Az idén ma van a túlfogyasztás napja, az a nap, amikorra az emberiség adott évi fogyasztása meghaladja a Föld egy év alatt regenerálódni képes erőforrásait. Az idén mától december 31-ig már bolygónk természeti tőkéjét fogyasztjuk, ami hosszú távon értelemszerűen fenntarthatatlan. Ha ügyelnénk-figyelnénk a fogyasztásunkra nemcsak a Föld, hanem lakói, mi magunk is jobban járnánk.
A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása az idén augusztus 1-jén lépte át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni – 1970-ben még csaknem öt hónappal később, december 23-án érte el az emberiség a túlfogyasztás határát.
A világ átlagához mérten a magyarok fogyasztása megdöbbentő, akkora, hogy ha Földünkön mindenki úgy élne, mint mi, akkor az emberiség nem egészen öt hónap fölélné a Föld egész éves erőforrásait. Nálunk ugyanis már május 25-én eljött a fordulónap, amióta magyar léptékkel bolygónk tartalékkészletét éljük fel.
– A gazdaságpolitikusok, marketing-szakemberek és a közösségi oldalak hatására belehajszoltuk magunkat egy olyan esztelen fogyasztói mókuskerékbe, ami elhiteti velünk, hogy normális egy vacsora kedvéért kiugrani Milánóba, és ha nem voltál még Balin, akkor nem is vagy ember. Ne dőljünk be az idétlen trendeknek és a káros reklámoknak, vegyük elő a józan eszünket, és tegyünk úgy, ahogy a nagyszüleink számára még magától értetődő volt. A legfontosabb dolgok, amit önmagunkért és a bolygóért tehetünk: együnk kevesebb húst, szigeteljük az épületeinket, repüljünk és autózzunk kevesebbet. Az így megtakarított pénzt és munkaidőt pedig fordíthatjuk arra, hogy egészségesebb helyi közösségeket hozunk létre, a mostaninál időt töltünk a családunkkal, szeretteinkkel otthon vagy a természetben – ahelyett, hogy a reklámokkal kitömött kütyüinkbe bújva keresnénk a mesterséges örömhormont” – mondta Szilágyi Artúr, a Természetvédelmi Világalap, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.
A túlfogyasztás napja figyelmeztet: jelenlegi fogyasztási szokásaink hosszú távon nem tarthatók fenn. A kettős környezeti válságot – a klímaváltozást és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenését – mindenekelőtt és drasztikus mértékben az emberiség természetet kizsákmányoló életmódja, a gazdaság fenntarthatatlan működése okozza. A klímaváltozás a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásával fenyeget, a biológiai sokféleség csökkenése pedig az ökoszisztémáink stabilitását veszélyezteti. A kettő egymással összefügg, és együtt súlyosbítják a környezeti krízist.
Rezneki Rita, a WWF Magyarország vállalati biodiverzitás- és agrárszakértője mondja: „Ahogy a környezeti erőforrásainkkal bánunk, az véleményem szerint arra mutat rá, ahogy saját magunkkal is bánunk. A saját erőforrásaink túlhasználata, azaz a kiégés már-már népbetegség, egyre több embert érint élete valamely szakaszában. Ahogy a minket nyomasztó információkat, ingereket és elvárásokat is redukálni kellene, úgy kellene a környezeti erőforrásokat is az eddiginél sokkal bölcsebb módon, kereteket szabva használni. Ezerféle tevékenységünk között álljunk meg néha pár percre, kapcsolódjunk a természethez, és adjunk teret annak, hogy a természeti világ és a belső természetünk bölcsessége hatással lehessen a döntéseinkre”.
Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni az olyan élethez, amellyel nem használjuk túl az erőforrásokat és nem feszegetjük a bolygó eltartóképességének határait, elengedhetetlen lenne az okos váltás a gazdaságban, a pénzügyi ösztönzők és a szakpolitikai keretek teljes újragondolása. Az odáig vezető folyamatban nem szabad lebecsülni az egyéni fogyasztói döntések jelentőségét – mint például az energiafogyasztás csökkentését, a hulladék minimalizálását, a helyi, szezonális élelmiszerek fogyasztását vagy az ezt is vegyük meg!” sugallatú vásárlás kerülését –hiszen ha sokan teszünk így, azzal hozzájárulhatunk a világméretű erőfeszítésekhez.
Ha kis lépésekkel elindulunk a fenntarthatóbb életmód útján, azzal nemcsak a környezetünknek, hanem saját magunknak is jót teszünk: tetteinkkel, döntéseinkkel enyhíthetjük a klímaszorongást, javíthatjuk egészségünket, erősíthetjük a természethez való kapcsolódásunkat, akár új közösségekhez is kapcsolódhatunk, új élményeket szerezhetünk. Közös erőfeszítéssel tehetünk azért, hogy későbbre toljuk a túlfogyasztás napját.