Az újságíró archívumából – euró előtt, schilling-országban

Nem vígaszként írom: harminchárom esztendővel ezelőtt is gond volt a forinttal: miután akkor még nem volt szabadon átváltható valuta, a külföldi bankok igyekeztek úgy meghatározni az árfolyamát, hogy meglegyen rajta a hasznuk. Aligha írok újat azzal, hogy honfitársaink még úgy is, a diktált árfolyamon is átváltották, például Ausztriában, kicsempészett forintjaikat, mert bizonyos árucikkek esetében még a nyomottnak tetsző árfolyamon vásárolt schilling (igen, schilling, mert nyugati szomszédságunkban csak 2002. január 1-jén vezették be az eurót a jó öreg schilling helyett; akkor 1 € 13,7603 osztrák schillinget [ATS] ért. Ha az alábbi, a Magyar Hírlapban 1989. január 27-én megjelent cikket vesszük alapul, forintunk nem is volt rossz, tekintettel arra, hogy 100 Ft-ért a kismartoni bankban 14,75 schillinget adtak! És ma hány forintba kerül 1 euró?! A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint: 404,20 forint, ami azt jelenti, hogy 33 év alatt negyedére csappant a forint értéke.

Mennyit ér a forint? A válasz attól függ, hogy hol akarjuk beváltani. Münchenben 100 forintért alig két márkát adnak, a budapesti aluljárókban sem magasabb a fekete árfolyam. Az osztrák beváltásról ad képet alábbi cikkünk.

Egy Habsburg vette föl a telefont Bécsben, az Erste (teljes nevén: Erste Österreichische Sparkasse) irodaházában. Annak ellenére, hogy Gerhard Habsburg munkaterülete Magyarország is, kérdéseimre: milyen most a forint árfolyama náluk, megfelel-e ez a magyar nemzeti valuta valódi értékének? – nem tartotta magát illetékesnek, hogy válaszoljon. Bizonytalanul csak annyit mondott: mindig az az olcsó valuta, amiből túl nagy a kínálat…

Kurzus a komputerből

Az „Első”, miként nyugati szomszédságunkban széles körben ismerik s emlegetik, az Erste (Osztrák Takarékpénztár Bank) kismartoni fiókvezetőjével, a gyakorlati szakember Etler úrral már több szerencsém volt:

– Száz forintért ma 14,75 schillinget adunk, és az az osztrák állampolgár, aki önökhöz készül, 18,75-öt fizet egy magyar százasért.

– Ki határozza meg a magyar forint árfolyamát?

– A bécsi központ; ott táplálják be a komputereinkbe, nálunk automatikusan ennek alapján dolgozik a pénzváltógép.

– Sokan váltanak önöknél forintot?

– Akár hiszi, akár nem, bár nincs messze a magyar határ, és viszonylag sok magyar vásárol az itteni, az eisenstadti üzletekben, főleg elektronikai cikkeket, nemigen váltanak forintot nálunk.

Az Esterházyak kastélyáról, a Haydn-házról és a közös osztrák–magyar Haydn-hangversenyekről híres városkában a BAWAG-nak (Bank für Arbeit und Wirtschaft AG) is van fiókja. Helyettes vezetője, Hof úr készségesen elmondja:

– Akárhány banktól kérdezi is: mindenütt azonos a forintárfolyam; legföljebb annyi a különbség, hogy a kis címletet fél schillinggel drágábban vesszük, mint az ötszázast vagy az ezrest.

– De hát elvileg ennyi pénzt nem is szabad kivinni az or­szágból!

– Mégis hoznak. Igaz, a magyarok – bár senkitől sem kérjük az igazolványát, útlevelét – nem elsősorban forintot, hanem nyugatnémet márkát és dollárt nyújtanak be az ablakon. Túl sok forintot kellene kihozniuk, hogy pénzüknél legyenek, miután alacsony az átváltási kurzusa.

– Mit gondol, miért?

– Talán, mert sok van belőle a piacon. És mert nem szabadon átváltható valuta.

– Mekkora a heti forintforgalmuk?

A piac ítél

– Átlagosan 60 ezer forint. Burgenland második legnagyobb helysége, egyúttal a tartomány gazdasági-pénzügyi központja Felsőőr, vagy miként az osztrák térképeken szerepel: Oberwart. A Zentralsparkasse und Commerzialbank helyi vezetője válaszolt kérdéseimre, egyúttal kérte, tekintsek el nevének közreadásától:

– Naponta mintegy 17 ezer forint a forgalmunk. Az árfolyam vételkor 14,50, eladáskor 18,50 schilling. Valóban alacsonynak tetszik, még ha a mai magyarországi árakat számítjuk is. Ide is sokan hoznak dollárt. A legnagyobb osztrák bankház, a Credit-Anstalt Bankverein; egyetlen kelet-európai képviselete Budapesten van.

A CA bécsi központjában a külföldi pénz- és devizakereskedelmi főosztály vezetőjével, Gerhard Nowy igazgatóval váltok szót:

– A piac értékítélete dönti el az árfolyamokat. Amiből sokat kínálnak, azt olcsón kell adnunk. És forint van kilószám, bár nem ez a legjellemzőbb „magyar” fizetőeszköz.

– Hát melyik? Csak nem a márka meg a dollár?

„Pezseg” a schilling

– Ezt maga mondta…Hadd említsem a jó öreg cserekereskedelmet is, amikor szalámi és pezsgő alakul át schillinggé. Bár a rendőreink nagyon utaznak az ilyesmire.

– Mivel lehetne kedvezőbbé tenni a forint ausztriai árfolyamát?

– Vannak nyugati országok, amelyek a nemzeti valutájuk védelmében időnként hatalmas pénzpiaci vásárlásokkal avatkoznak be. Nem biztos, hogy ez az önök esetében is üdvözítő lenne. Annál inkább azok a reformintézkedéseik, a biztató törekvés gazdaságuk megújítására, korszerűsítésére, jó pénzért eladható áruk termelésére.

– Az ellenőrzést és a gazdasági liberalizálást, a piacgazdaság megteremtését, valamint a jól fizető exportot kell szorgalmazniuk a magyar gazdaság kapitányainak – összegezte véleményét Heinrich Petzina, a Giro-Zentrale, a második legnagyobb osztrák bank hazánkkal foglalkozó igazgatója.

– Mi nem foglalkozunk pénzváltással, de tudom: nyomott a forintárfolyam Ausztriában. Mert túlkínálat van. Erről azonban az utazó állampolgárok is tehetnek.

Senkit se vigasztaljon, hogy a karácsony előtti héten még kevesebbet, csupán 13-14 schillinget adtak a magyar forintért Ausztriában. És az se, hogy tegnap a nálunk hét forintot érő NDK-márka 0,75 schillinget, a rubel 1, a csehszlovák korona 0,28 schillinget ért vételkor. A forintot a hivatalos szabadpiacon – osztrák schillinget alapul véve – még mindig kedvezőbb áron veszik, mint a többi kelet-európai valutákat.