A szakértők eddigi meggyőződése szerint az emberiség Afrikából származik. Ezt a feltételezést számos lelet alá is támasztja, ám a legújabb kutatások most mégis másról árulkodnak. Lehet, hogy eddig mindent rosszul tudtunk, és valójában az öreg kontinensről, Európából jöttünk? (A nyitó képhez: valaha ős-ősünk testnek része lehetett…)

Az emberiség bölcsője – Európa című dokumentumfilm bemutatja azokat az újonnan felfedezett, 7 millió éves leleteket, amelyek kétségbe vonják az utóbbi évtizedek emberfejlődési elméletét. Hazánkban a film holnap este 10 órakor debütál a Viasat History műsorán.

A mai Görögország területén 7 millió évvel ezelőtt szavannai éghajlat uralkodott, és olyan állatok éltek ott, mint a mai Afrikában. 1944-ben, a II. világháború idején Bruno von Freyberg német geológus bunkerek ásása közben egy emberszabású majom állkapocs-csontjára bukkant. Ezek a maradványok évtizedeken át csak legendaszerűen éltek, míg meg nem találták őket egy magángyűjteményben. Gazdája anno a következő utasítás kíséretében vette át von Freybergtől: „Ez a gyűjteményünk legértékesebb darabja, bánj vele nagyon óvatosan!”

Honnan tudjuk, hogy a görög koponya régebbi az afrikai leleteknél? A választ egy zsiráfcsont adja, amelyet az állkapoccsal együtt találtak meg. A csont belsejében a kutatók megszilárdult üledékre bukkantak, benne pedig olyan mágneses részecskékre, amelyek a Föld akkori mágneses mezejének a lenyomatát kínálták. Eme „paleomágneses ujjlenyomatból” tehát meg tudták állapítani, hogy a Görögországban feltárt állkapocscsont 7,175 millió éves – régebbi, mint bármilyen, előemberhez kapcsolódó lelet, amit Afrikában találtak!

A görög állkapocs még nem volt kizárólagos bizonyíték arra, hogy az ember Európából jött, de szerencsére nincs egyedül. Az Alpok lábánál, Németország déli részén egy agyagárokból folyamatosan kerülnek elő állatleletek – köztük a legérdekesebb egy majomfajta 37 kövülete. A maradványok között van egy hosszú sípcsont, ami arra utal, hogy a gazdájűának, Udonak (aki egy német énekesről kapta a nevét) egyenesek voltak a térdei, a boka szerkezete pedig azt mutatja, hogy a lábait nem mászáshoz, hanem futáshoz használta. Ezzel szemben a singcsontja hosszabb a sípcsontjánál, azaz a karjai is hosszabbak a lábainál, ez pedig a fákon közlekedő emberszabásúak sajátja. Úgy tűnik föl, hogy Udo átmenetet testesített meg, ő volt a hiányzó láncszem, aki egyaránt lehetett az elődje a két lábon járó embernek és utóda a fákon élő emberszabású majmoknak.

Udo csontvázának 3D-s újraalkotása azt mutatja, hogy hosszú karjai ellenére egyenesen járt, egyenes lábbal és csípővel. Minden jel arra mutat, hogy ő az emberek és a csimpánzok közös őse. És ő európai.

Ám ha az ember Európából származik, akkor hogyan volt képes átkelni a könyörtelen Szaharán és benépesíteni Afrikát? A válasz egyszerű: sokmillió éves kőzetek tanúsága szerint a Szahara sem volt mindig sivatag. Hétmillió évvel ezelőtt por és homok borította, de később nedves éghajlatú időszak köszöntött ott be, amikor meghódította a növényzet. Ez az időszak pedig nagyjából egyidős a legrégebbi afrikai leletekkel. Akkoriban az Európából származó korai ősök könnyen eljuthattak Afrikába a Közel-Keleten keresztül. A kutatás még tart, de eredménye felülírhatja eddig evolúciós tudásunkat.