Az Infovilágon megjelent legutóbbi elmélkedésemben azokról a „törpeállamokról” írtam, amelyek a középkor hangulatával színesítik a mai Európa térképét. Joggal sorolhatnám ezen entitások közé Máltát is, mely – nem lényegtelen dolog! – „csupán” azzal különbözik a többi kis államtól, hogy három szigetből álló, a Földközi-tenger kellős közepén fekvő ország, s melyet földrajzi helyzetének köszönhetően elkerült az annexió, a területi hozzácsatolás ide vagy oda.
Málta sorsát a szó legigazibb értelmében elszigetelt fekvése, stratégiai helyzete határozta meg. Nem voltak ugyanis közvetlen szárazföldi szomszédai, ahonnan páncélos vitézek egyszerűen bemasírozhattak volna a szigetcsoport földjére.
Vitathatatlan fontossága miatt történelme századai során Málta megismerkedhetett a föníciaiakkal, a karthagóiakkal, a rómaiakkal, a görögökkel, az arabokkal, a normannokkal, az aragóniaiakkal, a franciákkal és az angolokkal is. Ők valamennyien nyomot hagytak a szigetek történelmében, architektúrájában, nyelvében és szellemiségében egyaránt. Ezért maradt máig a 316 négyzetkilométeres, mintegy félmillió lakosú szigetcsoport Európa sajátos színfoltja. A gyarmatosítások idején (1813-ban) a britek tették rá a kezüket és uralmuk egészen 1964-ig tartott, amikor a brit koronagyarmat Máltai Állam, majd később Máltai Köztársaság néven elnyerte függetlenségét.
Emléktábla a fővárosban, La Vallettában máltai nyelven az ország függetlenségének emlékére.
Földrajzi elhelyezkedése miatt a szigetország sorsa egyáltalán nem volt eseménytelen a második világháború időszakában sem. A hitleri Németországgal szembeni katonai műveletek szempontjából különösen fontos volt, hogy ki ellenőrzi ezt az Afrika és Európa közötti hídfőállást, és az is, hogy ennek milyen hatása van a Hitler-ellenes szövetségesek észak-afrikai hadműveleteire. Máltát így nem kerülték el a katonai összecsapások, a heves légi bombázások és a tengeri hadműveletek a brit és a német–olasz erők között.
A térképre pillantván érthető, hogy Churchill miniszterelnök miért nevezte Máltát „elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajónak”.
Emléktábla a máltai ostromban életüket vesztett brit és nemzetközösségi – ausztrál, új-zélandi, kanadai és dél-afrikai – katonáknak.
Máltába Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének tolmácsaként egy híján ötven esztendővel ezelőtt, 1971 decemberében jutottam el egy több országot érintő hosszú afrikai körút zárófejezeteként.
Dom Mintoff (jobb szélen) máltai miniszterelnök üdvözli a magyar vendéget: Losonczi Pál (bal oldalt), mellette e sorok írója.
Tolmácsolásom különös epizódjaként emlékszem arra, hogy tárgyalásaink során a máltai kormányfő – az akkori hidegháborús időszakra utalván – azt jelezte partnerének, ha a szocialista országok nem akarják, hogy Málta egy NATO-hadikikötővé váljék, akkor tenniük kell valamit. Egy kis szünet után Losonczi Pál megkérdezte, hogy vendéglátója mégis mire gondol, mire a miniszterelnök emelt hangon, szinte kiabálva, vagy háromszor ismételte meg, hogy „Money! Money! Money!”. Amit tolmácsként nekem – ámbár kissé nyugodtabb hangvétellel – meg kellett ismételnem, miszerint „Pénz! Pénz! Pénz!”.
Tudomásom szerint a tárgyalásokat követően az Elnöki Tanács elnöke kérdőre vonta a Rómából La Vallettába is akkreditált, a tárgyalásokon jelen lévő magyar nagykövetet, hogy erről a máltai álláspontról miért nem tájékoztatta korábban …
A tárgyalóasztalnál.
Mint jeleztem, Málta nem szűkölködik történelmi helyekkel, s e tradíciókat hasznosítja aktív – a koronavírust megelőző időkben évi több mint két és fél milliós – idegenforgalmában. Pálmafák, kellemes mediterrán éghajlat, gazdag történelmi emlékek teszik szerethetővé a szigetországot. Szabadidős sétám közben botlottam bele e turistáknak rendezett középkori hangulatú színjátékba, beleértve ezt a büntetőszerszámot is.
A szigetvilág történelmi múltjáról tanúskodnak ezek az épületek:
Ami pedig a máltai nyelvet illeti, az az arabbal rokon, s ott-jártamkor egy sor köztéri kiíráson – arab egyetemi tanulmányaimra emlékezvén – meglepetésszerűen fedeztem fel a latin betűkkel írt, ám számomra érthető szavakat.
Végül álljon itt még néhány kép a főváros, La Valletta belvárosáról és környékéről:
A Máltai Köztársaság egy sor közép-európai állammal együtt 2004 óta tagja az Európai Uniónak, s az utóbbi időben a menekültválsággal kapcsolatos rendkívüli földrajzi kitettsége miatt gyakran szerepel a sajtóban. Nehézségei ellenére 2018 decemberében megszavazta a mind a migránsokról, mind pedig a menekültekről szóló két ENSZ-közgyűlési okmányt.