Hivatalos magyar közlés szerint Orbán és Salvini két napja a magyar és az olasz érdekek védelméről egyeztetett Rómában, ám ez a jelek szerint konkrétan azt jelentette, hogy egy új európai középjobbot akarnak életre hívni – írja az Euractiv. Azaz úgy tűnik föl: nem érdekli őket, hogy a politikai palettának azt a részét már lefoglalja az Európai Néppárt. A két szélsőjobbos politikus teljes mértékben egyetértett abban, hogy szembe kell szállni a megerősödő szocialistákkal.
Továbbá: küzdeni kell az illegális bevándorlás ellen, csökkenteni kell a családok és a vállalkozások adóterheit és meg kell védeni a Nyugat értékeit, illetve gyökereit. Ez az első alkalom, hogy Salvini nyilvánosan szóba hozta a középjobb egységét, mert Olaszországban azt hagyományosan a Berlusconi-féle Forza Italia testesíti meg. Ugyanakkor a Lega szélsőjobbosnak, de minimum jobboldalinak számít, bár ebben osztoznia kell a Meloni vezette Olaszország Fivéreivel. (Mellesleg a sajtó feltűnőnek tartja, hogy utóbbi politikussal ezúttal nem találkozott Orbán.)
A jelentés emlékeztet arra, hogy tavaly júliusban 16 szélsőséges szervezet, köztük Le Pen Nemzeti Tömörülése, a PiS, a Fidesz és a Lega elkötelezte magát az unió megreformálása mellett. Ez év elején pedig 9 szélsőjobbos és nacionalista európai vezető úgy döntött, hogy menetrendet dolgoz ki a hazafias földrész megteremtésére.
The New York Times Le Pen minden eddiginél közelebb van ahhoz, hogy elnök legyen, de Putyinhoz is. Utóbbi nem volna annyira érdekes, ha nem dúlna a háború. Ám Oroszország nukleáris hatalom, és megtámadott egy európai államot. Ugyanakkor győzelme esetén a francia jelölt olyan megrázkódtatást okozna, mint amilyen a Brexit és Trump megválasztása volt. És a politikával szembeni ellenérzések, valamint a gazdasági nehézségek folytán a franciák körében megnőtt a hajlandóság, hogy megkockáztassák a nacionalista álmokat.
Nem valószínű persze, hogy Le Pen kerekedik felül, de nem is kizárt, ám ha mégis ez az eshetőség következik be, akkor alighanem széttörik a Biden által tető alá hozott egység Putyin ellen. Az orosz elnök minden eddiginél fontosabb szövetségeshez jutna Európában, olyanhoz, aki segíthet neki leválasztani a földrészt az USA-ról és tönkretenni az összefogást a kontinensen.
A francia vezető az orosz politikusban a nemzetállam, a család és a kereszténység védelmezőjét látja a határokon átgázoló sokoldalú diplomácia, illetve az istentelen kulturális rothadás ellen. De az is fontos, hogy 2014-ben több mint 20 millió euró kölcsönt kapott Moszkva közvetítésével. Legutóbb pedig Orbán Viktor közreműködésével jutott jó 11 millió dollár hitelhez, szóval mind Putyinnak, mind a magyar vezetőnek adósa. Így felvetődik, hogy mennyire lenne független, ha megszerzi az ország irányítását.
Süddeutsche Zeitung A vezető német lap azt kérdezi, hány figyelmeztetés kell még a világnak, mert holnap sorsdöntő választás lesz Franciaországban. Ha Marine Le Pen legyőzi Macront, az politikai katasztrófa lenne Európa számára. Kettejüket nem lehet egy lapon említeni, aki mégis ezt teszi, az elvesztette a politikai tájékozódó képességét.
A liberális államfő biztos követett el hibákat. Így nem tett meg mindent, hogy eloszlassa a vádat, amely szerint elszakadt a tömegektől, csak a képzetteket és a kiváltságosokat képviseli. Túl kevés megértést tanúsított azok iránt, akik úgy érzik, hogy a globalizáció vesztesei közé tartoznak. Érezteti viszont, hogy úgy gondolja: az ország legintelligensebb emberei közé tartozik.
