A NATO-főtitkár köszönetet mondott a Bukarestben hétvégén összeült B9-eknek a transzatlanti és az Ukrajna függetlenségét támogató egységfront megteremtéséért – írja az Eurasia Review. A B9 csoportba – amit egyébként még a Krím annektálásakor hoztak létre, beletartozik Magyarország éppúgy, mint a V4-ek, továbbá Bulgária, Észt-, Lettország Litvánia, Románia, és ami amolyan minicsúcsnak tekinthető – a hónap végén esedékes spanyolországi NATO-csúcs előtt.

Jens Stoltenberg szerint a B9-ek gyorsan reagáltak az ukrán helyzetre, megduplázták harccsoportjaikat, ideértve Magyarországot is – írják. A főtitkár arról is beszélt online bejelentkezésekor, hogy tovább kell erősíteni a tagállamoknak az elrettentő és védelmi kapacitásaikat, mert kétséget kizáróan a NATO a szövetségesek zsebkendőnyi területéért is harcolni fog, ha támadás érné. Emellett a főtitkár nyugtázta azt is, hogy a legtöbb szövetséges már elérte a védelmi kiadások célszámát, a GDP 2%-át, illetve számos ország már azt is meghaladta. A madridi csúcson a központi téma lesz az Ukrajnával, Grúziával, Finn- és Svédországgal kialakított partnerségi viszony még szorosabbra fűzése.

Magyarország és Szerbia egyesíti villamosenergia piacát – írja a két ország vezetőjének hétvégi találkozóját összegző írásában az orosz nyelvű News portál.  A bűvös dátum 2028, amikorra a két ország 1000-ről 1500 megawattra emeli a teljesítményét. Közben – Szijjártó tájékoztatása szerint – bővül a megújuló energiaforrások aránya is. Ismét megerősítették – olvashatjuk az orosz portálon, hogy Paks–2 megépül, a Roszatom megteremti a terve megvalósításának műszaki feltételeit. Arról viszont nem nyilatkozott, hogy ennek pénzügyi feltételei is meglesznek-e. Azt azonban többféleképpen is hangsúlyozta, hogy Magyarország energiabiztonságának megteremtéséhez elengedhetetlen az atomerőmű újabb két blokkjának a megépítése. Sőt, szerinte ez a közös magyar–orosz beruházás semmiképp sem eshet az uniós szankciók hatálya alá.

Orbán múlt pénteki Kossuth rádiós interjúját sokan idézik, amikor arra figyelmeztetnek, hogy Orbán szerint a gázembargó tönkre fogja tenni az Európai Unió gazdaságát – írja többek között a hindi Republic World angol nyelvű kiadása. A cikk megjegyzi, hogy már az olajembargó kimondásakor is kardoskodott Orbán azért, hogy a többi állammal szembe menve egyedüliként kiváltságokat élvezhessen. Nem lesz ez másként akkor sem, amikor a hetedik szankciós csomag gázimport tilalma napirendre kerül. Orbánnal együtt Szijjártó külügyminiszter az El País spanyol lapnak adott interjúban is elmondta, hogy Magyarország kész közvetíteni Ukrajna és Oroszország között. Megjegyezzük ez ügyben nagy nyitottságot egyelőre nem tapasztaltunk az Európai Unió és Ukrajna részéről. Szijjártó ismét megerősítette, hogy továbbra sem lehet hazánk területén át fegyvereket szállítani.

Brit gyarmatok? Az Egyesült Királyság a józanság szigete ahhoz képest, amit a neo-imperialista projektek kontinensein látunk – írja érdekes elemzésében a brit Telegraph, amikor sorra veszi: Eurázsiában, Oroszországban éppúgy feléledtek a birodalmi törekvések, mint Törökországban az ottomán birodalom utáni nosztalgia. De még Orbán Viktort is ebbe a körbe sorolja, mert Kijev szerint neki is vannak Kárpátalja visszaszerzésére irányuló törekvései. Kínában nem egy kisebbség elleni intézkedés jelzi ugyanezt a tendenciát, és még a lengyel–litván nemzetközösséget éltető nacionalisták is ebbe a képbe illenek.

Minden nemzet nosztalgiázik múltjának hősei után, de ha például Ukrajnát vesszük: a kozákok előtt voltak a tatárok, akik etnikailag nincsenek kapcsolatban, előttük a mongolok, a szkíták, illetve azok a nomád lovas népek, akik bejöttek Kelet-Ukrajna területére. Nem a származás és a vérségi, de a földrajzi terület a kapocs köztük – véli a szerző, Juliet Samuel.

(Forrás: a Magyar Újságírók Országos Szövetségének honlapja) A The Washington Post vezércikke szerint nagyrészt Vlagyimir Putyin hibája, hogy Amerikában rekordösszegbe, gallononként 5 dollárba kerül az üzemanyag. A szint összefügg azzal, hogy az infláció négy évtizede nem volt ilyen magas, a kamatok 20 éve nem látott ütemben emelkednek. A gáz egy év alatt csaknem 2 dollárral drágult meg, csakhogy ebből 75% a háború óta eltelt időszakban következett be. Azaz látnivaló Moszkva felelőssége.

