Tanzániától Hollandián, Csehországon át Indiáig – 120 országot invitált meg Joe Biden az általa kezdeményezett D-, azaz Demokrácia-csúcsra, amit már másodszor szerveztek meg Washingtonban. Hibrid rendezvény lévén: volt, aki személyesen vett részt panelbeszélgetésekben, s volt, aki online jelentkezett be. Még Amerikában is ellentmondásos a Biden elnök által kezdeményezett Demokrácia-csúcs megítélése, nálunk meg aztán még inkább, ahová másodjára sem hívta meg a Fehér Ház a magyar kormány képviselőjét. Miért is? Ezt kérdeztük Laura Thorntontól, a German Marshall Fund (GMF) alelnökétől, Paul Fagantól, a McCain Intézet programigazgatójától és Ruszlán Stefanovtól, a bolgár Demokrácia-tanulmányok Központja igazgatójától, aki résztvevője volt a csúcsnak. (A nyitó kép forrása: The Independent.)
– Globális elköteleződésnek nevezném, hogy összeálljon egy olyan közösség, amelyik koordinálja a közös munkát – summázta a Demokrácia-csúcs lényegét Laura Thornton (bal oldali kép), a German Marshall Found amerikai elnökhelyettese.
– Biden elnök létrehozott egy pénzalapot is, amit épp ezekben a percekben jelentett be(szerdán, a nyitónapon beszéltünk): hogy támogassák a független médiát, nők politikai karrierjét, segélyalapot hoztak létre jogtalan támadások jogi kivédésére, vagy eszközöket a megfigyelt, lehallgatott személyek védelmére. Szóval, nemcsak üres szólamokat puffogtat – adta tudtul az elnök ezzel a gesztussal. Emellett nem titkolta, saját hazájában is szükség van a demokratikus vívmányok megőrzésére, a kiegyensúlyozott választási törvényre. A D-csúcs igazi eredménye azonban szerintem a következő egy évben mérhető majd le. Amikor közös kezdeményezéseket dolgoznak ki a meghívott országok, és remélhetőleg azok az országok is – így minden bizonnyal Magyarország is – amiket nem hívott meg az elnök erre a csúcsra sem.
– Mi lehetett ennek az oka?
– Attól tartok, van itt némi következetlenség, mert Kongót sem nevezhetném teljes nyugalommal demokráciának, mégis meghívták. Valószínűleg geopolitikai megfontolások is közrejátszhattak, mert Pakisztán demokrácia-bizonyítványa sem jeles. Azt gondolom, hogy Orbánnak akart világos üzenetet küldeni az elnök. Most épp azt tanulmányozzuk, hogy a kínai média kiemelt hírként kezeli, hogy Magyarországot nem hívták meg a D-csúcsra. Kína most egy olyan véleményt igyekszik kialakítani, amivel tovább növeli az EU-tagállamok közti feszültséget, sőt az EU és Amerika közti megosztottságra is rájátszik – éppen a magyar példával.
– Visszafelé sülhet el tehát, hogy nem hívták meg Magyarországot… Nem szándékom az illiberális autokrácia védelme, de talán, ha bevonják Magyarországot a demokratikus országok munkájába, nagyobb eséllyel tér jobb belátásra. Így viszont, visszakézből, a budapesti kormány tüzet nyit erre a közösségre.
– Nem kizárt. Nem voltam ott, amikor erről döntöttek a Fehér Házban, de attól tartok, hogy ez elidegeníti az igazi magyar demokratákat Amerikától. Maga jobban tudja, mint én, hogy nagyon sokan harcolnak az önök hazájában a demokráciáért. Sokan nem szeretik a mai autoriter rendszert. Sokan akarnak liberális demokráciát önöknél. Szerintem szégyen ránk nézve, hogy legalább az ő hangjukat nem hallgattuk meg. Bízom abban, hogy a következő csúcson sokkal inkább az emberekre, az ideákra és nem az országvezetőkre fognak összpontosítani.
– Mindenesetre felvetődik a kérdés, hogy látva az Orbán kormány Putyin és Kína iránti barátságát, a magyar kormányt nem megbízható NATO-szövetségesként tartják nyilván. Ez szerepelhetett a meghívás elmaradásának az okai között?