Ugyanakkor aki azt állítja, hogy a két vetélytárs egy kutya, az bagatellizálja a Le Pen-veszélyt. Utóbbi pont arra játszik, hogy úgy tűnjön föl, mintha teljesen normális alternatíva volna, csak jobban tekintetbe veszi a francia érdekeket, mint mások. Ehhez meg kellett szabadulnia az apjától örökölt barna pettyektől. Igaz, ami igaz, ő nem rasszista és antiszemita. Viszont tökélyre fejlesztette az álcázást.
Meg kell nézni azonban a választási programját ahhoz, hogy tudjuk, mi következik, ha ő lesz a jobb az urnáknál. Szociál-populista, akinek csak az egyén anyagi boldogulása a fontos, a társadalom fejlődése édes mindegy neki. Ugyanakkor a kedvezmények csakis a franciákat illetnék meg, de mivel ez sértené az alkotmányt, népszavazással vinné keresztül a tervet. A menedékjogot viszont ugyanezzel az eszközzel gyakorlatilag eltörölné.
Fején találja a szöget, aki azt mondja, hogy ez Orbán Viktor programja. Nem véletlenül csodálja Le Pen a magyar vezetőt, támogatja az illiberális demokráciát, még ha nem jelenti is ki nyilvánosan. Itt egy olyan társadalomról van szó, ahol a vélemény és a sajtó szabadsága, illetve a bíróságok függetlensége minimális mértékben ugyan, de megvan.
A francia vezető egyetért azzal is, hogy életre kell hívni a nemzetek Európáját. Itt az a lényeg, hogy a tagok nem kompromisszumra törekednek, hanem a saját érdekeiket igyekeznek minden lehetséges eszközzel érvényre juttatni. Ily módon leállna a német–francia tandem. Azaz Európa soviniszta lenne, új határok alakulnának ki, a békétlenség állapota állna be.
Ám a földrész még most sem ébredt fel. A holnapi választás mindent kiforgathat a sarkaiból. Ennélfogva ébernek kell lenni és harcolni kell. A franciákon múlik. Ha Le Pen nyer, azt nem élné túl az egyesült kontinens. Macron sikere viszont lélegzetvételnyi szünetet adna és lehetőséget az eszmélésre.
Libération Schilling Árpád arra figyelmeztet, hogy Franciaországban is könnyen bekövetkezhet az, ami Magyarországon végbement az utóbbi jó 10 évben, a kettő között igen sok a párhuzam. A rendező, aki a magyar állapotok elleni tiltakozásul francia földre költözött, aggasztónak tartja, hogy Európában jön fel a szélsőjobb, ám a baloldal képtelen egységre lépni, miközben korszakos a veszély. De miért gondolják a franciák, hogy Magyarország messze van, hiszen elég csak megnézni, mi játszódott le Lengyelországban?
Vagy gondoljunk arra, hogy a britek Ruandába akarják kitoloncolni az elfogott illegális bevándorlókat. Itt a művész szerint a fasizmus logikáját lehet tetten érni. És hasonlóan törékeny helyzet Franciaországban is. Így mondhatják egyesek, hogy meg kell adni az esélyt Le Pennek. Ám 2010-ben Orbán is azzal futott be, hogy milyen rokonszenves. Nem kötődik az elithez és a korrupcióhoz.
Schilling azt mondja: szándékosan használja a fasiszta jelzőt, mivel figyelmeztetni szeretne. Hiszen Európa annak idején is fokozatosan csúszott a szélsőjobb felé. Ha Le Pen legyőzi Macront, az újabb szakasz lenne az egyre fokozódó radikalizálódásban. Hát még ha ráteszi a kezét a sajtóra! Orbán is úgy tüntette fel, hogy megvédi az embereket a háborútól. Viszont ő mondja meg, hogy ki az ellenség, aki felelős az ország gondjaiért. Lásd a migránsokat, Brüsszelt stb.
