Az iskola (-kezdés) és ára a gazdag Németországban

(Pompéry Judit jelenti Berlinből) Bár Németországban az idén a pandémia miatt nem igazán okozott nagy gondot a 82 millónyi lakosság hagyományos nyári kirajzása, az idejét alapvetően az iskolai szünet határozza meg. Itt – ellentétben francia szomszédainkkal – szövetségi szervezettséggel ügyelnek arra, hogy ne egyszerre történjék mindez.

A hagyományosan hat hét nyári vakáció három hónapon belül évente változó időpontban és a különböző tartományokban egymáshoz képest időben eltolva oszlik el. Berlinben és Brandenburg tartományban az idén augusztus közepén már megkezdődött az új iskolaév.

Nagy az elégedetlenség, ellentmondás és zavarodottság Covid-ügyben. Nem egyértelmű, hogy a gyerekeknek az iskola területén hol kötelező a védőmaszk és hol nem. Az ismét növekvő megbetegedésszám miatt várható, hogy megint bevezetik az online okatást, ami a múlt iskolaévben sem volt egyértelműen nyerő. Egyrészt nincs sem minden diák és minden tanár kellőképpen felkészülve, ugyanakkor lehetetlen hosszú távon a lakosságot lakásba zárni. Bár ahol lehet, működött a home office és akár meg is tartottak belőle a munkaadók-vállalók a korlátozások megszűnése után is valamennyit. Ennek, illetve a pandémiának általában várható társadalomátalakítási hatása más írás témája lehet. Most, augusztus végén még nem akkora az újrafertőzési ráta, hogy fenyegető lenne az iskolák újabb bezárása, de a sokat kritizált oktatáspolitika igyekszik felkészülni erre az esetre is.

Németországban az állami és a legtöbb egyházi iskola ingyenes, a tartományok többségében az oktatási törvény garantálja az iskolaszer-ingyenességet is (tankönyvek, gyakorlólapok stb.). A magániskolák részben fizetősek. Leginkább az internátusi költségek teszik ezt az oktatási formát sokak számára elérhetetlenné.

Talán nem mindenki tudja, hogy Németországban a beiskolázás majdnem akkora családi ünnep, mint az első áldozás vagy a konfirmáció. Az első napon minden friss nebuló egy szeretteitől kapott (lehetőleg óriási) tölcsérrel vonul be az alma mater falai közé.

Van ebben minden földi jó: édességek és természetesen szines ceruzától hegyezőn át ilyen-olyan iskolaszerek is – kb. 50 € értékben. Az első – és nyilván gyönyörű – iskolatáskát átlagosan 160 €-ért adják. Persze, mindezt, meg ami még kell, de nem fér a tölcsérbe, egy jól működő családban a rokonok összead(hat)ják, hisz’ ők is részesei a beiskolázási ünnepnek.

Örökérvényű aranyigazság, hogy a gyerek drága mulatság. Konkrétan egy gyerek taníttatása az elemitől az érettségiig Németországban átlagosan 21 ezer euróba kerül. Ez az összeg magában foglalja a beiskolázási ünnepségtől az éves állandó költségeken át (iskolai ebéd, osztálykirándulások, nem tankönyv könyvek, napközis költségek, közlekedési bérlet) az egyéb költségekig (munkaeszközök, iskolatáska, tornazsák és tartalma, házi cipő a napköziben …) minden szóba jöhető kiadást.

A 21 000 eurót a napközi díja dominálja átlagosan 7900 €-val. A fentiekből kiderül, hogy a taníttatási költségek az első négy iskolaévben (beiskolázás + napközi) a legmagasabbak.

Összehasonlításképp jelenleg a családi pótlék nálunk az első két gyereknél egyenként 204 €, a harmadiknál 210 €, minden további gyerek estén 235 €. Jövő januártól a családi pótlék 219 €/225 €/250 €-ra emelkedik. Az alapul vett 12 év taníttatási költségeit tehát az állam bőségesen fedezi – miközben világos, hogy a családi pótlék korántsem jelenti a gyerekvállalás összes anyagi vetületének átvételét. Kizárólag állami támogatásból nem lehet egyetlen gyereket sem felnevelni. Még itt sem.

Szemben az iskolával a bölcsőde, óvoda és a napközi fizetősek. A havi díj nagyságát a szülők pénztárcája szabja meg. Törvényileg minden gyereknek jár óvodai hely, de semmilyen rendelkezés sem garantálja, hogy az a lakóhelyhez legközelebbi, a szülők felfogásának leginkább megfelelő pedagógiai irányzatú, legjobb objektív adottsággal rendelkező intézményben lesz. Nehezítő tényező, hogy újabban csakis és kizárólag egy helyre lehet a kicsit bejelenteni, miközben nehéz 2–3 évre előre megjósolni, hogy mekkora lesz a várólista a szükséges pillanatban az adott intézményben. Ajánlják éppen ezért, hogy az óvodai helyért folyó harcot a szülők idejekorán, már a szülőszoba küszöbén kezdjék.

