(Írta: Hardy Mihály) „Lázár ígérete a valóságban akkor lenne megvalósítható, ha a következő tíz évben minden egyes magyar állampolgár fejenként legalább egyszer megütné a lottófőnyereményt.”
Tíz év. Ennyit kért és ígért Lázár János a parlamenti meghallgatásán, hogy Magyarország felzárkózzék Ausztriához és hogy – szavai szerint – 2032-re már ne lehessen észrevenni, ha valaki Hegyeshalomnál autóval átlépte a határt. Ambiciózus bejelentés a kormányba visszatérő építési és beruházási miniszter jelölttől.
Kár, hogy egyetlen szó sem igaz belőle. Ez is csak egy újabb, szokásos parasztvakítás, afféle HHSZFH, azaz Hazai Használatra Szánt Felelőtlen Humbug. Olyasmi, aminek az igazságtartalmáról a magyar lakosság jórésze nem tud meggyőződni. Miért? Mert az anyagi helyzete nem engedi meg, hogy akárcsak a megyeszékhelyre beutazzék távolsági busszal, nemhogy Ausztriába vizitelni. Nekik könnyű beadni, hogy Bécsben életveszélyes dolog kimenni utcára, ahogy ezt pár éve Facebook-videójában állította Lázár János. Abban az évben, amikor az osztrák főváros éppen ismét elnyerte a világ legélhetőbb városának kijáró nemzetközi díjat. Amúgy persze ez a mutatvány is tanúsítja, hogy – erkölcsi szempontból – Lázár János milyen harmonikusan visszailleszkedik Orbán Viktor csapatába.
És akkor most vegyük a tényeket. Lázár ígérete a valóságban akkor lenne megvalósítható, ha a következő tíz évben minden egyes magyar állampolgár fejenként legalább egyszer megütné a lottófőnyereményt. Ugyanis nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen nőtt a távolság Ausztria és Magyarország között az egy főre jutó nominális GDP, azaz a nemzeti össztermék tekintetében. Ami Ausztriában évi 53 000 dollár volt, Magyarországon pedig 18 500 dollár. Azaz, majdnem háromszoros a különbség. A világrangsorban a sógorok a 17. helyen, mi büszke magyarok a 45.-en állunk. Ezt a hátrányt ledolgozni tíz év alatt matematikailag lehetetlen. Különösen úgy nem, hogy a GDP-növekedés területén lassan Románia is utoléri és lehagyhatja Magyarországot.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy lehetőségem van évente többször is átlépni az osztrák–magyar határt. Ezért megüzenem Lázár Jánosnak, hogy nemcsak Nickelsdorfnál autóból, hanem Lutzmannsburgnál, vagyis a szintén Győr-Sopron megyei Zsiránál kerékpárról is ordító a különbség Magyarország és Ausztria között. A szó szoros értelmében. Az egyik oldalon …„a dudva, a muhar, a gaz lehúz”. A másik oldalon meg azt látom, hogy pompásan zöldell az osztrák szomszéd füve. Mindez persze nem csak a kertek-utak rendezettségére igaz.
Javasolom Lázár János leendő miniszternek, hogy egyszer hajtson végig a szolgálati fekete autójával mondjuk az 51-es főúton valahol Dabas és Apostag között, majd tegyen hasonló kísérletet a legszegényebb osztrák tartományban, a burgenlandi 55-ös úton Lockenhaus és Kirchschlag között. A különbséget persze zongorázni lehet.
Ne higgyék, hogy megigézett Ausztria diszkrét, gemütlich bája, cseppet sem lettem a labancok híve. Hanem a mostani, kurucos keletre igazodást meg végképp károsnak tartom. A két ország közötti különbség abban is megnyilvánul, hogy Ausztriában a politikai közeg azonnal kiveti magából a nyilvánvalóan korrupt politikust, ahogy ez megtörtént a szélsőjobbos Heinz-Christian Strache alkancellárral a hírhedtté vált Ibiza-videó nyilvánosságra kerülésével. Később Sebastian Kurz kancellárnak is mennie kellett. Bár az ő esetében a politikai befolyásolás erős gyanúja is elég volt a lemondáshoz. És nálunk? Simán újraválasztották a győriek a jachton részegen orgiázó Borkai Zsolt polgármestert, az incidenst pedig sietve „magánügynek” nyilvánította a Magyarországon ma is erős kormánytöbbséget adó Fidesz.
Ez is a különbség Magyarország és Ausztria között, csak ezen a területen alighanem távolról sem kívánja ledolgozni a lemaradást Lázár János. Már csak azért sem, mert ő az a bizonyos szólásbéli kecske, akire a fejlesztési pénzek káposztáját rábízta Orbán Viktor…
Szóval: nemcsak, hogy marad, hanem még várhatóan nőni is fog a lemaradás Ausztria és Magyarország között a következő tíz évben. Különösen, hogy a közoktatás is végre a megfelelő helyre került, egy veterán zsaru felügyelete alá. Nyilván a kormányfő megbízható „elintézőembere”, majd a magyar gyermekek és az oktatás jövője miatt aggódó pedagógusokat is megfelelően el tudja intézni. Tíz év hosszú idő. Pont ennyit tölt ma egy átlagos gyerek a közoktatásban. És tíz év alatt majd felnő egy olyan generáció, amelyik tényleg elhiszi mindazt a szemszedett hazugságot, amivel az akkori Lázár Jánosok traktálják majd őket.
A különbség pedig akkora marad Magyarország és Ausztria között, mint amekkora a különbség a budapesti és a bécsi újévi koncert között. Az egyiken, ugye, Mága Zoltán bazsevál a Papp László Sportarénában. A másikon pedig a Hofburg koncerttermében Daniel Barenboim vezényli a Bécsi Filharmonikusokat…