Eltartási szerződés: sokan akár havi 50 ezerért adnák a lakásukat

A magyarok szinte egyáltalán nem rendelkeznek tartási vagy életjáradéki szerződéssel, és nem is terveznek ilyet kötni – derült ki a 4Life Direct biztosításközvetítő országos reprezentatív kutatásából.  

Az 50 évesnél idősebbek körében végzett felmérés szerint e korosztály többsége havi 100 ezer forintot, vagy annál kisebb összeget várna el életjáradékként ingatlanáért cserébe. A válaszadók csaknem fele ugyanakkor nincsen tisztában azzal, hogy pontosan milyen kötelező szolgáltatások járnának neki a tartási szerződés alapján.

Hazánkban nem csupán e két, az időskori ellátásban fontos jogintézmény népszerűsége kiugróan alacsony, az idősotthon sem divat a magyarok körében mintegy kétmillió idős embernek alig három százaléka él ilyen intézményben.

A 4Life Direct felmérésében[1] arra kereste a választ, hogy mennyire népszerű és ismert az 50 évesnél idősebbek körében a tartási és életjáradéki szerződések jogintézménye, illetve életjáradékként mekkora összeget tartanának megfelelőnek a megkérdezettek.

Kiderült: a tartási és életjáradéki szerződések száma elenyésző Magyarországon, a megkérdezett ezerből mindössze két személynek volt ilyen típusú szerződése, továbbá rendkívül alacsony – mindössze négy százalék – azok aránya is, akik tervezik ilyen szerződés megkötését.

Az időskori ellátást megkönnyítő jogintézmények csekély népszerűségének az oka az lehet, hogy a megkérdezettek 88 százaléka (!) nincsen tisztában a tartási és az életjáradéki szerződés közötti különbségekkel. A válaszadók 43 százaléka pedig azt sem ismeri pontosan, hogy a tartási szerződés milyen szolgáltatásokkal járna számukra kötelezően.[2] A megfelelő ápolás, élelmezés és lakhatás jogával a többség tisztában van (92, illetve 86%), azt azonban már jóval kevesebben tudták, hogy a tartási szerződés alapján orvosi kezelés és gyógyszerek is járnának nekik (68%), sőt, a tartásra kötelezettnek illő eltemettetésükről is gondoskodnia kellene.

A válaszadók többsége (43%) havi 100 ezer forintot várna el életjáradékként, 10 százalékuk ugyanakkor már egy 50 ezer forint alatti összeggel is megelégedne, 12 százalékuk 50 ezer forintot várna el, 13 százalékuk szerint 150 ezer forint lenne ideális. Ennél többet mindössze a válaszadók 1 százaléka tartana reálisnak. Érdekesség, hogy a nyugdíjasok nagyjából 9 százalékkal magasabb összeget várnának el, mint azok, akik még aktívak.

A kutatás alapján havi legföljebb 100 ezer forintos életjáradékért nemcsak vidéken, hanem a fővárosban is hozzá lehetne jutni egy ingatlanhoz, a budapesti válaszadók 78, a városokban élők 84, a községekben élők 71 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ekkora vagy ennél kisebb összegre tartana igényt életjáradékként. A budapestieknek is csak nem egészen ötöde kérne 150 ezer forintnál többet, a fővárosiak negyede pedig 50 ezer forint, vagy annál kevesebbel is beérné.

Az elvárt összeg egyébként egyáltalán nem áll távol a valóságtól – a 99 százalékban ingatlanért cserébe adott –, életjáradékként itthon a havi százezer forint körüli vagy annál valamivel kisebb összeg a jellemző, ez az ingatlan értékétől függően lehet magasabb vagy alacsonyabb is. A tartási és életjáradéki szerződések mellett/helyett ugyanakkor egyre jellemzőbb az öröklési szerződés, amelynek előnye, hogy a tartásért/életjáradékért cserébe adott vagyontárgy tulajdonjoga csak a tartásra jogosult halálával száll át a kedvezményezettre. Az öröklési szerződés előnyben részesítésének elsősorban érzelmi okai vannak, az időseket ugyanis erős érzelmi kötelék fűzi a lakásukhoz, amelynek tulajdonjogától nehezen válnak meg. 

A magyarok körében egyébként nem csak a tartási szerződések, az idősotthonok sem igazán népszerűek, az 1,8 millió magyar 65 év feletti mindössze 3,1 százaléka (55 ezer személy) él tartós, illetve átmeneti elhelyezést nyújtó idősek otthonában vagy időskorúak gondozóházában, és mindössze tízede lát arra valós esélyt, hogy időskorára otthonba költözzön.  

Egyre többen kötnek viszont halálesetre szóló biztosítást: a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) adatai szerint 2010–15 között 143 százalékkal (16 milliárdról 39 milliárd forintra) növekedtek az ehhez a biztosítási típushoz kapcsolódó díjbevételek hazánkban. A haláleseti életbiztosítások a biztosítást kötő halála esetén annak családtagjai, rokonai, vagy bármely megjelölt kedvezményezett számára kínálnak előre meghatározott összegű anyagi segítséget – például hagyatéki, temetési költségek, vagy bankkölcsön megfizetésének fedezésére.

 


[1] A nagy elemszámú, telefonos megkérdezéssel végzett kutatást a 4Life Direct megbízásából 2017 márciusában a Trend International Market Research Kft. készítette. A minta az 50 év feletti magyar lakosságra, régió, településtípus, életkor és nem szerint reprezentatív (N=1001).

[2] A tartási szerződés alapján a szerződés alanyát a korának és egészségi állapotának megfelelő ápolás, élelmezés, lakás, fűtés, világítás, mosás, ruházat, orvosi kezelés, gyógyszer, valamint elhalálozása esetén megfelelő temetés illeti meg.