És mit szólnak az oroszok ahhoz, amit országuk elnöke, Vlagyimir Putyin csinál/na Ukrajnával? A feszültség majd egy boldog végben olvad szét, madárcsicsergés, habos bárányfelhők? Az anyák mindenesetre hallgatnak.
Láttam egy felmérést, amelyben a megkérdezett oroszok arra a kérdésre, hogy megváltoznék-e a viszonyuk Putyinhoz egy Ukrajnával vívott háborút követően, 42 százalék mondta azt, hogy nem. Mivel az orosz társadalom is jelentős mértékben áll anyákból és apákból, akiknek a gyerekei szintén jelentős mértékben szolgálnak hadseregben, ami háború esetén ugyebár potenciális vágóhíd, ez a válasz akkora marhaságnak tűnt föl, hogy a továbbiakról le is mondtam. Az anyag egyébként a Russia Matters nevű projektből származik, amit, ahogy olvasom, a Harvard’s Belfer Center és a Carnegie Corporation támogat a nemzetek közötti jobb megértés jegyében.
Vagy úgy.
Mindenesetre ennek tökéletesen ellentmond a The Washington Post adatsora, ami a Russian Election Studies részeként háromezer fős mintán frissül augusztus óta, és azt állítja, hogy az oroszoknak csak 8 százaléka támogatja a bevonulást Ukrajnába, sőt azt is csak 9 százalék mondja, hogy a szakadároknak fegyvert és szállítóeszközt kéne adni.
Az igaz ugyan – folytatja a lap –, hogy a Krím megszállása Putyin sikertörténete volt, de 2016 óta a fegyveres intervenció támogatottsága a felére esett, és még a Szovjetunióval kapcsolatos fantomfájdalmakban szenvedőknek is csupán 10 százaléka akarja az ukránok fejét a földre nyomni. Érthető: Oroszországban hárommillió ukrán él, Ukrajnában nyolcmillió orosz, és nem csak a Donbaszban, hanem az ország felében. A vegyes családok száma felmérhetetlen. Az orosz nyelvet a színukránok is legalább olyan mértékben használják, mint az ukránt, bár, tekintve az előbbi tényeket, hogy ki itt a színukrán, pláne a színorosz, olyan jó kérdés, hogy meg sem lehet válaszolni. A lényeg: akárki lő akárkire, testvéri vért ont.
Ez most nagyon szépen hangzott, főleg annak fényében, hogy a CNN ma, azaz február 23-án publikált egy – már az invázió után készült felmérést – ami szerint az oroszok fele támogatja, hogy Ukrajnát akár katonai erővel is távol tartsák a NATO-tól ( a putyini propaganda régóta nyomja, hogy ez egy küszöbönálló lehetőség), 36 százalék egyesítené is a két országot ( hiszen a putyini propaganda szerint az ukránok nem is léteznek egyáltalán, mindenki orosz), és 65 százalék úgy véli, a feszültség majd egy boldog végben olvad szét, madárcsicsergés, habos bárányfelhők.
A CNN szerint az ukránoknak csak 43 százaléka bízik a happy endben, talán azért is, mert ugyanennyiben gondolják, hogy Moszkva nem áll meg a szakadár területeknél.
Testvéri érzésekről, egyesülésről, madárdalról az ukránok nem ejtenek szót.
Az anyák meg hallgatnak. Persze, lehet, hogy csak a hatalomsüketség nyomja el a hangjukat. Még.