Az Egyesült Arab Emirátusok növelni szeretné jelenlétét Európában, illetve a NATO-szövetségesek körében, és ehhez jó partnerre talált a magyar kormányban – hangzott el azon a sajtótájékoztatón Abu-Dzabiban, ami Orbán, Szalay-Bobrovniczky és az arab fegyvergyártó EDGE vállalat képviseletében zajlott – olvassuk a hírt a török katonai szaklap, a Defense Here oldalán.

Ez a fajta forgatókönyv – nem mellékesen – már ismert, hisz’ a magyar uniós tagság és háttér fűti az orosz, a kínai kapcsolatainkat is. Sokmillió eurós üzletről, CARACAL mesterlövész-fegyverek vásárlásáról kötöttek szándéknyilatkozatot Orbánék az arabokkal. Külön kiemelték, hogy ez mindkét ország hosszú távú stratégiai érdeke is. A békeszeretet jegyében, mert Szijjártó hangsúlyozta az ebből az alkalomból kiadott közleményében, hogy mindkét ország a béke híve. Jelentsen ez bármit is – fegyverüzlettel a háttérben.

A németországi székhelyű, nemzetközi üzleti portál, az IntelliNews ennek az üzleti útnak a kapcsán úgy említi a nemrég ismertté vált, a Rákosrendezőre az Eagle Hills-szel tervezett gigaberuházást, mint megmásíthatatlan tényt, amelyben ezúttal is szerepel az Európa legmagasabb felhőkarcolójának számítandó, 250–500 méteres épület felhúzása is. A beruházás –, amelynek része egy kiemelkedő mecset felépítése – „nemzeti gazdasági érdekként” lett megnevezve.

Az írás idézi Karácsony Gergelyt is, aki szerint: ha Orbán valóban Magyarország érdekeit képviselné, akkor levenné napirendjéről ezt a zavaros projektet. Már csak azért is, mert a sajtó leleplezte, hogy Orbán haverjához köthető magántőkealap-részesedést szerzett a vállalkozásban, amely a terület bizonyos hányadát is birtokolja, s ez tovább bonyolítja az amúgy is kusza jogi helyzetet.

A német lap még kitér arra is, hogy Orbánt fogadta az Emirátusok elnöke és Abu-Dzabi kormányzója is. A két cikk alapján körvonalazódik a klasszikus Quid pro quo? – azaz: Kinek az érdeke? – tipikus esete.

A Magyarics Tamás főszerkesztésében, és kormányzati pénzből fenntartott Hungarian Conservative is alaposan körbejárja a témát, és Orbán Balázs szavaira figyelt fel, aki szerint ez az üzleti kapcsolat áttörést hoz majd a magyar gazdaság életében, az új gazdaságpolitikának és a Trump-teremtette új világrendnek is része lesz.

Mégsem lehet olyan nagy bajban a kormány az Ukrajnából érkezett orosz gázszállítások leállítása után, mert orosz hírforrások is megerősítették (és mint a közép-kelet-európai energiahelyzetet monitorozó CEE Energy című lapban is olvastuk, hogy a Dnyeszter Menti (moldáv) Köztársaságot is a MOL és az MVM fogja gázzal ellátni. A leállítás óta cikkeznek arról, hogy hazánk – geopolitikai helyzeténél fogva – központi elosztó szerepet kíván betölteni a térségben az energiaszállítások piacán.

A MoldovaGaz céggel már javában folynak az erre vonatkozó tárgyalások, amik szerint 3 millió köbméter gáz juthat hazánkból az Ukrajna és Románia (Erdély) közötti Transznisztriába. Ebbéli igyekezetében a terület élvezi majd az EU támogatását.

Bár kétnapos a hír, de az orosz magatartás jellemzése szempontjából el nem hanyagolható. Oroszország ugyanis, a Kreml szóvivőjén keresztül, mintegy nyomást gyakorolva – bejelentette: Moszkva hajlandó új szerződést kötni Ukrajnával arról, hogy Magyarország és Szlovákia számára ismét szállíthassanak Ukrajnán keresztül orosz gázt – olvashattuk az orosz Interfax hírügynökség jelentésében.

Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő nyomatékosította, hogy láthatóan Brüsszel biztosítékot ad Szlovákiának és Magyarországnak is – az Oroszország elleni szankciók megszavazása fejében – az ukrán gázszállítások újraindításához. Miután mindkét ország lemondott a vétójáról, az orosz vezetés különös figyelemmel követi a fejleményeket.