Fidesz: a csodák politikája

Most, amikor sokak szerint végéhez közeledik a rémálom – ezúttal nem a járványra, hanem a Fidesz országlására gondolok – megtaláltam egy 2010. májusi írásomat arról, hogy – tisztelet a sajnálatosan kevés kivételnek – milyen csodákra szavaztak a magyar emberek tíz évvel ezelőtt.

„Óvja az embereket a csodavárástól Demján Sándor. A jelen állás szerinti leggazdagabb magyar, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnöke, néhány nappal ezelőtt mondta újságírók jelenlétében, hogy nem lehet csodát várni az új kormánytól.

Vitatkoznék a leggazdagabb magyarral: nemcsak, hogy várjuk a csodát, de egyenesen el is várjuk. Mert ez a csoda nekünk jár. Megígérték a magyar embereknek, s nem csupán a választási kampány tébolyában, amikor a politikusok néhány szavazatért a legbődületesebb baromságokat is hajlandók elővezetni. Nem most lett beígérve nekünk a csoda: évek óta ígéri ezt a Fidesz.

Mi pedig, elhittük. Igaz, nem könnyen, merthogy alapvetően gondolkodó nép vagyunk. Tudja, hogy a semmiből nem lesz valami. De, miután sokszor mondták és nagyon hangosan, nem volt más választásunk: elhittük végül. A csodákra szavaztunk – a Csodák Politikájára, ha úgy tetszik.

Úgyhogy, ne tessék most tőlünk elvenni azt, ami nekünk ősi jussunk. Az egymillió új munkahelyet. Az újból megnyíló vasúti szárnyvonalakat, a visszaállítandó 13. havi nyugdíjat. (Sőt, a 14. havi is be lett ígérve!)

Arra szavaztunk, hogy újból három évig tart majd a gyes. Azonnali és nagyarányú adócsökkentés lesz, több pénzt kapnak a kórházak, az egyetemek, a vasút, az orvosok, a patikusok. Hogy mindenkinek több méz lesz a madzagján. Erre szavazott megannyi magyar.

Ne tessék ezt elvenni tőlünk! Befizettünk a csodára tisztességgel, határidőre, ahogy illik – kéretik nem becsapni bennünket. Jaj annak, aki megpróbálja elvenni tőlünk a mi csodánkat. Jár nekünk ez a csoda, mert megérdemeljük. Jár a jobb közbiztonság, a több kórház, a magasabb fizetés. Meg tetszettek ígérni, most már nem lehet visszavonni.

Csalódottak lennénk csoda nélkül – micsoda dolog, elvenni a mi csodánkat! Kicsi csoda ez, hihetetlen is valamelyest, de legalább a miénk. Erre szavaztunk, ezt választotta a háromharmad kétharmada. 

Nem várjuk a csodát: jár nekünk, tehát elvárjuk.”