Ritkán megtekinthető és sokszor első látásra meglepő kincsek egész sorát őrzi az Országos Széchényi Könyvtár. Belőlük válogatva mutat be a legnagyobb magyar közgyűjtemény minden hónapban egy-egy olyan ereklyét, kuriózumot, amelyet eddig alkalmanként, vagy egyáltalán nem láthatott a magyar közönség.
A táncrendek többsége intim, titokzatos és keveset tudunk az eredetükről. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára több száz táncrendet őriz. Bálok hagyományos kellékének számított. Története még a reformkorba nyúlik vissza, virágkorát a dualizmusban élte. A kiegyezés után az Osztrák–Magyar Monarchiában újraéledt a nagy báli hagyomány: Bécs mellett Pesten is nyüzsgő társadalmi élet alakult ki. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi jogászbálból származik – az 1830-as évekből.
A táncrend tulajdonképpen egy programfüzet, amely eleinte egyszerű virágmintás kivitelezésben készült, később azonban igazi remekművé vált. Az idő előre haladtával egyre nagyobbak lettek a díszek és egyre kisebbek a hozzá tartozó füzetek és íróeszközök. A 20. század fordulóján a táncrendeket már könyvkötők, ötvösök, díszműiparosok állították elő és rendkívül változatos anyagokból, papírból, bársonyból, selyemből és bőrből készültek. A kis ceruzával – amely sok esetben a füzet zárjaként is szolgált – a táncra felkérő gavallér nevét jegyezték be, az apró tárgyat pedig a hölgyek egy kis zsinóron függő akasztó segítségével rögzítették a ruhájukhoz vagy a legyezőjükhöz.
A bálozók a táncrendjüket vagy már a mulatság előtt megkapták, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el, olykor pedig a vacsora menükártyája mellé helyezték el számukra. A farsangi báli idény nyitánya a jogászbál volt, ezután csaknem valamennyi egyesület és foglalkozási ág megtartotta a saját estélyét. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó báli időszakot általában a jelmezes művészbál zárta. A bálozás hagyománya az 1930-as évekig tartott, majd a háború szakította meg a mulatozást.
A táncrendek mini tárlata holnaptól február 25-ig tekinthető meg az Országos Széchényi Könyvtár V. szintjén.