Az USA és sok más ország joggal reagált az invázióra kemény szankciókkal, az orosz olaj és gabona vásárlásának leállításával. Így viszont nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség, ennek hatására az egész világon száguldani kezdtek felfelé az energia- és élelmiszerárak. Putyin azt reméli, hogy a világ enged, feloldja a megtorló intézkedéseket és átengedi Moszkvának Ukrajna egyes részeit. De nem nyerhet.

Persze az áremelkedésben a nagyobb kereslet is belejátszik. Megszűnőben vannak a járvány miatt elrendelt korlátozások, az amerikaiak tömegei készülnek szabadságra. Rövidtávon Joe Biden nem sokat tehet. Az helyes, hogy feloldotta a stratégiai olajkészletek nagyobbik részét, de ahhoz, hogy lenyomja az árakat, vagy pótlólagos beszerzési forrásokat kell találnia, vagy vissza kell szorítania a keresletet.

Ami az előbbit illeti, hiba volna, ha könyörögne Szaúd-Arábiának, Iránnak vagy Venezuelának. Ha eltörölné a szankciókat, vagy javítaná velük a kapcsolatot, az csak akkor lehetséges, ha cserében jelentős ellenszolgáltatásokat kap, beleértve politikai engedményeket. Egyben fel kell tornásznia a hazai termelést – az érintett cégeket emlékeztetnie kell arra, hogy jó dolog a hatalmas profit, de azt is vegyék figyelembe, hogy ne ártsanak az amerikai családoknak, illetve a háború befejezését célzó törekvéseknek.

A NATO gyenge és megosztott, ennek pedig Ukrajna issza meg a levét – mutat rá a legnagyobb brit lap, a The Guardian helyzetelemzése. Az orosz invázióhoz eleve az teremtette meg a lehetőséget, hogy a Nyugat rosszul számolt, most pedig újabb katasztrofális kudarc fenyegeti, miközben a gyengébb pozícióban lévő ukrán erők a túlélésért harcolnak. Ám sem Bidennek, sem Nagy-Britanniának nincs kivehető terve, hogy miként maradhatna fenn az ország.

Viszont fontos európai államok, mint Németország és Franciaország a NATO mögé bújnak, hogy ne kelljen költséges ígéreteket tenniük Kijevnek. Olyanokat, amelyekkel magukra haragítanák Moszkvát. Az EU stratégiai autonómiájáról álmodozva Macron a szavakat helyezi előtérbe, nem a tetteket. A német kancellár maga a megtestesült reszketés és késlekedés. Orbán Viktor, a szankciótörő gyakran azt a benyomást kelti, hogy a másik oldal szekerét tolja.

A bajkeverő török államfő cinikusan öncélú próbálkozása Finn- és Svédország felvételének megakadályozására, szintén rombolja az egységet. Ezzel szemben Lengyelország és a balti köztársaságok csapaterősítéseket, nehézfegyvereket és harci gépeket sürgetnek az orosz határon. Ugyanakkor Ukrajna már feladta a NATO-tagság reményét.

Az észak-atlanti szövetség képtelen bármit is tenni a fekete-tengeri ukrán kikötők blokádja ellen, noha ez sok helyütt élelemhiányt okoz a világban. Persze nehéz közös fellépést elvárni a heterogén katonai szervezettől, amelyben ráadásul az USA viszi a prímet. Nélküle nincs érdemi döntés, viszont a vonakodók közül sokan mögé bújnak.

A szövetség nem képes egyszerre két fronton helytállni, vagyis ellensúlyozni az orosz fenyegetést, illetve keresztezni a kínai terveket az Indiai- és a Csendes-óceánon. De ahhoz, hogy előre tudjon lépni, el kell ismernie korábbi hibáit és el kell fogadnia, hogy felelősség terheli a jelenlegi válságért. Hiszen 2008 óta végignézte az orosz terjeszkedést, nem vonta felelősségre Putyint a szír és csecsenföldi háborús bűnökért, ily módon kikövezte az utat a mostani katasztrófához. Napjainkban újból vizsgázik a NATO, csak az a kérdés, hogy megint felsül-e.

A Carnegie Europe, vagyis az amerikai kutatóintézet európai részlegének igazgatója óva int attól, hogy meghatározatlan időre elnapolja a bővítéseket az EU – írja a Financial Times. Rosa Balfour szerint azonban amit Észak-Macedónia megtapasztalt, az nem sok jót ígér a felvételre váró Grúzia, Moldova és Ukrajna számára sem. A Nyugat-Balkánon hat állam áll sorba, csak éppen Brüsszel nekik sem hajlandó kilátásba helyezni semmi kézzelfoghatót. Persze igazából nincs jó válasza.

Viszont: ha elszalasztja a történelmi pillanatot, az a halál csókja lesz a meghirdetett tervnek, tehát hogy sikerül összehozni a régóta megosztott országokat olyan kérdésekben, mint Moszkva és az európai biztonság.

