontos lenne szem előtt tartani, hogy a gyerekek nincsenek jól, miközben fogy el alóluk az ellátórendszer. Már a covid előtt sem voltak jól. Digitális gyerekkor, klímaszorongás – ezek már önmagukban is súlyos kihívások.
– Olyan területeken is válaszokat kellene adni, amelyek még fel sem vetődtek itthon. Például rendben van-e, hogy a gyerekeket nem szűrjük a digitális jólétre vonatkozóan, mint például a képernyőidő vagy az online biztonság? Ez meg sem jelenik, még ötlet formájában sem.
– Miközben nyugat-európai példákon látni, hogy ahol nem ennyire erősek a negatív trendek, ott is súlyos gondot okoz, hogy az alfa nemzedék – a 2010-től napjainkig születettek – problémáira milyen válaszokat adjanak. Az Egyesült Királyságban is 25 százalékkal emelkedik a mentális problémákkal küzdő gyerekek száma.
– Átalakult, hogy milyen gyereknek lenni, sokkal kevésbé védett, pártfogó, segítő környezet veszi őket körül ma, nekünk pedig tükörbe kellene néznünk, és látnunk, hogy a gyerek nem tud jobban lenni, mint mi, felnőttek.
– A mostani jelentésbe már nem fért bele a rendszerváltás utáni Magyarország legsúlyosabb következményekkel járó gyermekvédelmi botránya, a kegyelmi ügy. Ennek a hatásait lehet már látni, lehet katalizátorszerepe a változások felgyorsításában?
– Az év fele már csaknem eltelt, nincs ok igazán optimizmusra, de fontos, hogy a társadalmat megmozgatta a kérdés. Jelenleg úgy látjuk, hogy megjósolhatatlanok a hatásai. Biztosan hosszan fogunk írni a gyermekvédelmi rendszer átvilágításáról. Arról is majd decemberi adatok lesznek, hogy hányan hagyják el ezek hatására a pályát. Az is opció persze, hogy 2025-ben még kevesebb adat lesz, amiből dolgozhatunk.