Az felsőoktatási képzés díja és összege tartományonként változó. Ennek oka, hogy az oktatás történelmileg tartományi hatáskörbe tartozik. (Nincs is szövetségi oktatási és kultuszminisztérium. Az ebből fakadó problémákra és nehézségekre itt nem térek ki, hogy t.i. milyen iskolatípus milyen végzettségét mely tartományban ismerik el és hol nem.)

tartományegész időtartamtúlkoros/2.stúdiumnem EU- állampolgárbeiratkozás / visszairatkozás
Baden-Württemberg~2.500 €650 €1.500 €70 €
Bayern< 2.000 €70 €
Berlin50 €
Brandenburg51 €
Bremen500 €50 €
Hamburg50 €
Hessen50 €
Mecklenburg-Vorpommern< 50 €
Niedersachsen500 €75 €
Nordrhein-Westfalen
Rheinland-Pfalz650 €
Saarland<500 €50 €
Sachsen500 €
Sachsen-Anhalt„költségfedező“≤500 €50 €
Schleswig-Holstein
Thüringen500 €

A magyar felsőoktatási rendszerrel összehasonlítva Németország legtöbb tartományában – a magyarok is – ingyen tanulhatnak. Természetesen a járulékos költségek (lakás, koszt stb.) itt nyilván magasabbak.

A német törvények előírják, hogy a szülő köteles a gyerekét eltartani mindaddig, amíg az tanul, illetve az első diplomáig, de legtovább 25 éves koráig. Arra nem kötelezi a törvény, hogy ugyanazon városon belül a különlakást finanszírozza. Kézenfekvő, hogy az egyetemi lét drágább, mint a kisdiáké és nem minden szülő krőzus. A megélhetési költségek problémát jelenthetnek az egyetemistának, ha tanulmányait nem a szülői ház közelében végzi és ha a szülei nem tudják őt anyagilag segíteni. Ebben nyújt segítséget a diákhitel, aminek a visszafizetése elvben nem okozna gondot, ha a végzett fiatalt nem fenyegeti a munkanélküliség, ami az utóbbi évtizedekben, sajnos, egyre több szakmában reálisan növekvő veszély. Egyszerűbbnek látszik, ha a tanulmányok mellett munkát vállal a rászoruló. Ott viszont gyakori a dilemma, hogy vagy tanul vagy pénzt keres.

No, de lássuk, hogy miből élünk. „Mennyi pénz szükséges családonként a városi jóléthez” – ez a címe az alábbi kimutatásnak:

Ekkora jövedelemre van szükségük a családoknak ahhoz, hogy jól éljenek a nagyvárosokban.

2016-ban Németországban a fenti táblázat szerinti jövedelemmel kellett rendelkeznie egy nagyvárosi négytagú családnak ahhoz, hogy közepesen jól megéljen. Ezek szerint a lét Münchenben a legdrágább, Wuppertalban viszont már feleannyiból ki lehet jönni. A fenti statisztika a következő feltételezett körülményekből indul ki.: 100m²-es a lakás a környékre jellemző átlagos bérleti díj mellett, a családban nincs dohányos, van autójuk, futja évente egyhetes kedvező költségű nyaralásra. Mindemellett félre tudják tenni a családi jövedelem 10%-át.

A mindenkori konkrét valóság természetesen ettől jócskán eltérhet. A legfrissebb, 2019-i adatok szerint egy teljes időben foglalkoztatott kereső bruttó átlagjövedelme 3994 €/hó à 47 928 €/ év. Tavaly az átlagos családi bruttó jövedelem kb. 62 500 € volt, ami nettó évi ca. 40 000 €-nak felel meg. Ez azonban a viszonylagosan jó megélhetéshez a fenti kimutatás szerint csak alig néhány városban elegendő. És akkor még nem szóltunk mindazokról, akiknek lényegesen az átlag alatti a jövedelme, esetleg egy kereső tartja el a családot, gyerekeiket egyedül nevelő szülőkről, tartós munkanélküliekről stb.

Németországban a szociális háló legendásan sűrűn szőtt, ennek ellenére az általános jólét romlik.

Cikkünk megírásához az alábbi forrásokat használtuk:

http://www1.wdr.de/kinder/radio/kiraka/spielen/bildergalerien/bildergalerie-einschulung-130~_v-gseagaleriexl.jpg
https://www.finanztip.de/kindergeld/
https://www.studis-online.de/studiengebuehren/
https://de.statista.com/themen/293/durchschnittseinkommen/
https://f100-res.cloudinary.com/image/upload/s–UZGYIqxf–/w_1200/v1/a/public/nm451sjp6hktphhmmr8v.jpg