Ily módon őrzi a népszerűségét. Viszont a vele szemben szövetkező ellenzék vesztes pozícióba kerül, hiszen csak az köti össze, hogy megbuktassa Orbánt, közben azonban elveszti az egyértelmű politikai irányvonalat. Franciaországban persze nem annyira kétségbeejtőek az állapotok, mint a magyaroknál, az ország nem tekintélyelvű, a tömegek fogékonyabbak a baloldali politika iránt.
Financial Times A magyar szál belejátszik a szlovén miniszterelnök újjáválasztási terveibe. Jansára kemény küzdelem vár holnap liberális kihívójával szemben. Ám bízik abban, hogy egy új koalíció élén sikerül hatalmon maradnia. Egyébiránt viszont elidegenít tőle egy csomó szavazót, hogy ennyire szoros viszony fűzi Orbán Viktorhoz.
Aggodalmat kelt, hogy Szlovénia „magyarizálódik”, hiszen ő is keményen bánik a bírálókkal és a független sajtóval. Arról nem beszélve, hogy szintén támadja bevándorlókat és a civil szervezeteket.
A magyar vezető nemrégiben negyedszer is győzött, hatalmas különbséggel, amit szlovén kollégája aligha tud megismételni a széttöredezett szlovén politikai rendszerben. Az emberek többségét jobban érdekli a korrupció és a magyar kapcsolat, mint a gazdaság. Elemzők egyébként is úgy látják, hogy a költségvetési hiány és az államadósság szintje kockázatos, de kezelhető.
A fő ellenfél, Robert Golob mindenekelőtt a kormány vélt elnyomó intézkedéseinek és a kegyencrendszernek kíván véget vetni. Azt mondja, pártja új társadalmi szerződést kötne és senki sem hagy az út szélén. A befogadó és nyílt társadalom, a jogállam híve. Ezzel szemben Jansa Orbán módjára a hozzá hű médiabirodalomra épít. Mellesleg a Nova24 TV, a Planet TV, valamint a Demokracija hetilap és regionális kiadásai magyar tulajdonban vannak és erősen támogatják a kormányfőt. A Nemzetközi Sajtóintézet szerint térségben egyre több helyen a Fidesz vezéréhez közelálló üzletemberek bevásárolják magukat a sajtóba.
Bár az ilyen orgánumok közönsége korlátozott, elemzők szerint Szlovéniában nőhet a befolyásuk. Golob ugyanakkor sokkal inkább pártolja az EU-t, mint Jansa és ha a nyer, akkor Orbán újabb szövetséges nélkül maradhat a jogállami küzdelemben Brüsszellel szemben.
Frankfurter Allgemeine Zeitung Az újjáválasztásért harcol Jansa, Orbán szövetségese. A baloldal elutasítja, mert autoriter törekvésekkel vádolja, azaz hogy pártját és az államot ugyanúgy maga alá gyűrné, ahogyan azt a magyar miniszterelnök csinálta. A két vezetőt tényleg sok minden összeköti. A magyar politikushoz közelálló vállalkozók beszálltak a szlovén sajtópiacba, ezek az orgánumok Jansa politikáját szajkózzák.
A politikus ugyanakkor csak a szavazatok negyedét tudja felmutatni, ily módon messze van a Fidesz kétharmadától. Még ha akarná sem tudná megváltoztatni a választási törvényt, hát még az alkotmányt. Viszont nem kérdés, hogy beleszól a közintézmények, az igazságszolgáltatás, valamint a közmédia vezető posztjaink betöltésébe. A távirati irodát anyagi eszközökkel próbálta engedelmességre bírni, ám ez csupán félig-meddig sikerült neki.
Az Orbánnal kialakult nagy egyetértésbe ugyanakkor belezavart az ukrajnai háború. A magyar kormányfő csak nyögve nyelősen támogatja a szankciókat, inkább Kijevet bírálja. Ezzel szemben Jansa elment az ukrán fővárosba, amikor az még igen veszélyes volt.
