Sztálin a II. világháborús végleges befejezését dokumentáló japán kapituláció napján, 1945. szeptember 1-jén – a Lengyelországgal szemben végrehajtott a 1939. szeptember 1-jei német agresszió hatodik évfordulóján – közölte a világgal: Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek a Szovjetunió területe. – Japán pedig most, az ukrajnai háború kellős közepén – szakértők mondják – sokadszor, de minden eddiginél kevésbé diplomatikus stílusban Oroszország által „törvénytelenül megszállt” területként emlegetett négy, Kamcsatka közelében fekvő szigetet. (A nyitó képen: a japán külügyminiszter, Sigemicu Mamoru aláírja a japán fegyverletételi okiratot a USS Missouri fedélzetén (helyi idő szerint) 1945. szeptember 2-án; foto: cultura.hu)
„A régi nemzedék emberei negyven esztendeig vártak arra a napra, amikor Japánt megverjük és lemossuk a sötét foltot országunk történelméről. Most felvirradt az a nap. Japán ma elismerte vereségét és aláírta a feltétel nélküli fegyverletétel okmányát. Ez azt jelenti, hogy Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek a Szovjetunióhoz kerülnek. Igy ezek a területek nem lesznek többé eszközök arra, hogy velük elszigeteljék a Szovjetuniót az óceántól és nem lesznek többé a távol-keleti japán támadások kiindulópontjai.”
Lehet, hogy Sztálin valóban így hitte, a valóság viszont az, hogy a stratégiai okokból is fontos és természeti kincsekben gazdag szigetekről szóló, 1855(!) óta tartó. hol orosz–japán, hol szovjet–japán, történelmi vita máig mérgezi nemcsak a két ország viszonyát, hanem a mindenkori világhelyzetet is.
És: jelek szerint a holnapot is…
A szigetek a második világháború után szovjet majd orosz értelmezés szerint jogos területi nyereségként kerültek ellenőrzésük alá. Japán azonban sosem mondott le hivatalosan a térségről, amire az oroszok Kuril-szigetekként, a japánok pedig északi területekként szoktak hivatkozni.
A Wikipedia megfogalmazásában a jelenlegi vita „a Kuril-szigetek ügyében az 1951-i San Franciscó-i tárgyaláson kezdődött. Az esemény valójában egy hagyományos béketárgyalásnak indult Japán és a szövetséges erők között. Ekkorra már javában zajlott a hidegháború, és ennek következtében jelentősen megváltozott az USA viszonya a jaltai és a potsdami megállapodáshoz…A nézeteltérés egy különálló pontja az volt, hogy Japán lemondott ugyan Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek ellenőrzési jogáról, azonban a szerződés nem mondja ki világosan, hogy Japán elismeri a Szovjetuniót ezen területek jogos tulajdonosának.
A San Franciscó-i megállapodást 49 állam írta alá 1951. szeptember 8-án, ide tartozik többek Japán és az Egyesült Államok is. A 2c. cikkely állítja: „Japán az 1905. szeptember 5-i portsmouthi béke következményeképpen lemond a Kuril-szigetekről, valamint Szahalin déli részéről.”
A Department of State, azaz az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma később világossá tette, hogy a Habomai-szigetek és Sikotan Hokkaidó részének tekinthetőek, így Japán jogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megegyezett abban, hogy azok az államok, amik nem írták alá a San Franciscó-i szerződést, nem tartják jogosultnak a Szovjetuniót e területek birtoklására, ebből adódóan nem is ismerik el a Kuril-szigeteket, mint szovjet területet.
A Szovjetunió nem is volt hajlandó aláírni a megállapodást, és közölte, hogy a Kuril-szigetek ügye volt az egyik oka annak, hogy ellenezték a megállapodást. Vagyis a mindmáig vita tárgyát képező szigetek:
Iturup (oroszul:Итуруп [Iturup])—Etorofu-sziget (japánul: 択捉島 Etorofu-tó)
Kunasir (oroszul: Кунашир [Kunasir])—Kunasiri-sziget (japánul: 国後島 Kunashiri-tó)
Sikotan (oroszul: Шикотан [Sikotan])—Sikotan-sziget (japánul: 色丹島 Shikotan-tó)
Habomai-sziklák (oroszul: острова Хабомаи [osztrova Habomai]) —Habomai-szigetek (japánul: 歯舞諸島 Habomai-shotó)
A vitában szereplő területet a világ tehát igazában tévesen nevezi Kuril-szigeteknek, miután azoknak csak egy részéről van szó. Sőt, a japán jogi érvelés egyik fő eleme az, hogy a vitatott területek tulajdonképpen nem is tartoznak a Kuril-szigetekhez, hanem Japán „északi területei”.
Ami pedig most történt…
Oroszország márciusban megszakította a több, mint 7 évtizede folyó orosz–japán egyeztetéseket, mivel Japán „nyíltan ellenséges álláspontot” képvisel Oroszországgal szemben.
Az pedig csaknem húsz éve nem fordult elő, hogy a japán kormány „törvénytelenül megszállt” területként beszélt volna a Kamcsatka közelében fekvő négy szigetről; a tokiói külügyminisztérium új diplomáciai kékkönyvében viszont ezt a kifejezést használják. A friss kiadvány szerint „Oroszország jelenleg törvénytelen megszállás alatt tartja” a szigeteket, és „ma ez jelenti a legnagyobb problémát a két ország kapcsolatában”. A japán külügy szerint az ukrajnai háború is akadályozza a további tárgyalásokat.
Repül hát Európa felől a Távol-Kelet felé is a nehéz kő? És: sejti-e valaki, hol áll meg?