Ilyen helyzetben a földrész nem engedhet meg magának újabb megrázkódtatást, márpedig az fennáll a brit követelések miatt – folytatja a The Guardian. London afelé tart, hogy egzisztenciális fenyegetés legyen az EU számára. Cameronnak persze csak jelképes siker kell, akárcsak Merkelnek, aki jól tudja, hogy feltehetőleg semmilyen kvótamegállapodás nem lesz kellőképpen hatékony, de fel kell mutatnia a többiek szolidaritását a német szavazók számára.

A vezetők nagy többsége támogatja az uniót, de szembe kell néznie azzal, ami kezdettől fogva kísérti a szervezetet, nevezetesen, hogy a köz hajlamos Brüsszelt okolni olyan bajokért, amelyek mindenképpen jelentkeztek volna, akár van EU, akár nincs. Lásd a munkanélküliséget, Ukrajnát, vagy szír polgárháborút. Bár az is tény, hogy a közösség nem túl hozzáértően kezelte ezeket a bajokat. 

Az egyetértés hiánya, a halogatás, a nemzeti előnyök kicsemegézése láttán az emberek úgy érzik, hogy az unió nemigen képes megvédeni őket és gondoskodni róluk, sőt csak megnehezíti az életüket. De ettől azért tény, hogy még egy tökéletlen EU is jobb, mintha egyáltalán nem volna, vagy még gyengébb lenne.

Két német miniszter is arra figyelmeztette burkoltan a kelet-európai államokat, köztük a magyarokat és a lengyeleket, hogy sokba kerülhet nekik, ha nem hajlandók menekülteket befogadni – hangzott el a külföldre sugárzó Deutsche Welle német közszolgálati rádióban. Ez esetben ugyanis a brüsszeli támogatások csökkentésével és jogi szankciókkal kell szembenézniük.

A német diplomácia vezetője azt hangsúlyozta, hogy az európai szolidaritás nem egyirányú utca, és ha másként nem megy, akkor peres úton kell tisztába tenni a dolgokat, amivel arra utalt, hogy a vállalt kötelezettségek megszegése esetén Brüsszel az Európai Bírósághoz fordulhat. Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter a Der Spiegelben rámutatott, hogy illik megtartani az adott szót, megjegyezve, hogy a jogi eljárás nem kellemes, de időnként szükséges.

A beszámoló ennél a pontnál idézi Orbán Viktor legújabb nyilatkozatát, amely szerint bizonyára a baloldal ösztökéli a menekültek beözönlését, hogy utána azok rá szavazzanak. Ezzel szemben a német kancelláriaminiszter azt mondta: a kedves keleti szomszédok hamarosan kénytelenek lesznek ráébredni, hogy ha egy ország érvényesülni akar a globalizáció viszonyai közepette, akkor tekintettel kell lennie a migrációra. Peter Altmeier kancelláriaminiszter megpendítette, hogy ő nem híve ugyan a fenyegetésnek, és annak sem, hogy bármit kikényszerítsenek az EU-n belül, de a szervezet sokáig nem lesz meg a menekültek igazságos és kötelező elosztása nélkül.

Előzőleg az osztrák kancellár kilátásba helyezte, hogy megvonják az uniós támogatásokat azoktól a tagállamoktól, amelyek kihúzzák magukat a kvótadöntés végrehajtásából. Ugyanakkor a Pro Asyl civilszervezet vezetője azt sürgette, hogy a franciák, hollandok és britek fogadják be a macedón–görög határon rekedt menekülteket. Szerinte humanitárius katasztrófa készül, miközben a jelek szerint már nem működik az európai értékrendszer.   

A svájci írónő, Sybille Berg a frusztráltak hatalmának nevezi a jobboldali populizmust, és arra figyelmeztet, hogy hiába reménykednek sokan, a kontinens nem fogja megúszni a legrosszabbat – olvasható a Der Spiegelben. Ezek az erők már hatalmon vannak Magyarországon, Lengyelországban és Svájcban, és lehet, hogy a példát hamarosan követi Franciaország is. Németországban csak a kancelláron törik meg az Alternative für Deutschland és az NPD rohama.

Ami Svájcot, az írónő hazáját illeti, ott hangosan és agresszívan mozgósítanak a kisebbségek és minden ellen, ami a fehér svájci férfi szemében veszélyes lehet. Tehát a külföldiek, a nők, a művészek, a melegek, a szociális segélyezettek, még időnként a zsidók ellen is, csak ők arrafelé már nincsenek annyian, hogy érdemes lenne ellenük uszítani. Mindezt a szólásszabadság álcájában. Itt a frusztráltak mocskolódnak az olyan vívmányokkal szemben, mint a részvét és a kultúra, a jóléti állam és a demokrácia.

A jobboldaliak még semmit sem tettek az úgynevezett népért, leszámítva, hogy egy-két háborúval fellendítették a fegyvergyártást. Ellenben nyomorba kormányozták az embereket. Minden értékkel szemben, amire Európa nemzetei nemrégiben még oly büszkék voltak. Ám amiket most bizonytalan félelmek miatt feladnak. Sajnos, mindig legalább 20 évig tartott, hogy a világ magához térjen a jobboldali populisták, a diktatúrák, a fasiszták és más hatalmak által okozott károkból, miközben ezeket az erőket csakis a saját meggazdagodásuk érdekelte. Lehet, hogy megint ugyanezt fogjuk megérni. 

A liberális osztrák napilap, a Der Standard hibának tartja, hogy az osztrák kancellár fenyegetőzik a kelet-európai EU-tagokkal szemben, mert az előirányzott pénzeket nem lehet megvonni, ráadásul az ötlet csak megosztja és gyengíti az uniót Lengyelországgal szemben. Pedig az jóval nagyobb veszély, mint Magyarország.

Sok osztrák persze joggal tartja a Kelet hozzáállását sportszerűtlennek és antiszolidárisnak. Ám Faymannak nincsenek szövetségesei. A németek szintén dühösek ugyan, de nem kapcsolják össze a menekültek elosztását és a kohéziós alapokat, amelyekből az infrastruktúrát fejlesztik az új tagállamokban, tehát az jól jön az osztrák gazdaságnak is. Ugyanakkor a fenyegetés elsősorban a visegrádi országok ellen irányul, ám azok igencsak különböznek egymástól.

Magyarország Orbán Viktor alatt bonyolult szomszéd lett, veszélyes tekintélyuralmi irányokkal. De Lengyelország jelenleg még rajta is túltesz, mivel Kaczynski brutálisabb, ám kevésbé ügyes, mint a magyar kormányfő. Emiatt hatalmas összeütközésekre kell felkészülni a lengyel utcákon, valamint az EU-ban.

Ha valahol súlyosan megsértik az alapjogokat, a 7-es paragrafus értelmében fel lehet függeszteni az adott állam tagságát. Ám ezt a lehetőséget még Magyarország esetében sem vették igénybe, mert Orbán mindig rafináltam visszakozik, ha túl sok ellenszelet szimatol, ily módon azután formálisan marad a közösség jogi keretei között. Ezzel szemben Kaczynski nem arról nevezetes, hogy beadja a derekát. Emiatt azután igencsak elképzelhetőek az uniós szankciók. Ilyen helyzetben kifejezetten káros a szlovákok és a csehek orrára koppintani, mert ők a menekültügyet leszámítva jó európaiak.

Mi több, még Orbánnak is gondja lehet arra, hogy ne kerüljön Kaczynskival egy polcra.