– Nem tudok ellentmondani. Sehol sincs kifogástalan demokrácia; Lengyelországot meghívták, pedig ott is hanyatlóban a demokrácia. Ukrajna viszont megbízható szövetségese Amerikának. A magyar kormány – élén a miniszterelnökkel – Putyin-barátsága súlyos aggályokat vet fel, mert nyilvánvaló, hogy az orosz elnök érdekében jár el számos esetben.
– Jens Stoltenberg NATO-főtitkár áprilisra hívta össze a NATO–Ukrajna kontaktcsoportot a magyar kormány figyelmen hagyása nélkül, hisz’ miatta 2019 óta nem tudott ülésezni ez a munkacsoport.
– Ez ismét világos üzenetet küld a magyar kormánynak, hogy nem megbízható partner. És feltehetően nem is fogják megosztani vele az ottani információkat. Attól is tartanak, ha ott lenne az ülésen, kiszivároghat egy s más.
– A republikánus John McCain szenátorról és elnökjelöltről elnevezett McCain Institute bizalmatlan a Biden elnök kezdeményezésére létrejött Demokrácia-csúcs iránt. Netán ez tévedés, és mégis csak támogatja? –
kérdem Paul Fagantól (a jobb oldali képen), a McCain Intézet programigazgatójától. (A McCain Institute for International Leadership – washingtoni székhelyű nemzetközi vezetői intézet – az Arizonai Állami Egyetemmel együttműködő agytröszt, aminek küldetése „a biztonságon, gazdasági lehetőségeken, szabadságon és emberi méltóságon alapuló vezetés előmozdítása az Egyesült Államokban és világszerte”. Az intézet 2012-ben alakult, és nevét John McCain arizonai amerikai szenátorról és 2008-i republikánus párti elnökjelöltről kapta. A McCain Intézet ügyvezető igazgatója Evelyn Farkas amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, író és külpolitikai elemző.)
– Miután intézetünk küldetése a szenátor hagyatékának a gondozása, ezért abszolút támogatjuk a Demokrácia-csúcsot, hiszen John McCain (1936–2018) is elkötelezett híve volt a demokrácia építésének szerte a világon. A transzatlanti kapcsolatok újjáépítését a berlini fal leomlása után különösen fontos küldetésének nevezte.
– Olyannyira, hogy Magyarországra is nemegyszer ellátogatott, magam találkozhattam vele a budapesti parlamentben.
– A rendszerváltás után Magyarország is fontos lett a számára, s az utóbbi időben pedig aggályosnak tartotta a magyar demokrácia állapotát. A Freedom House legfrissebb jelentése is erre figyelmeztet. Sőt, még az Európai Unió is megállapította, hogy az Orbán-kormány már választási autokráciát hozott létre.
– Most is új törvénnyel riogatja a magyar kormány az ellenfelet: a civil szervezetek számára be akarja tiltani a külföldi támogatás lehetőségét.
– Bocsánat, ilyen részletekben nem ismerem a magyar politikát.
– Persze, de nem is ez a lényeg. Az Orbán-kormány már azon töri a fejét, miként tudja még tovább rontani az ellenzék esélyeit. A magyar–orosz kapcsolatok alakulása viszont szemet szúr minden NATO-szövetségesnek.
– Nézze, abban biztos vagyok, hogy Putyin elszámította magát, amikor nem kalkulált az európai összefogással, azzal, hogy Európa egy emberként segíti Ukrajnát. Csak reménykedni tudok, hogy a finn NATO-tagság ratifikálása után a svédek csatlakozására is igent mond a magyar kormány, és minden igyekezetével azon lesz, hogy támogassa azt az európai összefogást, ami igazi védőbástyaként szolgálhat az oroszok további agressziójának megakadályozására.
– Orbán oroszpárti politizálását opportunista megközelítésben jellemezném: valamit kap cserébe Putyinéktól. Ezt erősíti az a zsarolási technika is, amit most a svéd NATO-tagság ratifikálása kapcsán látunk…Az uniós pénzeket zsarolná ki ily módon a kormány. Ellenben az úgynevezett Nyugat, illetve az Amerikai Egyesült Államok nyilván nem tudja akceptálni ezt az opportunista szemléletet.
– Én csak reménykedni tudok abban, hogy mindettől függetlenül Magyarország – úgy is, mint az EU, és úgy is, mint a NATO tagja – a svédek csatlakozását sem fogja megakadályozni.
