Az újságíró archívumából: Az eleven matematika

Egy szerfölött szerény, ám korát itthon mindenképpen megelőző tudós férfiúval (büszke vagyok rá, hogy ugyanabba a középiskolába jártunk, lehet, hogy ugyanabban a padban ültünk is – három év fél évtized különbséggel) beszélgethettem az akkor, ötven esztendővel ezelőtt nálunk még meglehetősen újnak, ismeretlennek tartott tudományról. Akkor, amikor hazánkban mindössze nyolcvan (80!) elektronikus számítógép működött. Összteljesítményük aligha lehetett több, mint manapság néhány laptopé

„A munkám az életem” – Beszélgetés dr. Farkas Vilmos tudományos főmunkatárssal

Sopron szélén, az árnyas, csöndes Fenyő téren ugyanabban az öreg épületben tanítják az egyszeregyet a nyiladozó értelmű nebulóknak, ahol meglett férfiak a matematikai tudományok legújabb területeit művelik. A földszinten általános iskola működik, az emeleten az Erdészeti Tudományos Intézet Alpokaljai Kísérleti Állomása. Egy nemzedék választ el bennünket egymástól, és összekapcsol a közös alma mater, a győri Révai Gimnázium, a valamikori Főreáliskola: dr. Farkas Vilmos, az ERTI tudományos főmunkatársa, erdőmérnök és közgazdász szeretettel említi egykori tanárait, azokat, akiket jómagam már csak hírből, sárgult tablóképekről ismerek. Matematikusokról szól, büszkén mondja: nem egy közülük tanára volt a reálgimnáziumban, és most az egyik az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanszékvezető…

Élénk piros borítójú, formás könyvecske hever a barna, szemüveges, középkorú férfi íróasztalán. A lineáris programozás matematikai alapjai. Szerény büszkeséggel mondja dr. Farkas Vilmos:

– Hamar elkapkodták az első kiadását, igaz, aránylag kis példányszámban jelent meg. Ez a kötet átdolgozott, bővített, javított változata a munkámnak.

– Lineáris programozás – ízlelgetem a fogalmat. – Az operációkutatás módszere – veszi át a szót dr. Farkas Vilmos. – A második világháborúban kezdett kialakulni, amikor a szövetséges antifasiszta hatalmak vezérkarai mellett megszervezték a tudományos tanácsadó csoportokat, mégpedig elsősorban a hadiszállítások legkedvezőbb útvonalának meghatározása céljából. Ahelyett azonban, hogy bonyolult matematikai fogalommagyarázatba kezdenék – folytatja –, megpróbálom hétköznapi példákkal érzékeltetni e tudományág lényegét, létjogosultságát, fontosságát.

– Tehát, mint a történelemben annyiszor – a háború ez alkalommal is valamit kikényszerített a tudománytól, hogy majdan, békeidőben a népek javára kamatozhasson a gazdag ismeretanyag?

– Igen. Az operációkutatás ugyanis valamely bonyolult gazdasági, társadalmi, vagy mint említettem, katonai szervezet működésére vonatkozó belső és külső feltételeknek tudományos, matematikai módszerekkel való elemzése. Számszerű, kézzelfogható tájékoztatáshalmazt ad a lehetséges döntésekről és következményeikről. Ezeknek az információknak a birtokában könnyebben kialakítható a szóban forgó szervezet optimális, legkedvezőbb, legcélszerűbb irányítása.

– Azért, hogy még érthetőbbé tegyem szenvedélyemet, néhány szóval elmondom: a szocializmusban értékes, sőt nélkülözhetetlen segédeszköz az operációkutatás a népgazdaság optimális irányításához. Csak néhány példát arra, hol alkalmazható: üzemi, iparági szinten a legkedvezőbb esetben várható termelési, elosztási, beruházási tervek előkészítésében. Vagy az annyit emlegetett készlet- és raktárgazdálkodásban, a termelőképesség növelésének, a hatékony minőség-ellenőrzésnek, az észszerű szállításnak is eszköze lehet.

– Ön az imént a matematikai módszert hangsúlyozta. Eszerint az operációkutatásban csak matematikusok vesznek részt?

– Az operációkutatásban használt módszerek közös, lényeges, jellemző vonása, hogy a vizsgált szervezet működésének, a feladat sajátosságainak megfelelő matematikai modellt állítják föl, és a lehető legjobb megoldásokat rendszerint elektronikus számítógépek segítségével választják ki. A kutatásban összeadják tudásukat matematikusok, közgazdászok, mérnökök, statisztikusok, ha kell, orvosok, stratégák is.

