A Rogán Antal elleni amerikai szankciók visszavonása összetett feladat. Bár maga az elnök, Donald Trump is dönthet róla, de akkor megtagadja a globális Magnyitszkij-törvényt és szembe megy két minisztériummal is. A főhivatalok dokumentálható tények alapján döntöttek a magyarországi korrupció egyik központi figurájának megbüntetéséről. – Erről is beszélt a Klubrádiónak André Goodfriend, egykori, magyarországi ideiglenes amerikai ügyvivő, akinek vezetése idején szankcionálták Vida Ildikót és társait. André Goodfriend gyakorta szóba került a múlt hetekben, amikor Rogán Antal ellen szankciót rótt ki az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma. Budapestről távozása előtt David Pressman amerikai nagykövet jelentette be a magyar korrupciós rendszert minősítő, az adófizetők számára némi vigaszt nyújtó hírt. Mintha tegnap történt volna, olyan elevenen él bennünk a hír, amikor André Goodfriend idején – évtizeddel ezelőtt – Vida Ildikót, az adóhatóság akkori elnökét és hat társát kitiltották az Egyesült Államokból. Magam is meglepődtem ezen, és persze André Goodfriend is. (André Goodfriend és Vida Ildikó emlékezetes találkozása a budapesti Szabadság téren, amikor a hölgy kijelentette: „Nem értem, tolmácsot kérek”… – foto: Infovilág archívum)
– Repül az idő, s közben sok minden megváltozott, ám sok ügy és sok ember viszont semmit – jegyzi meg a diplomata.
– Mire gondol, esetleg Magyarországra?
André Goodfriend, egykori, magyarországi ideiglenes amerikai ügyvivő
– Igen, elsősorban Magyarországra, illetve az emberekre gondolok. Másrészt olyan globális ügyekre, amelyek a nacionalizmust éltetik. Keressük, milyen szerepe van ebben a kormánynak, miközben persze mi is igyekszünk megőrizni tekintélyünket a világban.
– Azt is mondhatnám önnek, hogy isten hozta Orbán világában! Nemde? Hisz ami most Amerikában elkezdődött…?!
– Tudja, hajlok arra, hogy mi inkább hasonlítunk az Európai Unió közösségére, mint egy-egy uniós tagországra. Persze, ha Orbán kormányzását nézem, azt, ahogy átvette a médiát, az igazságszolgáltatást, ahogy meggyőzte az embereket a maga eszméiről és egy kézben koncentrálta a hatalmat – nos, valóban van hasonlóság a mostani amerikai populista kormányzással. Sőt, az is aggaszt, ahogy az autokrata vezetők szerte a világban megosztják egymás közt, hogyan kell befolyásuk alatt tartani az embereket és bebiztosítani a hatalmukat.
– Meglepetésként érte, amikor az amerikaiak többsége Trumpra szavazott, és ismét elnök lett belőle?
– Meglepett ahhoz képest, hogy még a legutolsó napok közvélemény-kutatásai is szoros versenyt mutattak. Egyébként pedig Trump éppen csak valamivel 49 százalék fölötti eredménnyel nyerte meg Trump az elnökválasztást, Kamala Harris pedig mindössze hajszálnyi egy százalékkal maradt le tőle az összesített szavazatok alapján. És ugyanilyen szoros eredmény született a képviselőházban és a szenátusban is. Tehát egyáltalán nem elsöprő a győzelem, mint ahogy azt Trump állítja. Inkább az lepett meg, hogy fél évvel a választások előtt – annak ellenére meggyőzte az embereket, hogy miután a bíróság bűnösnek találta, nyilvánosságra került az autokrata jegyeket viselő programja. Meglepett, hogy erről nem alakult ki olyan társadalmi diskurzus, amely előnyös lehetett volna a demokrata elnökjelöltnek.
– Bár még csak két hét telt el Trump elnökségéből, meglepetésekből bőven kijut mindenkinek, akár az egész világnak. Nem gondolja, hogy Trump területszerző ambíciói éppen olyanok, mint Putyinéi? Hisz’ nagyhatalmi törekvésként követelte Kanadát, a Panama-csatornát, Grönlandot és a tetejébe még Gázát is.
– Nem hiszem, hogy közvetlen párhuzamot vonhatunk Trump és Putyin területi követelései között. Az igaz, hogy mindkettő él-hal a hatalomért. Viszont Putyin racionálisnak látszó területkövetelési ideológiája aligha hasonlítható Trump irracionalitásához. Gáza tipikus példája annak, hogy üzletet és profitot hajkurászik az elnök. Semmi más nem hajtja. Putyint a nacionalizmus és az egykori szovjet, illetve a cári orosz birodalom kísértette meg, amiknek történelmi gyökerei vannak, s így magyarázatot (?) is adnak az oroszok ukrajnai háborújára.