Ruszlan Stefanov (bal oldali kép), a Center for the Study of Democracy (—> európai székhelyű közpolitikai intézet, amely a demokrácia és a piacgazdaság értékeivel foglalkozik; az intézet pártoktól független szervezet, amely a politikára és a civil társadalomra gyakorolt hatáson keresztül támogatja a reformfolyamatot) programigazgatójaként aktív szervezője és résztvevője volt ennek a Demokrácia-csúcsnak.
Tőle először a Varieties of Democracy legfrissebb adatára kérdezek rá, ami szerint a világ kétharmada gyakorlatilag autokráciában él.
– Mi is felhasználjuk a V-Dem felméréseit, bár alapvetően a korrupció elemzésére szakosodtunk. Márpedig a demokrácia fokmérője a korrupció szintje. Valamit egyébként elrontottunk, mert 2008-tól Obamáig visszamenőleg Oroszország iránt mindig megengedőek voltunk, igyekeztünk szívességeket tenni neki. Ezért is vásároltunk az oroszoktól energiaforrásokat, fejlesztettük a banki hitelrendszert. Mi mindannyian kockáztattunk. Nem is keveset. Ám a jelek szerint túlságosan bíztunk az oroszokban, amivel vissza is éltek. Ennek lett következménye a Moszkva által Ukrajna ellen indított háború is.
– Mit kockáztatott Bulgária? Hisz’ ön, mint bolgár politológus dolgozik ezen a csúcson.
– Mi aztán tényleg sokat tettünk fel egy kockára, hisz’ a rendkívül feszes orosz szálak a Szovjetunióig nyúlnak vissza, amitől valójában még csak most tudunk igazán elszakadni. Nem véletlenül tartunk már az ötödik kormányválságnál és újabb választások előtt. Bulgária volt a szovjet blokkban Moszkva legszorosabb szövetségese; országumk agymosáson ment keresztül. Az információáramlás öt évtizeden át totális orosz kontroll alatt állt. Számunkra a berlini fal leomlása sem hozott lényeges változást, mert politikusainkat nagyon szoros üzleti kapcsolatok kötötték az oroszokhoz. Csak egy területet, az energiapiacot említem: a Lukoil és a Gazprom meg a Roszatom minden szinten totálisan érvényesítette érdekeit nálunk. Most, vasárnap tartjuk meg az 5. választást, és még mindig nem teljesen világos az ország stabilizálásának az útja, bár minden törekvés az oroszokról történő leszakadást célozza.
– Nálunk pont fordítva történik.
– A bolgár lakosság 70 százaléka még az Ukrajna elleni háború előtt is szerfölött óvatos volt az oroszokkal való viszony tekintetében. Egyetlen párt, a Demokratikus Bulgária meri felvállalni az oroszellenességet. A háború azonban változást hozott, hisz’ a bolgárok is érző emberek és látják, mennyit szenvednek az ukránok. Az említett 70 százalék most radikálisan, 30 százalékra csökkent.
– Csak mondom, ez az arány nálunk meg egyre nő, és már most is magasabb, mint önöknél. A Fidesz-szavazók agymosása okán.
– Azért az is sokat mondhat önöknek, hogy Bulgária semmiféle katonai segítséget, még csak közvetve sem küldött Ukrajnának. Mindez mögött a még most is súlyosnak tekinthető korrupció áll, ami még mindig Oroszországhoz köti Bulgáriát. Most azonban úgy látszik, hogy a parlament kétharmada transzatlanti elköteleződésű lett.
– Nálunk a kormány ellenkező irányban halad és sokak feltételezése szerint orosz korrupció állhat az erősödő oroszbarátság mögött.
– Oroszország egyik stratégiai eszköze a korrupció. Korábban és most is. Bulgária és Magyarország is, más európai országokkal egyetemben, beleesett az oroszok által állított csapdába és követi azt a politikát, ami egyetlen személytől, a Kreml urától függ. Semmi sem létezik, létezhet, még a magánszektor sem a Kreml tudta nélkül.
Orbán is az olcsó energiaárakra hivatkozva játssza ki a politikai kártyákat. És szintén orosz mintára az ügyészséget és a médiát is bekebelezte, méghozzá ügyesen, törvénnyel alábástyázva – mondta végezetül Ruszlán Stefanov, a bolgár Demokrácia-tanulmányok Központjának az igazgatója.