A képviselők a fenntartható, karbonsemleges gazdaságra való átállás finanszírozásának módjáról szavaztak. Nemcsak gazdasági, hanem ökológiai szempontból is növelni kell a tagállamok versenyképességét. A beruházásoknál az legyen a vezérelv, hogy „ne okozzanak jelentős környezeti károkat”. A hiányzó zöldberuházásokat az állami és a magánszektornak együttesen kell pótolnia.

A zöldmegállapodás finanszírozásáról és a Fenntartható Európa beruházási tervről szóló, jogilag nem kötelező erejű állásfoglalás-tervezetet a képviselők 471 szavazattal, 134 ellenében és 83 tartózkodás mellett fogadták el. A beruházási terv egyik legfontosabb célját abban látják, hogy a gazdasági tevékenységeket mozdítsa el a fenntarthatóság irányába. Erre a „zöldátmenetre” véleményük szerint nemcsak azért van szükség, hogy javuljon a versenyképesség és csökkenjenek a meglévő és vélhetően tovább növekvő egyenlőtlenségek a tagállamok között, hanem azért is, hogy fenntartható és minőségi munkahelyek jöjjenek létre.

A képviselők egyetértettek abban, hogy az állami beruházásoknál érvényesíteni kell azt az elvet, hogy azok a kitűzött célok teljesítésekor nem okozhatnak jelentős környezeti vagy társadalmi kárt – azaz például nem növelik a nemek közötti fizetési szakadékot. Kizárólag azok a nemzeti és regionális programok érdemesek tehát közfinanszírozásra, amelyekben a leginkább megvan a lehetőség ennek a megvalósítására. Ennek megítéléséhez viszont összehangolt fenntarthatósági mutatókra és a társadalmi hatás mérésére alkalmas módszertanra van szükség. Az értékeléskor azokat a zöld átállásra való megfeleléssel kapcsolatos kritériumokat is számításba kell venni, amelyeket a taxonómiai rendelet tartalmaz. A nemzeti helyreállítási terveket emellett a nemzeti energia- és klímatervvel is összhangba kell hozni.

A képviselők azt is örvendetesnek tartják, hogy az európai helyreállítási terv és az ahhoz kapcsolódó, nemzeti beruházási és reformprioritásokat meghatározó helyreállítási és reziliencia-építési tervek olyan pályára állítják az Európai Uniót, hogy az a klímarendeletnek megfelelően teljesíteni tudja majd a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célokat és 2050-re teljesen klímasemlegessé válhat. A tagállamok gazdaságai pedig körforgásossá és klímasemlegessé válnak.

A gazdaságilag életképes alternatívák megjelenésével az államnak és a magánszférának egyre kevesebbet kellene fordítania azokra a gazdasági tevékenységekre, amelyek károsítják vagy szennyezik a környezetet – vélik a képviselők. Ezzel együtt fenn kell tartani a jogot a tagállamok számára, hogy szabadon megválaszthassák, az energiaforrások milyen kombinációjából kívánják fedezni saját energiaszükségletüket. Fontos az is, hogy a klímasemlegességre való áttérés ne rontson az uniós vállalkozások versenyképességén és ne torzítsa a versenyfeltételeket, különösen a versenyszabályokat esetenként nem tisztelő harmadik országokkal szemben.

A képviselők kétségüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a gazdaságot sújtó jelenlegi járványhelyzetben vajon tényleg sikerül-e a beruházási tervnek a közvetlen hitelekkel, a garanciákkal és a közvetett módon elősegített magánfinanszírozással 2030-ra előteremteni az előirányzott 1000 milliárd eurót. Szeretnének biztosítékokat látni arra nézve, hogy a hosszú távú uniós költségvetés is hozzájárul a beruházási terv céljainak teljesüléséhez. Attól tartanak, hogy a következő költségvetési időszak végén beruházási űr támadhat a zöld projekteknél, amelyet az állami és a magánszféra együttes beruházásaival javasolnak kitölteni. A képviselők ugyanakkor felszólítják a Bizottságot, hogy az új hosszú távú költségvetésből ne fektessen be olyan tevékenységbe vagy támogasson olyan projektet, amely hosszú távon környezeti kárt okoz.

Az állami és magánberuházások egymást kiegészítő jellegét külön hangsúlyozták: nem szabad kiszorítani a magánszektort a beruházásokból. Örvendetes fejlemény, hogy az Európai Beruházási Bank egyre nagyobb részt vállal az éghajlat-politika és a környezeti fenntarthatóság finanszírozásából: 2025-től kezdve tevékenységének 50 százalékát kívánja erre a területre összpontosítani. A képviselők azt tanácsolják az Európai Beruházási Banknak, hogy alulról építkezve segítse a köz- és a magánszektor közötti párbeszédet, és koordinálja a különböző érdekelt felek együttműködését.

Siegfried Mureşan (EPP, Románia) a Költségvetési Bizottság jelentéstevője: „Megfelelő finanszírozásra van szükség a zöld megállapodás céljainak megvalósításához. Az uniós cégekkel együtt kell dolgoznunk, nem pedig ellenükben. A célok eléréséhez a következő tíz évben ezer milliárd eurót kell munkába állítanunk. Az uniós költségvetésnek, a kohéziós, regionális és mezőgazdaságpolitikának, a Méltányos átállásra szánt alapnak is szerep jut ebben. Végezetül pedig az új saját forrásokból származó bevétel is a zöld célok elérésének uniós szintű forrása és eszköze lehet” – mondta a képviselő a szavazást megelőző vitában.

Paul Tang (S&D, Franciaország), a Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottságának jelentéstevője: „A jelentésünk az éghajlati célok megvalósíthatóságáról szól. Hidat verünk az ambíciók és a valóság közé. A híd négy pilléren nyugszik: először is, minden uniós kiadásnak a „ne okozzon jelentős környezeti kárt” alapelvén kell nyugodnia; másodszor, az uniós monetáris és pénzügyi intézményeknek biztosítania kell a megfelelő finanszírozást a célok eléréséhez; harmadszor, folyamatosan fel kell számolni a káros hatású tevékenységek magán finanszírozását; és végül, a közpénzeket fenntartható módon kell elkölteni. Ezeken túl pedig az állami bevételek növelése érdekében fel kell lépnünk az adóelkerülés ellen” – mondta a képviselő a vitában.

Az elfogadott szöveg itt lesz látható (2020.11.13.);A vita felvételről (2020.11.12.);A név szerinti végszavazás eredménye (2020.11.13.);Az EP kutatószolgálatának rövid tájékoztatója a Fenntartható Európa beruházási tervről (angolul);Az EP a nem fenntarthatóról fenntartható gazdasági tevékenységekre váltana, versenyképesség-növeléssel, minőségi munkahelyekkel ©EP2020