Fenntarthatósági csúcs konkrét eredmények nélkül – civil hálózat a biológiai sokféleségért

Húsz évvel az első riói Föld-csúcs után a földi élet drámaian bonyolulttá vált mind az ember, mind a természet számára. Az éhezők száma napjainkra eléri az egymilliárdot: mamindenhatodik-hetedik ember – többnyire nő és gyermek – éhezik. A biológiai sokféleség csökkenése nem állt meg, ellenkezőleg, a múlt két évtizedben a csökkenés mértéke egyre nőtt. A globális klímaváltozás – ami a közeli múlt természeti katasztrófáinak és az így okozott nélkülözés fő eredője – nem csökkent, sőt, felgyorsult, és egyre súlyosabb probléma.

A világszerte változatos formában tapasztalható tünetek, a többi között a társadalmi elégedetlenségek a globális éghajlatváltozás, tették hangsúlyozottan fontossá aRio+20 csúcstalálkozót. A konferenciáról feltétlezhető volt, hogy részvevői a jelenleg legsúlyosabb világméretű problémákat elemzik és konkrét stratégiákat dolgoznak ki a múlt két évtizedben meg nem valósult célok eléréséért. Azonban sok ezer civil szervezetmindenerőfeszítése ellenére a csúcstalálkozó nyilatkozatának politikai szintű megvalósításához nem fűzhető sok remény.

“A jövő, amit akarunk” című záródokumentum csupán újra nyugtázza az egykori  megállapodásokat, ám mellőzi az új célok megfogalmazását és a célok melletti elköteleződést. Rövid távú nemzeti szintű terveket tartalmaz, ugyanakkor nem veszi számításba a bolygó eltartóképességének határait. Habár a dokumentum  fenntarthatóságról szóló politikai állásfoglalás, mégis a gazdasági növekedés paradigmája dominál benne, az a gazdasági  paradigma, amelyről a tudomány hosszú ideje mondja, hogy összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal. Még az EU Környezetvédelmi Biztosa, Janez Potočnik is arra figyelmeztetett, hogy a Rio+20 hivatalos dokumentuma iránymegjelölések és konkrét mérföldkövek nélkül üres beszéd lesz csupán.

Mindezek ellenére van-e még remény valódi előrelépésre?

Mindaddig, amíg a világ tudományos fórumai hiába figyelmeztetik folyamatosan a világ vezetőit, hogy a döntéshozásnak a fenntarthatóságot szem előtt tartva kell szolgálnia minden egyes ember érdekét, addig civil szervezetek a saját maguk módján konkrét lépéseket tesznek a fenntarthatóbb világért. Megelőző kezdeményezésekkel állnak elő, amelyek egyaránt jövőképet kínálnak, felelős vezetést, és elköteleződést az iránt, hogy bolygónk igazságos és élhető hellyé váljék.

A civil szervezetek egyhangúan utasították el a Rio+20 záródokumentum támogatását, és az ANPED (Északi Szövetség a fenntarthatóságért) vezetésével összeállították “a jövő, amit nem akarunk” dokumentumot, amelyet eddig több, mint 2000-en csatlakoztak[1].  Mindezeken túl az “emberek fenntarthatósági megállapodása” olyan világméretű civil kezdeményezés, amely igazságosságot, a világ polgárainak mozgalmát és a gazdaságok lokalizálását sürgeti[2].

A civil szervezetek kezdeményezései közt szerepel az európai koralíció az erőforrás korlátozásért, amely a globális és abszolút erőforrás-felhasználás korlátozása mellett köteleződött el. A koalíció konkrét intézkedéseket dolgozott ki, amelyeken keresztül a szükséges és nélkülözhetetlen éles fordulat a globális politikákban könnyedén megvalósulhatna.  Az erőforrás-használat korlátozást szorgalmazó koalíció olyan fenntartható fejlődés, szakpolitikák kidolgozásáért és megvalósításáért küzd, amely felismeri, hogy a jelenlegi válság sokrétű és összetett, ugyanakkor belátja, hogy a jelenlegi intézményi háttér nem alkalmas e bonyolultság kezelésére.

A változtatás mindenszinten szükséges a szubszidiarítás alapelvének alkalmazásával. Azonban globális és nemzetközi szintű döntéshozatal példamutatása létfontosságú a szükséges változáshoz és a gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások megfelelő kezelésének kidolgozásához. Az erőforrás-használat korlátozásáért küzdő koalíció az összes nyersanyagtípus felhasználásának limitálását sürgeti. Hiszen csak így lehet a jelenlegi pazarló fogyasztást hatékonyan csökkenteni, a gazdaságot az ökológiai korlátok közé szorítani, és a  fenntarthatatlan erőforrás-használat a természetre és emberi közösségekre egyaránt gyakorolt hatásait mérsékelni. Az erőforrás-használat csökkentését együtt kell megvalósítani a szegénység felszámolásával és a zöld gazdaság kiépítésével. A koalíció szakpolitikai dokumentuma, valamint a gyakorlati megvalósítást segítő Energia Kvóta Rendszer és a Rimini Jegyzőkönyv integrált megoldást kínálnak az erőforrás-használat csökkentésére, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák egyidejű kezelésére.

“Legyünk innovatívak és elkötelezettek a vágyott jövő iránt, ahelyett, hogy elmenekülünk napjaink legnagyobb kihívásai és problémái elől” – mondjaHajdu Klára, a CEEweb, a közép-kelet-európai régióban természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek nemzetközi hálózat főtitkár-helyettese.

CEEweb a Biológiai Sokféleségért a közép-kelet-európai régióban természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek nemzetközi hálózata. Küldetése a biológia sokféleség megőrzése a fenntartható fejlődés segítésén keresztül.

Az Erőforrás Korlátozásért küzdő koalíció azokat az európai szervezeteket tömöríti, amelyek a fenntarthatóság feltételének számító globális erőforrás-felhasználás korlátozását szorgalmazzák. Ez szükséges ahhoz, hogy az emberiség megállíthassa a  biológiai sokféleség csökkenését, és fenntartsa, illetve visszaállítsa az emberi jólét alapját képező ökoszisztéma-szolgáltatásokat.