Az orosz gázellátás megszűnése miatt a hidegtől szenved a lakosság a Moldova keleti területsávjában található, szakadár Transznyisztriában – a Dnyeszteren túli területen – a The New York Times helyszíni riportja szerint. Január 1-jétől az orosz Gazprom már nem továbbít földgázt Európába az Ukrajnán keresztül haladó vezetéken, mert Kijev elzárkózott attól, hogy meghosszabbítsa az év végén lejárt tranzitszerződést.

Az orosz gázra ráutalt országokban – így Magyarországon – a következmények súlyosságát enyhíti, hogy nyugat felől adottak az alternatív beszerzési források. Transznyisztria azonban – ahol egyébként orosz katonaság, elvben békefenntartói minőségben biztosítja a Moldovától való de facto különállást – a létét fenyegető válsággal küszködik.

Az amerikai újságíró által felkeresett virágüzlet, ahol nemrég kerti eszközöket is árusítottak, most jobbára csak elektromos fűtőtesteket forgalmaz. Az olcsóbb típusokat már elkapkodták, de a drágább készülékekből is kezd kimerülni a készlet.

Gyárak álltak le, a szovjet időkből maradt panelházakban nincs sem fűtés, sem meleg víz. Akiknek kályhájuk van, közülük sokan kijárnak az erdőbe, száradt faágakért, hogy azzal fűtsenek. A nagyjából két pécsnyi, 350 ezer főnyi lakosságnak harminc éve még azt ígérték, hogy előbb-utóbb „orosz nyelvű Svájc” lesz a Moldovától elkülönülni akaró Transznyisztriából. Vagyim Krasznoszelszkij, az önállóként senki által, még Moszkva által sem elismert régió vezetője most már csak azzal tudta biztatni honfitársait, hogy „nem engedik a társadalmi összeomlást” – olvasható a The New York Times terjedelmes beszámolójában.

Transznyisztria legfőbb bevétele eddig abból származott, hogy a kedvezményesen kapott orosz gázzal olyan elektromos erőművet működtetett, ami árammal látta el Moldovát. Az orosz gázcsap elzárása tehát nem kizárólag a lakosságot, hanem a költségvetést is sújtja. Maga Moldova, ahova most szintén nem érkezik orosz gáz, átállt költségesebb energiabeszerzési forrásokra, és egyebek közt Romániától vásárol villanyáramot. A moldovai fogyasztóknak így az eddigi ár kétszeresét kell fizetniük az áramért, amiért a Nyugat-barát kormány súlyos árat fizethet majd az idén esedékes választásokon. Alexandru Flenchea volt moldovai miniszterelnök-helyettes, akinek a kormányban Transznyisztria esetleges újraintegrálása lett volna a feladata, úgy véli, hogy Moszkva nem fogja hagyni Transznyisztria teljes összeomlását, mert fenn akarja tartani azt a helyzetet, amiben nyomást gyakorolhat Moldovára.

Mindeközben az Európai Unió Tanácsában – Magyarország mandátumának lejártával – Lengyelország vette át a soros országelnökségi teendőket. A Handelsblattnak, a német üzleti körök lapjának egyik cikke arra keresi a választ, hogy a zűrzavaros – blokádokkal, önhatalmú kezdeményezésekkel és sérelmekkel teli – magyar elnökség után Donald Tusk lengyel miniszterelnök képes lesz-e szavahihetőbbé tenni Európát. Tusk a biztonság témakörét helyezi a középpontba, de éppenséggel Lengyelország Ukrajna-politikája az, amiben ellentmondások rejlenek – véli a Handelsblatt.

Érvelése szerint Varsó a legfontosabb feladatok közé sorolja ugyan Ukrajna katonai, politikai és humanitárius támogatását, de napokon belül hivatalba lép Donald Trump, és ha az amerikai elnök nem szünteti is meg a katonai segítségnyújtást, gyors tűzszünetet és ukrán engedményeket fog szorgalmazni. A legfontosabb európai tényezőknek sem akaratuk, sem erejük nincs arra, hogy az amerikaiaktól függetlenül döntő mértékben megerősítsék Kijevet. A német lap szerint az Ukrajna iránt kételyeket tápláló erők fellendülőben vannak Európában, az EU pedig önálló szereplőként gyenge. Magyarország milliárdos segélyprogramokat blokkol, de a hollandok és a németek is szkeptikusak a védelmi politika európai szintre emelését illetően. Tusk sem a fegyverkezés európaizálásáért fog küzdeni, hiszen Varsó most a saját hadseregét akarja erősíteni, és az idén a bruttó hazai termék 4,7 százalékát fordítja katonai célokra. Ebben a fő partner az Egyesült Államok, és nincs hitelük a nyugat-európaiaknak, a stratégiai autonómiáról szóló macroni gondolatoknak. Ehhez jön még, hogy Lengyelországban alaposan kihűlt az ukránok iránti lelkesedés. Mindkét ország Oroszországot tartja ugyan a fő ellenségnek, de a menekültáradat, illetve főként az ukrán agrártermékek behozatalának a liberalizálása állandó feszültséget teremt.

A Handelsblatt szerint ebből az is következik, hogy Varsó az elnöksége alatt megnyithat ugyan egyes EU-csatlakozási tárgyalási fejezeteket Ukrajnával, de ezt ráérős tempóban fogja tenni, mert egyáltalán nem érdeke a gyors piacnyitás a hatalmas ukrán mezőgazdasági szektor termékei előtt.

A pragmatikus Tusk a brüsszeli előzetes várakozások szerint egyfajta centrista vonalat visz majd, és nem kívánja kielégíteni sem az euroturbókat, se az EU-szkeptikusokat, amivel akár kompromisszumokat is kimunkálhat, így például az energetika vagy a migráció területén – spekulál a német lap. Az utóbbi tekintetben arra hívja fel a figyelmet, hogy Tusk az illegális migráció elleni küzdelmet geostratégiai keretek közé illeszti, és azzal vádolja Putyint, valamint Lukasenkát, hogy tudatosan terelik az EU keleti határára a Közel-keletről érkezetteket.

Ez alapvetően más helyzet, mint a földközi-tengeri illegális migráció, ahol az embercsempészeket csak a pénzéhség hajtja, nem Európa politikai gyengítésének a szándéka.