A The Wall Street Journal vezércikke szerint egy orosz tábornok legutóbbi nyilatkozata lerántotta a leplet arról, hogy mi is a tét a Donyeck-medencéért vívott harcban, hiszen kiderült, Moszkva Ukrajna egész déli részét be akarja kebelezni. Korai volna tehát örvendezni, miután kudarcot vallott Kijev ostroma. Putyin még arathat nagy győzelmet, miáltal még az eddiginél is nagyobb fenyegetést jelente a szomszéd országok, valamint a nyugati szövetség ellen.
Minnekajev tábornok elárulta, hogy a Kreml utat kíván nyitni Moldova Dnyeszteren túli részéhez, és akkor elfoglalná azt is, már ha nem az egész szomszéd államot. Azaz nem állna meg a két szakadár köztársaságnál, Luhanszknál és Donyecknél. De emellett tovább nyomulna Ogyessza felé, ami az utolsó nagy ukrán tengeri kikötő, ha Mariupol elesik, ami igen valószínű a mostani brutális ostrom után.
Ha sikerül szétverni keleten az ukrán haderőket, akkor célba lehet venni a Délt. Ha az megvan, akkor Putyin tűzszünetet kezdeményezhet, így a kezén maradna Ukrajna egyharmada-egynegyede. Vagyis Kijev fennhatósága egy csonka államra zsugorodnék össze és még inkább rá lenne utalva a nyugati segítségre. Az elnök pedig csak az alkalomra várna, hogy meginduljon Zelenszkij meggyilkolására, az ország maradék területének elfoglalására.
Utána könnyebben próbára tehetné a NATO-szolidaritást. A legvalószínűbb célpont valamelyik balti köztársaság lenne, ideértve, hogy kijárathoz jusson a Balti-tengerhez.
Mindez azonban csak még sürgetőbb teszi, hogy az eddiginél is több harceszközt kell adni Ukrajnának, beleértve a nehézfegyvereket is. Meg kell akadályozni az orosz nyomulást, akkora veszteségeket kell okozni, hogy Moszkva gondolja végig a háborús terveit.
Daily Telegraph Az erősen jobboldali brit lap arra figyelmeztet, hogy ha Putyin diadalmaskodik a mostani háborúban, akkor utána megveri a Nyugatot és legyűri mindazt, amit az képvisel. Ily módon hatalmas mértékben módosulnának a világban az erőviszonyok, az Oroszország és Kína vezette autokraták, illetve diktátorok javára. Tehát új nemzetközi gazdasági és politikai rend alakulna ki. Vagyis ez a háború Európa és a világ ellen folyik.
De ha csupán a Donyeck-medencét tudja megkaparintani, azt is hatalmas győzelemnek tünteti fel és minden megállapodás vagy fegyvernyugvás csak arra lesz jó neki, hogy továbbmenjen. Azaz a harc folytatódik, és a feltételek a Nyugat számára lesznek rosszabbak, vagyis a demokráciák veszítenek. Az ukránok ezt kezdettől fogva látták, ezért annyira erősek.
A jó hír az, hogy a NATO egységesen reagált, aminek az lett az eredménye, hogy Kijev nyerte meg a háború első szakaszát. És egyre több támogatást kap. Oroszország három fronton harcol, de nincs összehangolt parancsnoki rendszere, a katonáit nem képezte ki jól és nem szervezte meg az utánpótlást. Nem határozta meg, hogy mi jelentene számára győzelmet. Így az olyan rémségeket is, mint Mariupol inkább megoldandó humanitárius helyzetnek tekinti, és nem úgy veszi, hogy az a legyőzendő gonosz műve. Vagyis végső soron egy megállapodás az agresszornak kedvezne.
Emellett mintha összecsinálná magát, amint Putyin elkezd fenyegetőzni. Mintha feledésbe merült volna az elrettentés fogalma. Ezért: ha ez így marad, akkor csupán reagálni fog. És már kis orosz eredmény is kikényszerítené a béketárgyalások felvetését, aminek Putyin zsebelné be a hasznát. Kérdés továbbá, hogy a Nyugat hajlandó-e megakadályozni, hogy Moszkva győzedelmeskedjék? Más célja azonban nem lehet. Meg kell verni az elnököt.