A német Die Welt „Kínos” rovatában szerepel a magyar miniszterelnök: a jobboldali-nacionalistaOrbán Viktorélesen visszautasította az Európai Parlament követelését, mármint hogy Strasbourg alaposabban ellenőrizze a jogállamiság megtartását Magyarországon. Szerinte a bírálatokkal csupán a politikai ellenfelei próbálják őt meggyengíteni. A konzervatív újság megjegyzése: Így már nemigen mehet tovább! Melyik országnak kell egy olyan miniszterelnök, aki egyáltalán nem akarja belátni a hibáit? 

Ungarns rechtsnationaler Ministerpräsident Viktor Orbán hat die jüngste Forderung des EU-Parlaments nach schärferer Kontrolle der Rechtsstaatlichkeit in seinem Land scharf zurückgewiesen. Seiner Meinung nach sei die Kritik nur ein Versuch seiner politischen Gegner, ihn zu schwächen. So kann es wohl nicht mehr lange gehen. Welches Land braucht einen Premierminister, der eigene Fehler gar nicht einsehen will?

Az osztrák Der Standard című napilap kommentárja azt taglalja, vajon szellemi testvérnek számít-e Orbán és Erdogan? A tekintélyelvű vezetési stílus közös bennük, a gazdaság területén azonban a magyar politikus messze nem olyan sikeres, mint török kollégája. Mindenesetre nem meglepő, hogy a magyar miniszterelnök a minap működő demokráciának minősítette a Boszporusz partján kialakított rendszert.

Ugyanakkor mindkettő Európában példátlan mértékben megosztja a társadalmat. Céljuk az, hogy bekerüljenek a történelemkönyvbe, a kérdés immár csak az, hogy milyen színű lapra írják be a nevüket. Az autoriter irányzatok inkább arra utalnak, hogy a sötét fejezetbe. Tény az, hogy Orbán és Erdogan is olyan mértékre fejlesztette a populizmust, hogy immár politikai fanatizmusról lehet beszélni a hívek részéről. A török modell iszlám, a magyar változat pedig keresztény-katolikus masnit visel.

Ugyanakkor az emberi jogok mindkettejüknél múló szerepet töltenek be. Orbán ez ügyben – amikor csak lehet – a törvény megfélemlítő erejére támaszkodik. További közös vonás a két vezetőben az, ahogyan a nyilvánossággal bánik. A bírálatot egyikük sem becsüli sokra. Ellenzékük csak ritkán jut szóhoz.

Magyarországon az unió legkorlátozóbb médiatörvénye van érvényben. Az öncenzúra az újságírók munkájának része lett. Ezzel egy időben mindkét állam visszatérően hivatkozik a külső fenyegetésre, hogy egyben tartsa a támogatókat.

Gyakran uszítanak az EU és az USA ellen. Így alakul ki a kép az erős emberről, akinek meg kell védenie népét a külföldi nyomulással szemben. Ugyanakkor Orbán évek óta sikertelenül igyekszik beindítani a gazdaságot, nem látszik úgy, hogy megtalálta a varázs receptet. A kormány számára idővel kellemetlen következményei lehetnek a gondoknak és annak, hogy kerüli a szerkezeti reformokat. Senki sem tudja megmondani, hogy Orbán mit tenne sok tízezer elszánt tüntetővel.

Ezért a világnak szemmel kell tartania a magyar kormányt. 

Orban und Erdogan – Brüder im Geiste?

ANALYSE | BALAZS CSEKÖ, 4. Juli 2013, 17:58

Der autoritäre Führungsstil eint die beiden Politiker – In wirtschaftlichen Belangen ist der ungarische Premier allerdings bei weitem nicht so erfolgreich wie sein türkischer Amtskollege

Während die Debatte um den türkischen Premier Tayyip Erdogan und die politischen Turbulenzen seines Landes zum Bestandteil der österreichischen Innenpolitik werden, ist es ein paar Kilometer weiter in Budapest um den ungarischen Ministerpräsidenten Viktor Orban sehr ruhig geworden. Orban selbst bezeichnete vor einigen Tagen die Türkei als „funktionierende Demokratie”. Die ermutigenden Worte, die er an seinen Amtskollegen am Bosporus adressierte, stellen keine Überraschung dar, wenn man die Ähnlichkeiten zwischen den beiden Politikern unter die Lupe nimmt.

Erdogan und Orban polarisieren die Gesellschaft wie kein anderer Politiker auf dem Kontinent. Ein Teil der eigenen Staatsbürger vergöttert sie, der andere protestiert mehr oder weniger lautstark gegen sie. Einige betrachten sie als Erlöser, andere wiederum werfen ihnen „Diktatur” vor. Die eigenen Unterstützer identifizieren sich mit den Regierungschefs in jeder Situation, man könnte fast schon vom Führerkult sprechen. Nach jahrelangem Regieren ist zu erkennen, dass beide Politiker mit einem Ziel an die Macht gekommen sind: Sie wollen ein eigenes Kapitel in den Geschichtsbüchern des jeweiligen Landes schreiben. Die Frage ist nicht mehr, ob ihnen das gelingt, sondern eher, wie das Kapitel gefärbt sein wird. Die autoritären Tendenzen deuten in beiden Fällen auf dunklere Töne.

A teljes lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!