– Az irracionalitást erősíti, hogy Trump gyakorlatilag a NATO-tagállamokat támadja, belső konfliktust okoz, nemde?
– No, de emlékezzünk vissza, hogy Trump már korábban is közvetlenül támadta a NATO-t. Számára ugyanis csak akkor érték ez a szövetség, ha hasznot hajt belőle. Mindig azt mondja, hogy mások biztonságáért neki, mármint Amerikának kell fizetnie. Neki ez a szövetség nem ér annyit. Az ő koncepciója teljesen különbözik attól, amit eddig mindenki vallott, hogy mindenki jól jár a tagággal, mindenki biztonságát szolgálja, amitől erősebb lesz ez a blokk. Mint ahogy az EU is: munkahelyeket teremt, fejleszti a gazdaságot, közös kereskedelmi és pénzügyi politikával erősödik. Sokkal többet nyernek az országok a tagsággal, mintha kétoldalú kapcsolatokat kellene mindenkinek egyesével kiépítenie. Amerikának is előnyösebb az egységes EU-val kereskednie, mint az egyes, elszigetelt országokkal. A NATO ereje is ebben van. Az egységben. Nem mellékes az sem, hogy egyetlen NATO-tagország sem dönthet egy ellenséges ország megtámadásáról. Illetve: a legerősebb NATO-tagország nem élhet vissza a helyzetével, s nem támadhat meg egyetlen kisebb, gyengébb nemzetet sem. Amerika mindig így fogta fel szerepét a NATO-ban – mostanáig.
– És akkor még itt van nekünk, mármint az EU-nak Trump fenyegetése a vámtarifákkal. Képes lesz-e a most kéthetes amerikai elnök átalakítani – vagy inkább felrobbantani – a világ kereskedelmi rendszerét?
– Erről ő ilyen összefüggésben beszél: azért kell büntetni másokat, hogy így jusson előnyhöz Amerika. Azt gondolja, ekképpen tudja növelni az állami bevételeket. De Kanada és Mexikó példája máris bebizonyította, hogy képesek visszavágni, és ugyanolyan büntetővámot kivetni az USA-ra, sőt: előbb-utóbb más kereskedelmi partnert is találnak maguknak. Kifejezetten rosszul járnak a fogyasztók Trump vámpolitikájával. Látom, hallom, hogy az Európai Unió is keresi az alternatívát termékei eladására és a vámokra adandó egyenértékű válaszcsapásra. Brüsszel nemrég kötötte meg a dél-amerikai országokkal is a kereskedelmi együttműködést. Nem lesz jó Trumpéknak, ha más partnerek után néz Európa. És NATO-val is ez lesz a helyzet. Jó lesz az, ha a NATO-n túl alakítja ki védelmi politikáját az európai közösség? Milyen viszonyt feltételez ez a két kontinens között?
– Csökken a népszerűsége?
– A Gallup felmérése szerint Trumpnak a legrosszabb a támogatottsága az összes elnök közül, összehasonlítva őket az első hetekben végzett munkájuk alapján. Ráadásul intézkedéseit megtámadták a bíróságokon. Vissza is kellett vonnia Trumpnak az általa elképzelt állami segélyezési tilalmat. A közszolgáknak adott 9 napos felmondási időt is jogellenesnek találták. Akárcsak azt, hogy a csupán szóbeli felhatalmazással rendelkező Elon Musk hozzáférhetett a pénzügyminisztérium és a kincstár adataihoz, Az állampolgárok személyes adataihoz. Nő az elégedetlenség Amerikában és örülhetünk annak, hogy a demokráciákban ismert fékek és ellensúlyok elkezdtek működni. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol minden változatlan e területen.
– Nekem úgy tűnik föl, hogy a republikánusok továbbra is kritikátlanok vele szemben, mindent elfogadnak, amit Trump mond. A demokraták pedig nagyon erőtlenek. Elég reménytelennek látszik a helyzet.
– Ez eszembe juttatja a régi viccet: mi a különbség a pesszimista és az optimista között. Előbbi azt mondja, ennél rosszabb már nem lehet. Az optimista pedig azt, hogy lehet. Abban igaza van, hogy a republikánusok teljesen beálltak mögéje, nem mondanak ellent Trumpnak. De a civilek teszik a dolgukat és feljelentik. És az ügyészség is teszi a dolgát. Tehát a félidős választásokhoz közeledve a képviselők és a szenátorok azt látják, hogy szavazóik elégedetlenek és ez, remélhetőleg, őket is jobb belátásra bírja. Ez a magyarázata: Trump azért cselekszik gyorsan, hogy hamar a változtatások végére érjen, remélvén: a választók két év múlva már el is felejtik, mi történt. Addigra elül az ellenállás. De a mostani elégedetlenséget látva lassul a radikális intézkedések sorozata, és az emberek tiltakozása visszarendeződéshez vezethet. A minapi washingtoni repülőgép-balesetnek is köze van ahhoz, hogy Trump a légiközlekedési ellenőröket is távozásra szólította fel. Mindezek gyengítik és nem hatékonyabbá teszik a kormányt.
