(Szerző: Iván Gizella/ujnepszabadsag.com) Úgy szeretnék angyal lenni! De tényleg, ezt nem viccből mondom. Mert az angyal tud repülni és tud segíteni másoknak. Igazi őrző-védő. Csak egy-két szárnycsapás és ott teremnék, ahol baj van. (Címkép: Halász Géza.)

Kimenteném a vízben fuldoklót, elrántanám a nénit a gázolni készülő autó elől, homokot dugnék a puskacsövekbe, az ágyúkéba meg akár egy agyaggalambot! Ide-oda szálldosnék a világban, de néha beülnék a Karmelitába és rácsapnék a kezére annak, aki (f)osztogat. De az a fejes sem járna jobban, akinek csak éppen megszületik a fejében egy gondolat, ami nem helyénvaló. Egy szárnycsapással elhessegetném, ha nem megy, gúzsba kötném, s a várbörtönbe vetném. Nem azért, mert gondolat-rendőrséget akarok játszani, de tudjátok, a bajok a gondolat megszületésével kezdődnek. Jobb csírájában elfojtani a bajt.
Ó, ha angyal lennék, akkor én hallanám, min agyalnak a politikusok, a bankárok, a vállalkozók, no meg a rokonok. Igen, azok a rokonok.

És akinek, mondjuk, az jut eszébe, hogy a puszta közepén egy asztalt állítson fel és négy padot csekély nyolcmillióért, azt isten bizony egy mozdulattal lebénítanám és addig ülne ott a delikvens a képzeletbeli nyolcmilliós padján, míg rá nem jön, hogy az nem kerül csak nyolcezerbe. Anyaggal együtt. Na, jó,
a szállításra még számítsunk rá kétezret.

Szóval szigorú angyal lennék, hiszen nekem nem Lucifer lenne a főnököm, hanem maga az Úr. Nem, nem ő, akire gondoltok, ne vigyétek már félre a témát, az, akire ti gondoltok, különben sem úr, hanem szolga. Csak tévedésben van. Nagyon nagy tévedésben. Mást lát a tükörben, mint a valóság. Vannak még néhányan kis hazánkban, akik ebben a betegségben szenvednek. Valahogy a hatalom megbolondítja az embereket, s kialakul a kettős látás. Elfelejtik, hogy nem azért kapják a pozíciókat, a hatalmat, hogy uralkodjanak.
Tudom, tudom, nagyon sok munkám lenne angyalként, akkor is, ha csak Magyarország felett repkednék. Mert én bizony nagyon szigorúan, a hazugságot is megtorolnám. Jó nagyot csapnék a fejére a szárnyammal, mondjuk, annak a delikvensnek, aki képes azt állítani, hogy ő kemény 32 évi munkával jutott a csúcsra, s így lett belőle dollármilliárdos.
Ez gáz. Ekkorát lódítani! Még egy gázszerelőtől is. Holott mindenki tudja, ő csak egy szütyő, mit szütyő, bugyelláris… Ráadásul ez a jóember, újabban a régi rendszer üldözöttjének adja ki magát – tehát hazudik is! Legközelebb az is előfordulhat, holokauszt-túlélőként fog bejelentkezni. Ja, nem, az nem lesz jó, nem is tudja, mi az. De az lehet, már hallom is a gondolatát, hogy kutyabőrt vesz magának, meg nemesi oklevelet. Mert megteheti. S az még neki jár.
Na, jó, én meg angyal leszek és amikor alszik, átírom a báró, alsó és felső vármegyei, nemes és tekintetes, fenséges hercegi címét… alsó és felső csuti bugyelláris bátorakra. Hogy kik azok? Ezek azok a nemesek, akik bátran gyarapítják és védik a szocialista társadalom értékeit. Ja, bocs’, azok az úttörők voltak. Szóval ezek azok a nemesnek látszók… nem ez sem jó, mert még csak nem is látszanak annak. Szóval: ezek a bátorak azok, akik bátoran gyarapítják és védik a társadalomtól elbirtokolt értékeket.
A tervem az, kedves jó Uram ott fenn, mivel olyan nagy az igazságérzetem, s ezt te is tudod, sürgősséggel kérem a felvételemet az őrző-védő angyalrendbe. Mert ha angyalként sem tudok változtatni ezen az elátkozott világon, ezen a szerencsétlen országon, akkor valami mást kell kitalálnom.
Vannak ötleteim, ismersz engem jó Uram. És bizony, szorít az idő.

A szárnyakat már meg is igényeltem onnan fentről. Ugye, kiutalod?