Az izraeli belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a mártírok holttestének maradványait Izraelben fogják végső nyugalomra helyezni – hívta föl szerkesztőségünk figyelmét Hidas Judit, a Kibic Magazin online folyóirat főszerkesztője egy friss megállapodásra azután, hogy Budapesten tárgyalt Aryeh Deri izraeli belügyminiszter magyar kollégájával, Pintér Sándorral. A tényt az izraeli miniszter twitter-üzenetben tette közzé.
Deri ígéretet tett arra, hogy a mártírok maradványait Izraelbe szállítják és méltóképp temetik majd el. Aryeh Deri jelenleg hivatalos látogatást tesz Közép-Európában, így Magyarországon és Csehországban.
A budapesti Margit-híd lábánál 2016-ban találtak a Dunában második világháborús emberi csontmaradványokat – számolt be a történtekről ugyancsak a Kibic magazin 2016. április 15-én –, amelyeket még aznap zsidó szertartással eltemettek a Kozma utcai zsidó temetőben.
Hetvennégy éve történt a Maros utcai tömeggyilkosság – ezzel a címmel jelentette meg visszaemlékező írását Herczeg Sándor a Politpraktika című internetes lapban. 1945. január 12-én az esztelen öldöklés 44 nő és 40 férfi életének vetett véget Budapesten, az oroszok által akkor már körülzárt fővárosban. A tömeggyilkosságnak ma egy emléktábla állít mementót a XII. kerületi Maros utca 16. szám alatt, az elkövetők közül azonban nem mindenki bűnhődött meg, sőt akadt olyan, akit később még a kommunista hatalom is megpróbált felhasználni saját céljai szolgálatában, amelyek nem sokkal voltak különbek, mint annak idején a nyilasok elképzelései. 1945. január 12-én Kun András kiugrott minorita pap vezetésével mintegy 20-25 fékevesztett pártszolgálatos támadta meg a Budai Chevra Kadisa Maros utcai kórházát és egyetlen szerencsés túlélő kivételével mindenkit lemészárolt.
Lapunk állandó szerzője, dr. Trom András Aranytoll életmű- és Radnóti Miklós antirasszista-díjas újságíró az évforduló kapcsán megjelent, példásan részletes leírást kiegészítette, ugyanis megosztotta az Infovilág ügyeletes szerkesztőjével családja történetének egyik drámai eseményét:
„…Az életben maradt ápolónő (akinek a fejbőrét súrolta golyó, nagyon vérzett, rögtön összeesett és halottnak tetette magát), mondta el nagybátyám történetét annak idején a nagynénémnek (anyám nővérének). Mannheim Mór – nekünk Móric bácsi – nem volt beteg, csak ott bujkált (apám próbálta őt is rábeszélni, hogy jöjjön Balatonlellére, ahol bujtatott minket, unokatestvéreimet és nagynénémet is, hamis papírokkal, de Móric bácsi nem fogadta el, biztonságban érezte magát, német piacra szállító valamilyen kis gyára volt). Szóval, amikor a nyilasok megjelentek, Móric bácsi a kazánházban felvett egy overállt, kiment az udvarra és mondta, hogy ő csak a kazánt javította. De valaki odakiáltott: az is zsidó! Kérdés nélkül azonnal főbelőtték. Nagynéném az agnoszkáláson felismerte…”