– Úgy látszik, hogy a Rogán Antal ellen még a Biden-adminisztráció által kivetett szankciók is meggyengítették a mi kormányunkat. Ön szerint visszavonják Trumpék a szankciókat?
– Minden lehetséges, de nem feltétlenül az elnök döntésén múlik. Tisztázzuk: a Rogán elleni szankciók különböznek attól a beutazási, vízumkiadási tilalomtól, mint amit az én időmben kivetettünk hat személy ellen. Akkor még az úgynevezett globális Magnyitszkij- törvény nem létezett. Most más a helyzet, mert utóbbiról a kongresszus is rendelkezhet. A pénzügyminisztérium mérlegelte a Rogánra kiszabandó büntetés jogosságát a kritériumoknak való megfelelés alapján, és a külügyminisztériummal együtt cselekedett. Az elnök dönthet ennek visszavonásáról, de a tények, azok tények, amiknek a birtokában van a pénzügyi tárca. És a kongresszus is tisztában van ezekkel a tényekkel. A kormánynak meg kellene magyaráznia, miért is nem felel meg a büntetés a Magnyitszkij-törvényben foglaltaknak. Azért ez nem lesz egyszerű. Minél többen ássák bele magukat az ügybe, annál nehezebb lesz a szankciót visszavonni. És ahogy látom: most ennél jóval fontosabb dolgok kötik le Trump és kormánya energiáit.
– Ez volt a Biden-kormány utolsó, kicsinyes bosszúja, miként ezt a magyar fél állítja?
– Egyáltalán nem, mert nem kis időbe telik azoknak a terhelő adatoknak az összegyűjtése és értékelése, amiknek alapján a tárcák közösen döntenek és végül beindítják a folyamatot.
– Orbán nagyon örül Trump elnökségének; azt mondta az állami rádióban, hogy mostantól kezdve minden más(képp) lesz, jobbra fordul és beindul a növekedés. De ahogy önt hallom, ez korántsem annyira egyértelmű.
– Trump a gazdaság felvirágoztatásával kampányolt, hogy amit a Biden-kormány elrontott, azt helyrehozza. De továbbra sem csökkennek az árak. A magas részvényárfolyamok viszont igen, miáltal veszteségeket könyvelnek el a cégek. Trump egyébként megmondta a saját közösségi hálóján – Társadalmi Igazság a címe –, hogy a fellendülést valószínűleg szenvedés, fájdalom előzi meg. Rossz lesz, majd talán jobb. De ez most nem teszik az embereknek, mivel ő aranykort ígért nekik.
– Mindenesetre azt látjuk, hogy nagy erőt adott és befolyást gyakorolt a liberális világgal szembeni ideológiákra. Ebbe a küzdelembe még Elon Musk is beszállt, nyíltan beavatkozik a német választásokba a szélsőjobb AfD, az Alternatíva Németországnak pártot erősítve. Félő, hogy meggyengülnek a liberális demokráciák?
– Amerika és az EU kölcsönösen hatnak egymásra. Nem egyoldalú ez a bizonyos ideológiai hatás. Hiszen a szélsőjobb AfD már évek óta létezik, akárcsak az EU-ellenes szólamok, a migránsellenesség meg az etno-nacionalizmus is – lásd Magyarországot. És az Egyesült államokban is létezett ez a megosztottság, ez az ideológiai nézetkülönbség. De azt el kell ismerni, hogy erővel lehet hatni az emberekre, mert sokan szeretik az erős uralkodót. És még azt is elhiszik, hogy az előző vezetés csak kihasználta őket. Ugyanakkor – azt gondolom –, aki felelősen gondolkodik a jövőről és látja a vezetés stílusát, az nem fog bedőlni az autokrata és zsarnoki szólamoknak. A józanul gondolkodók is hatással vannak a populistákra, az autokratákra azzal, hogy szilárdan hisznek az egyenlőség, az egyenjogúság, valamint a jogállam igazságában. Az érzelmek és az józanság közti verseny még nem dőlt el.
– Meglátjuk, győzhet-e a józan ész az érzelmek felett – mondta interjúja befejezéseként André Goodfriend, egykori, magyarországi ideiglenes amerikai ügyvivő.