Elkészült az idei sasleltár – alig van kánya, ölyv és fülesbagoly

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve a tizenhatodik alkalommal az idén januárban szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE kezdeményezés részeként már a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a számláláshoz, így most ismét elkészülhetett a Kárpát-medence közös téli „sastérképe”.

Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson 488 felmérő vett részt. A tavalyi kezdeményezés folytatásaként a hazai szakemberekhez az idén is csatlakozott szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madárbarátok segítségével a Kárpát-medence szinte valamennyi sas-telelőhelyét felmérték a szakértők, így a lehető legpontosabb képet kaphattak az itt tartózkodó sasfajokról és egyedszámukról. A hazai megfigyelések jó két és fél ezer 2,5×2,5 km-es négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló szemet) érintettek, amely összesen 15 907 km2-t, azaz az ország területének 17%-át fedték le.

Az 2019. évi sasszinkron alkalmával hazánkban összesen 725–748 rétisast és 397–411 parlagisast sikerült megfigyelni. Ez a szám a hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 992–1060 rétisas és 509–538 parlagisas.

A fokozottan védett státuszukhoz mérten nagynak tetsző számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. Az adatok alapján a felmérés idején bejárt sas-telelőhelyeken, tehát a „legsasosabb élőhelyeken” is 1000 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 45 rétisas és 25 parlagisast sikerült fényképen megörökíteni.

A legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 3000 futballpályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal; a parlagi sas esetében ehhez már kereken 7000 focipályányi területet kell átvizsgálni.

A két sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a múlt évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagisasok mellett 3–3 szirti és fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 11 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek. Az eredmény: barna kánya (1), vörös kánya (23), kékes rétihéja (945), barna rétihéja (63), karvaly (274), héja (20), egerészölyv (7800-8100), gatyás ölyv (260), pusztai ölyv (2), vörös vércse (1260), kerecsensólyom (52), vándorsólyom (67), kis sólyom (160).

A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat (réti fülesbagoly: 5, kuvik: 26, uráli bagoly: 1) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 480, nagy őrgébics: 270) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (500) is számba vették.