Trump és elnöksége nagy tévedés (volt)

Semmilyen politikai stratégiája nem volt, mindent a saját személyisége prizmáján keresztül ítélt meg, s azt hitte, Venezuela az Egyesült Államokhoz tartozik, Finnország pedig még Oroszország része – ad betekintést John Bolton abba a szobába, ahol a nagy dolgok történtek a Fehér Házban, amikor még ő Trump nemzetbiztonsági tanácsadója volt. (Nyitó kép: John Bolton, amikor még Trump mögött állt; foto: https://www.ussc.edu.au)

John Bolton az Egyesült Államok 27. nemzetbiztonsági tanácsadója volt, Trump mellett szolgált a Fehér Házban 2019-ig, amikor is menesztette az elnök. Nem ő volt az első és az utolsó sem, akivel nem találta meg a közös hangot az Amerikai Egyesült Államok 45. (republikánus) elnöke, holott Bolton igazi párttársként – a politikai szlengből jól ismert – héja hírében állt. Szolgált ENSZ-nagykövetként is George W. Bush alatt. És ott volt a Reagan-kormányzatban is, mint igazságügyi miniszterhelyettes. Amióta Trump nem ismeri be vereségét, Bolton egyre több helyen hallatja a hangját.

Első kérdésem is erre vonatkozott, mert nyilatkozataiban azt hajtogatja, hogy eljött az a pillanat, amikor a republikánus párt végre megmutathatná igazi arcát, valódi karakterét. Mit ért ezen?

Nagyon szoros verseny zajlott a választásokon a két jelölt között, de az eredmény szerintem már világos: Joe Bident választották meg elnöknek. Azt azonban nem vitatom, hogy az elnöknek jogában áll a törvény adta keretek között kihasználni minden lehetőséget ennek megkérdőjelezésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy bizonyítania kell, ha azt állítja, hogy a választást elcsalták. Állítása mögött valaminek lennie kellene, nem beszélhet csak úgy a vakvilágba. És legalább olyan bizonyítékokkal kellene előjönnie, amit a bíróság is elfogad. Ám, amit most mondtam, arról a republikánusoknak együtt kellene győzködniük az elnököt. Már csak azért is, mert eddig egyetlen kézzelfogható bizonyítékkal sem tudtak előállni. Amit viszont most megélünk, az nem szolgálja sem az ország, sem a republikánus párt érdekeit. Állításaik teljességgel megalapozatlanok. Eljött az a pillanat, amikor a republikánusoknak ki kellene végre mondaniuk, hogy valóban kellemetlen dolog veszíteni, de ez a helyzet. Nem mellesleg nem lett nagyon rossz az eredményük sem az alsóházban, sem a szenátusban. Épp ezért kellene meggyőzni az elnököt, ismerje be a vereségét.  

– A Trump-kormány meg akarta akadályozni nemrég publikált könyvének (The room where it happened – A szoba, ahol minden megtörtént) megjelentetését. Min ment keresztül?  Végül, hogy sikerült ilyen jól venni az akadályokat?

Az elnök nagyon jól tudta, hogy könyvem kritikus vele szemben, mert átadtam nekik közvetlenül a megjelenés előtti gyors szemlére, ráadásul annak ellenére, hogy mások óvtak ettől a lépéstől. Egyébként pedig nem is lettem volna köteles ezt megtenni. De biztos akartam lenni abban, hogy szigorúan titkos, bizalmas információk nem kerülnek ki. Mert nem mellesleg, nem volt szándékomban még csak véletlenül sem kiadni bizalmas információkat. Négy hónapos munka volt, sok változást tettem, amit kértek tőlem, mert tényleg azt akartam, hogy elégedettek legyenek ők is. Pedig erre sem kötelezett semmi. S mindennek ismeretében mégis peres eljárást indított ellenem, hogy megakadályozza a könyv kiadását, de a bíróság elutasította a keresetét. A bírósági eljárás más vonalon mind a mai napig folyamatban van, de én fenntartottam magamnak a megjelentetés jogát és így is történt, már több mint egy millió példányban kelt el a könyv.

– Ehhez csak gratulálni tudok. Mikor volt az a pillanat, amikor rájött, ez nem az az ember, akit elnökként elképzelt magának?

Hosszú időbe tellett, mire levontam magamban a következtetést arról, milyen ember. 2018 áprilisában kezdtem vele dolgozni, és végig bíztam abban, hogy felnő a feladatához. Hogy megérti, mit jelent az elnöki felelősség, mint ahogy megtörtént ez az amerikai történelemben minden más elnökkel is. Borzasztóan csalódott voltam, amikor rájöttem, képtelen felfogni a munka komolyságát, és átlátni azt, mitől lehetne jó elnökünk. Sajnos, egyszer sem gyulladt ki nála a figyelmeztető lámpa, hanem épp az ellenkezője történt: ahogy haladtunk időben, úgy romlott a róla kialakított kép is.

Mi volt Trump legnagyobb hibája, amit elkövetett elnöksége alatt?

Szerintem alapvetően nem volt tisztában azzal, milyen stratégiai fenyegetés Oroszország és Kína. Nem értette az Irán és Észak-Korea tömegpusztító fegyvereinek létét – legyen az nukleáris, biológiai vagy vegyi fegyver. De a legsúlyosabb baj és legnagyobb hibája az volt, hogy nem akarta felfogni, mekkora veszély az országra az új koronavírus-járvány. Nem akart tudomást venni arról, hogy ez – így is, úgy is – árt a gazdaságnak, még ha ő a homokba dugja is a fejét. Nem tett azért semmit, hogy csillapítsa a járványt és következményeit, és emiatt szenvedünk mind a mai napig a pandémiától.