– Divatos szóhasználattal teamnek mondják az alkotói, kutatói közösségeket, amelyekben a különféle tudományágak jól felkészült művelői ötleteznek, vitatkoznak, kísérleteznek a kitűzött cél eléréséért. Itt, Sopronban, az Erdészeti Tudományos Intézet közgazdasági osztályán ma még tulajdonképpen csak két kutatóból áll az ilyen közösség. Fordíthatják-e ők a teljes kapacitásukat az operációkutatásra? – hangzott következő kérdéseim.

– Nagyon az elevenjére tapintott hazai kutatási körülményeinknek. Napjainkban – úgy érzem – nagy átalakuláson, változáson megy át a kutatás. Különféle irányzatok, elképzelések képviselői bizonygatják a maguk igazát, természetesen egységes elv, a párt tudománypolitikai irányelvei szellemében. Kétségtelen, hogy a kutatásnak a gyakorlatot kell szolgálnia. Vita tárgya lehet azonban, hogy a rendelkezésre álló kutatási kapacitásból mennyi essék a mai feladatok kutatásként jövedelmező vizsgálatára, és mennyi a jövő gyakorlatát megalapozni hivatott olyan kutatásokra, amelyek ágazati, sőt, népgazdasági jelentőségű eredmény elérését szolgálják, és ehhez sok évi szívós munkát és költségvetési fedezetet kívánnak. Az operációkutatás módszereinek erdészeti alkalmazású feltárásában csak akkor haladhatunk megfelelő ütemben előre, ha legalább egy kutató a teljes kapacitását erre a témára fordíthatja.

– Gondolkozzunk egy kicsit országos szinten! – javasolja dr. Farkas Vilmos. – Most mintegy nyolcvan számítógép működik hazánkban, szűken számolva elegendő hozzáértő személyzettel. Nem telik bele sok idő, és ötször ennyi lesz a gépek száma, viszont a szakembereké aligha nő ilyen arányban, mivel az egyetemi, főiskolai képzésük még új keletű. Ki ad majd munkát a gépeknek? Ki tud majd nyelvükön?

– Megjelent és annak folytatásaként tervezett könyvem (A lineáris programozás optimalizálási módszerei) célja, hogy segítse az operációkutatás kiteljesedését. A lehető legjobb eljárások, megoldások kikeresése, igaz, bizonyos határig emberi erővel is elvégezhető, de számítógépekkel sokkal gyorsabb. Ahhoz, hogy a feladat matematikai modelljét megalkothassuk, rendszerint sok egyenletet, egyenlőtlenséget állítunk föl, célfüggvényekkel, vektorokkal, mátrixokkal, algoritmusokkal dolgozunk… Oh, igen, megint egy sor matematikai szakikifejezés!

Vaskos irattartó lapul dr. Farkas Vilmos asztalán. Rajta német cím, és csak a szerző neve enged arra következtetni, hogy a soproni kutató egyik újabb, készülő vagy már kidolgozott műve lehet. – Tehát nem csak magyarul publikál?

– Tavaly ősszel hosszú időt töltöttem a bécsi Mezőgazdaságtani Főiskola erdészeti gazdaságtana intézetében. Tanulmányutam egyik gyümölcse könyvem német nyelvű változata. Közben előadássorozatot is tartottam az intézet hallgatói és munkatársai számára a lineáris programozás matematikai módszereiről. És amire legalább ennyire szívesen gondolok: kapcsolatot terem tettem egy addig számomra teljesen ismeretlen, angol „anyanyelvű”, IBM számítógéppel. A gép elfogadta, helyesebben befogadta az általam készített erdősítésprogramozási modellt, és ugyanazt az optimális megoldást adta, amelyet előzetesen kézi eljárással kiszámítottam.

– Hangsúlyozni kívánom – mondja dr. Farkas Vilmos –, hogy a kutató legyen sokoldalú. Az emberi élet, sajnos, véges; terjessze tehát megszerzett ismereteit minden pályámbéli. Persze, ehhez nem elég a szakterület ismerete. Közgazdasági felkészültség, matematikai jártasság, didaktikai érzék, oktatói gyakorlat, nyelvismeret, stílus, a fokozatosság elvének megtartása is szükséges, hogy végül is ezrek, tízezrek számára tegye világossá, hozzáférhetővé az életet előbbre vivő, a gondolatébresztő tudást, tapasztalatot, témát. Ha kell, hát egymaga legyen a kicsi team, az alkotói közösség. Meggyőződésem, hogy mai ifjúságunk fogékony az új, a haladó iránt, elméletben és gyakorlatban gazdag, termékeny. És ha ez a roppant szellemi és fizikai erő egységbe forr, a közösen alkotott elméletek és megoldások gazdagítják nemcsak a hazai tudományokat, hanem az egyetemes tudást is.

