Európa jövője Lengyelországban dőlhet el

Ezzel a kissé hangzatos címmel közölt elemzést a Bloomberg hírügynökség szemleírója, Andreas Kluth, aki szerint a lengyel elnökválasztás vasárnap tartott első fordulója pozitív változást jelezhet mind az ország, mind a kontinens szempontjából.

Az Európai Uniónak sok problémája van, de ezek közt a két legalapvetőbb gond az északi és a déli, de még inkább a nyugati és a keleti tagországok közötti törésvonal – írja a szerző a The Washington Post által is átvett elemzésben. Az utóbbit, a kelet-nyugatit azért tartja különösen súlyosnak, mert szemben az észak-déli törésvonal nagyrészt gazdasági jellegével, az EU olyan alapvető értékei, mint a demokrácia, a sajtószabadság és a jogállamiság mentén húzódik. Az elmúlt évtizedben Orbán Viktor magyar miniszterelnök az úgynevezett illiberalizmus nevében gúnyt űzött ezekből az értékekből. Lengyelország fél évtizeden át ugyanebbe az irányba araszolt, egyebek közt azzal, hogy megnyirbálta az igazságszolgáltatás függetlenségét. Lengyelország azonban Magyarországnál nagyobb valószínűséggel irányt válthat, és ez az irányváltás akár meg is kezdődhetett vasárnap.

Az elnökválasztás első fordulójában Andrzej Duda, a hivatalban levő államfő, aki élvezi a Jog és Igazságosság elnevezésű kormányzó párt egyértelmű támogatását, segíti annak jogalkotását, és hirdeti nacionalista, populista, Brüsszel-ellenes üzeneteit, nem tudta megszerezni az abszolút többséget riválisaival szemben – ha ugyanis megszerzi, akkor Lengyelország mondhatni a magyar úton marad -, hanem 43 százalék alatt végzett, és így kénytelen lesz második fordulóban megmérkőzni legerősebb kihívójával. Így mindazok a szavazók, akik változást akarnak, valószínűleg beállnak a Rafal Trzaskowski, Varsó népszerű polgármestere mögé, aki több mint 30 százalékkal lett második helyezett. Az ellenzéki jelölt liberális, kozmopolita és Európa-párti, vagyis a jelek szerint tökéletes ellentéte Dudának és a reakciós kormánypárti mentalitásnak.

Egy ilyen változás puszta lehetősége is mutatja, mennyire különbözik Lengyelország Magyarországtól. Budapesten Orbán Viktor jobboldali pártja, a Fidesz alkotmányozó erejű parlamenti többség birtokában kormányoz, és nincs tekintettel az ellenzékre. Orbán gyakorlatilag semlegesítette a bírákat, az egyetemeket és a lapokat. Lengyelországban nem ennyire ijesztő a helyzet, a Jog és Igazságosság hatalma nem annyira monolit jellegű, mint a Fideszé. A lengyel politika szürke eminenciása Jaroslaw Kaczynski, a kormánypárt vezetője, de nincs akkora többsége, amivel ellenőrzése alatt tudná tartani a törvényhozást. A szenátusban ellenzéki többség van, de az alsóházban, a szejmben is törékeny jobboldali szövetséget kell Kaczynskinak egyben tartania.

Az elnökválasztási kampány során – folytatódik a Bloomberg cikke – Duda és a kormánypárt klasszikus orbáni módszereket, megosztó retorikát alkalmazott, igyekezett szembe állítani a kisebbségben levőkkel a vidéki katolikus szavazóbázist. Trzaskowskiról – az adófizetők pénzéből finanszírozott, névlegesen független köztévében – azt állította, hogy nem jó katolikus, és alig leplezett antiszemita felhanggal azzal vádolta, hogy egy nagyhatalmú külföldi lobbi szolgálatában áll. Duda kampánya további mélypontra süllyedt, amikor a melegekben, leszbikusokban és transzneműekben találta meg az újabb mumust. LMBT-ideológiáról beszélt, amely szerinte veszélyezteti a lengyelek életformáját.

Andreas Kluth az elemzésben felhívja a figyelmet arra, hogy Lengyelország a Jog és Igazságosság nevű párt uralma alatt – gyakran Orbán segítségével – színtisztán negatív szerepet játszik az EU-ban, akadályozza a migrációs politika megreformálását, a karbonsemlegesség megteremtését és általában minden progressziót. A kormánypárt Brüsszelről mint új birodalmi megszálló erőről beszél, holott Lengyelország kapja a legtöbb fejlesztési támogatást az uniótól.

A lengyel köztársasági elnök jogköre ugyan nagyrészt protokolláris jellegű, de van a kezében olyan vétójog, amit a parlament csak háromötödös többséggel írhat felül. Ha Trzaskowskit választanák meg elnöknek, akkor ő gyakorlatilag a fékek és ellensúlyok szerepét töltené be, mérsékelhetné a kormány jogalkotó tevékenységét, ami feszültséghez vezethetne a jobboldali pártszövetségen belül, és annak nyomán akár új parlamenti választások kiírása is szükségessé válhatna. A Bloomberg véleménycikke szerint a különböző erők által eltérő irányokba rángatott Európa szempontjából nagy lépés lenne, ha Lengyelország visszatérne az építő szellemiséghez és a liberális gondolkodáshoz, és ezzel megkezdődhetne Európa legfájdalmasabb szakadásának a gyógyítása.

A Financial Times Gideon Rachman véleménycikkét közli arról, hogy a koronavírus pusztító hatással lehet a populizmusra szerte a világban. A szerző szerint Donald Trump amerikai és Jair Bolsonaro brazil elnök, illetve Boris Johnson brit miniszterelnök egyaránt alkalmatlannak mutatkozott a válság kezelésére, és ennek meg kell fizetni a politikai árát. Trump esetleges elnökválasztási veresége globális hatással járhatna a populistákra, és Rachman itt megemlíti a lengyel és a magyar kormányt is.

A választók szembe fordulhatnak a járvány következményei nyomán a populista vezetőkkel, bár arra nincs garancia, hogy azok csöndben fognak távozni – jósolja nem túl merészen a londoni lap kommentátora.