Az újságíró archívumából: Francia mozaik – 50 évvel ezelőttről (5.)

Szerencsém volt éppen ötven esztendővel ezelőtt, amikor „a közúti járműprogram peremén” – a Renault vállalat vendégeként – riportutat tehettem Franciaországban. (A képen:. Pottier tanár úr iskolája.)

Ma már bizonyára kevesen emlékeznek rá, hogy az  „új gazdasági mechanizmus” előfutáraként Horváth Ede, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár kiváló esztergályosból lett vezérigazgatója kijárta az akkori állami és pártvezetőknél: újuljon meg az ország egyik meghatározó gépipari vállalata, az általa vezetett győri Vagongyár. 

 

A Pottier-család

Kitűnő beosztású, központi fűtéses, háromszobás lakás a második emeleten Pottier ta­nár úrék otthona. Yvetot-ban lakik ez a háromgyermekes család; 35 kilométernyire Rouentól, Normandia főváro­sától. Pöttömnyi forduló az előszoba, abból nyílik a nappali. Erre fűzte rá a tervező az étkezőkonyhát, az öltözőfolyosót (ruha helyett üzletre való játék a mennyezetig érő polcokon), amelyből a wc-be, a fürdőbe, a szülők hálójába és a gyerekszobába jut az em­ber.

A háromgyermekes Pottier család az otthona előtt; jobbra a tanár úrék Renault-ja.

Franciaországban általában nem festik a lakásokat, mert a szobafestő méregdrágán dolgozik. A tapéta viszont ol­csó, felragasztása egyszerű, mondhatnám: délutáni szóra­kozás. – A szakmunka, a fi­zikai munka, valamint azok az áruk, amelyekről bizton tud­ják a kereskedők, hogy mindenképpen megveszik őket (pl. gyermekruha), aránytalanul sokba kerülnek. Nem ritka a 60 frankos csecsemőholmi, de: tíz kisbabaruha áráért 175 li­teres, elektromos hűtőszek­rényt kínálnak!

Pottierék csecsemőkelengyét is, hűtőgépet is vásároltak, mivel a legkisebbik fiú húsz­hónapos, a másik kettő pedig öt- és hatesztendős. (Ők láthatók az yvetot-i iskola udvarán készített felvételen.)

Pierre Pottier 33 éves kö­zépiskolai tanár. Angol és eszperantó-szakos. Felesége szin­tén pedagógus, de nem dol­gozik. Éppen elég munkát ad neki otthon a három gyerek. Pottier tanár úr ez év szeptemberétől a város egyik újon­nan épült, tizenkét évfolya­mos iskolájában dolgozik. He­tente öt napot tanít. A hato­dik hétköznap az önművelés és továbbképzés ideje.

Érdekes a francia iskolarendszer: a hatéves gyereket a 12. osztályba íratják be a szülei, és az érettségi vizsgá­lat az első osztály végén tör­ténik! Az osztályozás is más, mint nálunk: 1–20-ig osztá­lyoz a tanító és a tanár. Felsőbb osztályba az a tanuló léphet, amelyik a 11-es átla­got elérte. Érdeklődtem, hogy miért e két formai eltérés? Az előbbire a válasz kicsit tréfás: gyorsabban telik az idő, ha az ember visszafelé számítja az éveket (?); a má­sikra már sokkal logikusabb volt a felelet: a széthúzott jegyekkel finomabban ítélkez­het a pedagógus.

Körülbelül 1700 frankot visz haza havonta Pierre Pottier. A lakásért és a központi fűté­sért havi 230 frankot fizet.

Viszont negyedévenként 420 frankot kap a községfejlesztési kasszából a városi tanács ha­tározata szerint.

És ha megbetegszik? A mi társadalombiztosításunkhoz hasonlóan fizetésének 75 szá­zalékát folyósítja a biztosító. A gyógyszert teljes áron vásárolja, és csak a hónap végén, téríti meg a patikai ár 70 szá­zalékát a biztosító. – Három gyerek mellett tehát kell egy kis tartalék az ilyen előre nem látható kiadásokra – mondja a feleség.

A továbbképzésről is érdek­lődtem: van-e módja a tudá­sát gyarapítani? Gépkocsijá­val fél óra alatt Rouen-ba ér­het az egyetemre. A tanköny­vek és a vizsgadíj évente 300–500 frankba kerülnek. Bármelyik francia pedagógus tanulhat. Tanulmányi szabad­ságként szolgál a heti egy to­vábbképzési nap.

(KÖVETKEZIK: M. His, a gazdálkodó.)