Szerencsém volt éppen ötven esztendővel ezelőtt, amikor „a közúti járműprogram peremén” – a Renault vállalat vendégeként – riportutat tehettem Franciaországban. (A képen:. Pottier tanár úr iskolája.)
Ma már bizonyára kevesen emlékeznek rá, hogy az „új gazdasági mechanizmus” előfutáraként Horváth Ede, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár kiváló esztergályosból lett vezérigazgatója kijárta az akkori állami és pártvezetőknél: újuljon meg az ország egyik meghatározó gépipari vállalata, az általa vezetett győri Vagongyár.
A Pottier-család
Kitűnő beosztású, központi fűtéses, háromszobás lakás a második emeleten Pottier tanár úrék otthona. Yvetot-ban lakik ez a háromgyermekes család; 35 kilométernyire Rouentól, Normandia fővárosától. Pöttömnyi forduló az előszoba, abból nyílik a nappali. Erre fűzte rá a tervező az étkezőkonyhát, az öltözőfolyosót (ruha helyett üzletre való játék a mennyezetig érő polcokon), amelyből a wc-be, a fürdőbe, a szülők hálójába és a gyerekszobába jut az ember.
A háromgyermekes Pottier család az otthona előtt; jobbra a tanár úrék Renault-ja.
Franciaországban általában nem festik a lakásokat, mert a szobafestő méregdrágán dolgozik. A tapéta viszont olcsó, felragasztása egyszerű, mondhatnám: délutáni szórakozás. – A szakmunka, a fizikai munka, valamint azok az áruk, amelyekről bizton tudják a kereskedők, hogy mindenképpen megveszik őket (pl. gyermekruha), aránytalanul sokba kerülnek. Nem ritka a 60 frankos csecsemőholmi, de: tíz kisbabaruha áráért 175 literes, elektromos hűtőszekrényt kínálnak!
Pottierék csecsemőkelengyét is, hűtőgépet is vásároltak, mivel a legkisebbik fiú húszhónapos, a másik kettő pedig öt- és hatesztendős. (Ők láthatók az yvetot-i iskola udvarán készített felvételen.)
Pierre Pottier 33 éves középiskolai tanár. Angol és eszperantó-szakos. Felesége szintén pedagógus, de nem dolgozik. Éppen elég munkát ad neki otthon a három gyerek. Pottier tanár úr ez év szeptemberétől a város egyik újonnan épült, tizenkét évfolyamos iskolájában dolgozik. Hetente öt napot tanít. A hatodik hétköznap az önművelés és továbbképzés ideje.
Érdekes a francia iskolarendszer: a hatéves gyereket a 12. osztályba íratják be a szülei, és az érettségi vizsgálat az első osztály végén történik! Az osztályozás is más, mint nálunk: 1–20-ig osztályoz a tanító és a tanár. Felsőbb osztályba az a tanuló léphet, amelyik a 11-es átlagot elérte. Érdeklődtem, hogy miért e két formai eltérés? Az előbbire a válasz kicsit tréfás: gyorsabban telik az idő, ha az ember visszafelé számítja az éveket (?); a másikra már sokkal logikusabb volt a felelet: a széthúzott jegyekkel finomabban ítélkezhet a pedagógus.
Körülbelül 1700 frankot visz haza havonta Pierre Pottier. A lakásért és a központi fűtésért havi 230 frankot fizet.
Viszont negyedévenként 420 frankot kap a községfejlesztési kasszából a városi tanács határozata szerint.
És ha megbetegszik? A mi társadalombiztosításunkhoz hasonlóan fizetésének 75 százalékát folyósítja a biztosító. A gyógyszert teljes áron vásárolja, és csak a hónap végén, téríti meg a patikai ár 70 százalékát a biztosító. – Három gyerek mellett tehát kell egy kis tartalék az ilyen előre nem látható kiadásokra – mondja a feleség.
A továbbképzésről is érdeklődtem: van-e módja a tudását gyarapítani? Gépkocsijával fél óra alatt Rouen-ba érhet az egyetemre. A tankönyvek és a vizsgadíj évente 300–500 frankba kerülnek. Bármelyik francia pedagógus tanulhat. Tanulmányi szabadságként szolgál a heti egy továbbképzési nap.
(KÖVETKEZIK: M. His, a gazdálkodó.)