A felmelegedés és az emberi tevékenység egyaránt felelős az Alföld fokozatos kiszáradásáért. Noha a közeli múltban átvonult árhullám kapcsán számos felvetés hiányolta a folyókon érkező víztöbblet részleges tározását a probléma orvoslására, hosszú távú, tartós megoldás elsősorban a helyben lehulló csapadékvíz átgondolt visszatartásától remélhető – mondta el dr. Jakab Gusztáv, az ELTE TTK egyetemi adjunktusa az agroinform.hu számára tett nyilatkozatában.

A súlyosbodó aszályjelenségek az utóbbi években már nem csupán a Duna–Tisza-közi Homokhátságban, hanem a Tiszántúl és a Nyírség egyre nagyobb területein is súlyos gondot okoznak, egyre növekvő területen téve bizonytalanná a megtérülő gazdálkodást. Kézenfekvő megoldás lenne a vizek visszatartása az adott területeken, ám a termőterületek ilyen célú föláldozását mindeddig súlyos érdekellentétek akadályozták.

„Miközben a szakma egy része nagy – egyébként hosszú távon szintén szükséges – beruházásokban, víztározók építésében gondolkodik, nem szabad alábecsülni a helyben, az adott tájegységen belül megvalósítható, az említetteknél olcsóbb, egyszerűbb és természetesebb megoldásokat sem” – mutat rá dr. Jakab Gusztáv.

A szakember szerint a legnagyobb probléma a belvíz maradéktalan leengedése a folyóvizekbe. Ezt a helyben képződő vízkészletet legalább részben, az adott tájegységben meglévő olyan területekre kell átvezetni, ahol az kevesebb gazdasági kárt okoz. Ilyenek például az amúgy is rendszeresen elöltött részek (egykori mocsarak, ősfolyómedrek), illetve a kedvezőtlenebb adottságú földek (egyes becslések szerint a jelenlegi szántók mintegy 15-20 százaléka is ilyennek tekinthető). Ehhez új csatornákat kell létrehozni, amik nemcsak az összegyűjtött víz átvezetését, hanem a helyben tározást is szolgálják. Emellett – ahol erre lehetőség van – fel kell éleszteni a folyók régi, természetes mederhálózatát is. Azokon a területeken pedig, ahol mostanra jócskán lesüllyedt a talajvíz szintje, biztosítani kell a folyókból történő vízpótlást és a talajvízkészletek gyarapodását.

A Natura 2000 ökológiai hálózat az ország területének 21,4%-át fedi le. E területeken jelenleg csupán elvétve folytatnak vízvisszatartást: a Natura 2000 gyepterületeken a ma is elfolyik az értékes víz. Már az is jól érzékelhető, kedvező változást hozna, ha az itteni vizek visszafogását megoldanák, vagy a másutt keletkezett belvizeket sikerülne ide átvezetni.

Az elmúlt évek klímakutatási eredményei azt is megmutatták, hogy a jelenleg zajló intenzív felmelegedési folyamatban igenis létezhet összefüggés az Alföld lecsapolása és a száraz időszakok előfordulási gyakorisága között. A felszíni vízhiány nehezíti, bizonyos körülmények között meg is akadályozza az esőképződést. Emellett a legszárazabb területeken van a legmelegebb, hiszen ott a napsugárzás energiája teljes egészében a felszín felmelegítésére fordítódik, nem pedig a talajnedvesség párolgására, illetve a növények párologtatására. Ezt a kedvezőtlen folyamatot is gyengítheti a jól megtervezett vízvisszatartás.

A jobb oldali képen: kiszáradt belvíz-elvezető csatorna.

„A változó körülmények hatására immár egyre több gazdálkodó tesz lépéseket a csapadékvizek helyben történő megtartására. A sajátos, helyi viszonyoknak megfelelő megoldások megtalálása és megvalósítása sokat segíthet az alkalmazkodásban, különösen akkor, ha jól kiválasztott agrotechnológia (megfelelő növényfajok kiválasztása, talajtakarási, szántási módok alkalmazása stb.) is kapcsolódik hozzá” – foglalja össze dr. Jakab Gusztáv.