Ha tagsággal kecsegteti a három kelet-európai kormányt, akkor nem hagyhatja kétségek között hányódni a Nyugat-Balkánt sem. Ott ugyanis Oroszország jelentős befolyást épített ki, Grúzia, Moldova és Ukrajna egy részét pedig elfoglalta.

A bővítés évek óta elakadt. Uniós vezetők arra hivatkoznak, hogy milyen nehézkes volna egy nagyobb és még tarkább EU. Egyben tartanak attól, hogy újabb konfliktusokat emelnek be, nem beszélve a jelentkezők korrupt elitjéről. Utalnak arra, hogy Magyarország és Lengyelország visszalépett a demokrácia területén, mert túl gyorsan kerültek be. Márpedig: ha a szervezet képtelen önmagát megreformálni, akkor miként gondolhat új tagokra?

Ezek az érvek persze üresen csengenek, ha megnézzük, hogy mit művel a kontinens Észak-Macedónia ügyében. Az ország 15 éve nem jut előbbre a csatlakozás útján. Márpedig azt látni, hogy ha megreked a belépés folyamata, akkor az érintett országokban beindul a korrupció, a stagnálás és a demokratikus visszacsúszás. Ezért határozottan segíteni kell a reformbarát erőket a leendő tagoknál, hogy Macron szavaival: létrejöjjön a földrészen a szükséges biztonsági építmény.

A Nyugat-Balkánon tett körútjával a német kancellár nagyjából kijelölte, miként képzeli el saját vezető szerepét az EU-n belül. Olaf Scholz a hét végén Pristinát, Belgrádot és Szkopjét kereste fel, ami mutatja, hogy stratégiai elképzelése más, mint sokaké – állapítja meg a müncheni Süddeutsche Zeitung. Azt fejezte ki ily módon, hogy úgy véli: a sokat szenvedett térség sorsa összekapcsolódik az unióval.

Ha a miniszterelnök komolyan gondolja az orosz agresszió után bejelentett fordulatot a német politikában, akkor nem kerülheti meg, hogy a földrész élére álljon. A Bundeswehr megerősítése és a katonai kiadások növelése csak az egyik válasz az agresszív, birodalmi Oroszországnak. A feladat az, hogy fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvre, vagyis egy olyan világra, amelyben nincs Joe Biden, viszont van Vlagyimir Putyin. Európának képesnek kell lennie, hogy megvédje magát, ha visszatér Donald Trump vagy valamelyik hasonmása bukkan fel a színen.

Kézenfekvő, hogy a németeknek ebben kulcsszerep jut, amihez a kancellárnak olyan tulajdonságokra van szüksége, ami nem okvetlenül jut Scholz kapcsán az ember eszébe: határozottság és kreativitás. Annál feltűnőbb volt ily módon a nyugat-balkáni út során a politikus által sugárzott derűlátás. Komoly erőfeszítéseket tett, hogy újraélessze a bizakodást: az EU várja a jelentkezőket, és hogy érdemes rendezni a régi viszályokat.

De hát Putyin minden bizonytalanságot kihasznál, hogy a földrészt még jobban elbizonytalanítsa. Így fokozottan szükséges, hogy a tagság kilátásával az unió megtámogassa Ukrajnát, ám úgy, hogy ne pattintsa le a nyugat-balkáni államokat. Meg kell velük továbbá értetni, hogy nem spórolhatják meg az alapvető reformokat. Továbbá gondoskodni kell arról, hogy az ukránok ne destabilizálódjanak a várakozás évei során.

Emellett meg kell védenie magát belülről, amihez minimalizálnia kell a félautokrata Orbán Viktor zsarolási potenciálját.

Belebukhat a tegnap éjjel 11-kor lezárult regionális választásokba az Olasz Liga vezére – állapítja meg az osztrák napilap, a  Der Standard. (Eredmény még nincs, a szavazófülkéknél végzett közvélemény-kutatások a jobboldali szövetség 40%-os támogatottságát mutatják, de ezek nem részletezik külön az Olaszország Barátai, a Liga, illetve a Forza Italia szereplését – a szerk. megj.)

Mindenesetre: ha Matteo Salvini veszít nagy riválisával Giorgia Melonival szemben, akkor könnyen előfordulhat, hogy pártja ejti. Azaz közeleg az igazság órája. Így a politikus alighanem feladhatja terveit, hogy ő vezeti a konzervatívokat a jövő évi általános választáson. A mélyrepülésről azonban ő maga tehet, mert nagyon úgy tűnik, hogy elvesztette a politikai ösztöneit, egyik kudarcból a másikig botladozik.

Főként azóta, hogy nagy bálványa, az orosz államfő belevágott az ukrajnai kalandba. Salvini nemrégiben bejelentette, hogy Moszkvába megy a békét elősegítendő, ám az utat nem egyeztette a kormánnyal, így kénytelen volt törölni. Meloni páholyból figyelheti, amint riválisa folyamatosan ássa alá saját pozícióit.