Dr. Farkas Vilmos könyvének, a lineáris programozás matematikai alapjainak második kiadása alkalmából nívódíjban részesült.

Most befejezett angol nyelvű tanulmányát pedig, amely szintén az operációkutatást állítja a középpontba, az IUFRO (erdészeti kutatóintézetek nemzetközi szövetségei) angliai tudományos konferenciáján szeptemberben felolvassák és sokszorosítva kiadják.

http://forestpress.hu/hu/index.php/erdekessegek/ki-kicsoda/9648-dr-farkas-vilmos-1915-1983 (internetes újság és honlap):

Farkas Vilmos 1915. augusztus 21-én Győrött született gyári munkáscsaládból. 1937-ben kapott erdőmérnöki oklevelet. 1938–45 között magán-erdőbirtokon volt üzemi segéderdőmérnök, majd erdőrendező.

1945–49-ben a Szombathelyi Erdőgazdaság birtokpolitikai előadója, majd anyagforgalmi osztályvezetője. 1946-ban közgazdaság-tudományi doktorátust szerez. 1947-ben egyetemi adjunktus az erdőrendezési tanszéken.
1949-től az újjászerveződő Erdészeti Tudományos Intézet Soproni Kísérleti Állomásán üzemgazdasági kutatásokat végez. 1950-ban műszaki doktori címet szerez az Erdőmérnöki Karon. 1951-től első vezetője az újonnan létrehozott üzemtani tanszéknek. Megkezdte a hazai viszonylatban csaknem teljesen új tudományágnak: az erdőgazdasági üzemtannak az oktatását, kidolgozta a tárgy jegyzeteit. A tantárgy keretében oktatta a munkajogi ismereteket, valamint a számviteli alapismerteket is. 1956-ban családjával együtt ő is nyugatra indul, de Ausztriában rájön, hogy nem tudja elhagyni a hazáját. Vilmos fia társaival együtt Kanadába megy. A család többi részével hazatér.
Mint az 1956-os forradalom soproni eseményeinek legjobb ismerőjét, 1957-ben a Földművelésügyi Minisztérium által az oktatók ügyeinek a kivizsgálására létrehozott bizottság helyettes vezetője lett, így lehetősége volt sok kollégájának a megmentésére. Ennek is tudható be, hogy 1959-ben politikai okok miatt eltávolítják az egyetemről. 1959-tól 1963-ig a Tanulmányi Állami Erdőgazdaság központjában dolgozik felügyeleti munkakörben.
1963-tól 1967-ig vezeti az Erdészeti Tudományos Intézet újonnan megalakult erdészeti gazdaságtani osztályát. Kutatási területe az operációkutatás és ezen belül elsősorban a lineáris programozás. „A lineáris programozás matematikai alapjai” című, három kiadásban megjelent könyve a tématerület magyar alapművének számít. 1969-ben a bécsi Erdészeti Főiskolán, egy féléven keresztül oktatta a lineáris programozást. Több nemzetközi konferencián vett részt, adott elő, tanulmányt küldött.
Sajnos, eredményei a hazai szakmai vezetés körében nem élveztek egyértelmű elismerést, ezért újra váltania kellett. 1971-től a szombathelyi Nyugat-magyarországi Fűrészek üzemgazdasági elemzője.
Innen vonul nyugdíjba 1975-ben.
Az egyedüli nevesnek mondható elismerést a könyve után kapta, melyet 1969-ben nívódíjban részesítettek.
A sors iróniája, hogy ez a kitűnő ember néhány kisebb elismerésen kívül sem állami, sem társadalmi vonalon komolyabb kitüntetésben nem részesült. Kitüntetései: 1952: oklevél, 1961: kiváló dolgozó, 1972: emlékérem, 1975: kiváló dolgozó. 1993-ban az egyetem rehabilitálta, p.h. egyetemi tanári címet kapott.
Dr. Farkas Vilmos 38 évi aktív munkaviszonyának mintegy felét a gyakorlati, felét az oktatói, kutatói pályán töltötte. Mindig fő feladatának tekintette azonban a közgazdasági szemlélet erősítését és elterjesztését az erdészet és a faipar területén.

1983. februárjában (a nap ismeretlen) hunyt el Sopronban. A Szent Mihály temetőben nyugszik.”