– Finnországot nem is tudta hova tenni – írja ön a könyvében…

Igen, megkérdezte, hogy még mindig Oroszországhoz tartozik? Venezueláról meg azt hitte, hogy az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozik. Azt sem tudta, hogy Nagy-Britannia nukleáris hatalom…

– Tessék?

Utóbbit egyenesen Theresa Maytől kérdezte meg, amikor a tárgyalóasztalnál ültek Chequersben, a kormányfő vidéki rezidenciáján.

– És igaz, hogy Hszi Csin-pingtől kért segítséget az újraválasztásához?

Ez is döbbenetes párbeszéd volt. Valami irtózatosan nagy kereskedelmi megállapodást akart tető alá hozni, azt kérte a kínai elnöktől 2018 decemberében, hogy nagy tételben vegyen amerikai mezőgazdasági termékeket. Januárban meg is állapodtak erről, de a kínaiak természetesen nem tartották magukat ígéretükhöz. És már úgy értelmeztem, hogy a világ egyik autoriter vezetőjét kérte meg:_ segítsen őt újraválasztani 2020-ban.

– Trump elnök és Orbán Viktor is jó barátok, maga mit tud erről a szoros kapcsolatról?

Az elnök általában személyes kapcsolatain keresztül ítélte meg egy-egy külföldi állammal való hivatalos kapcsolatát. Valóban, csak megerősíteni tudom, hogy Orbán és Trump kapcsolata jó, ugyanakkor nekünk komoly aggályaink vannak Magyarországgal kapcsolatban. NATO-szövetséges, ám az egykor a Szovjetuniótól leszakadt független ország most az oroszok befolyása alá került, ami egyben azt is jelenti, hogy az orosz befolyás és katonai fenyegetés kiterjedt a közép-kelet-európai térségre. Holott NATO-szövetségesként együtt kellene megakadályozni az orosz befolyást. Azt a befolyást, amellyel az oroszok alá akarnak vágni a NATO-nak, konfliktust akarnak szítani a NATO-tagországok között, ellenségeskedést előidézni, s ez az az ország is, amelyik, mint tudjuk, befolyásolta az amerikai elnökválasztást.

– Most azonban már többször halljuk, hogy mindketten, Trump és Orbán is autokrata vezetők hírében állnak. Egyetért?

Azt azért nem mondanám, hogy Trump autoriter vezető, noha valóban lehetne az, de úgy gondolom, nem tart még ott. Ami pedig Magyarországot illeti, csak remélni tudom, hogy érvényesül a szabad, képviseleti kormányzás. Minden ország más és más rendszerre rendezkedik be, ami rendjén való. Orbán Viktort 25 évvel ezelőtt a liberális demokraták egyikeként ismertük meg, legalábbis így él az emlékezetemben. Bízom benne, nem felejtette el teljesen, mint jelent liberális demokratának lenni.

Viccnek értékelve, amit mondott, kérdem: Trump bukásával a világszerte tapasztalható populizmus is bukik?

Szerintem Trumpot nem helyes populistának nevezni, bár tisztában vagyok azzal, hogy időnként Európában, de még az Egyesült Államokban is annak minősítik. Legfőképp azért nem, mert egy populistának saját véleménye és filozófiája van a világról, Trumpnak pedig nincs populista filozófiája. Trumpnak semmilyen stratégiája nincs a politikáról, mi több politikai elképzelései sincsenek. Politikája csak róla, saját személyiségéről szól. Az Egyesült Államokban jó száz éve volt jelenség a populizmus. De amit Trump számlájára írhatok, az az, hogy a republikánus pártnak meghódította a kétkezi munkásokat. Ez nagy eredmény. Reagan is hasonlóan sikeres volt a munkásosztály megszólításában az 1980-as években, s őket akkor reagani demokratáknak szólították. A republikánus pártot hagyományosan a gazdagok pártjaként könyvelték el, de most már ott tartunk, hogy a demokrata párt lesz a gazdagok pártja. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy pártunkban tudhatjuk a kékgallérosokat, legyenek egyre többen, de nagyon fontos lenne visszaszerezni azokat a szavazókat, akiket Trump elidegenített a republikánus párttól.

Hogyan látja, ítéli meg ma a Trump elleni impeachmentet?

Visszaütött azokra, akik kezdeményezték. Nem tudták eltávolítani a hatalomból és abban sem tudták megakadályozni az elnököt, hogy újrainduljon az elnökválasztáson. Rosszul alapozták meg a demokraták ezt a folyamatot. Mert épp az ellenkezőjét érték el vele. Az elnököt felbátorították, hogy nekivágjon a második kampánynak. A leghitelesebb módja egy elnök eltávolításának a szavazás. Ez történt most. A szavazók leváltották.

– Ön azt állítja a könyvében, hogy Trump visszatartotta az ukrán segélyeket a kormánytól mindaddig, amíg nem kap Joe Bidenre és fiára terhelő bizonyítékokat tőlük. Fenntartja ezt az állítását?

Persze. Szemernyi kételyem nincs benne. Így történt.

– És akadályozta Trump az igazságszolgáltatást a nyomozásban?

Igen, erre is épült Trump védekezése. A demokraták akkor hibáztak, amikor nagyon sürgették az alkotmányjogi felelősségre vonást, és csak Ukrajnára figyeltek, miközben elfogult pártpolitizálás zajlott. Ez nem volt elegendő a szenátusi többség meggyőzéséhez. S mivel nem sikerült elérni Trump eltávolítását, az elnököt még inkább arra sarkallták, hogy bátran éljen az ilyen és ehhez hasonló módszerekkel hatalma megtartása végett. Amit most is látunk.

Mennyire volt kártékony Trump elnöksége a világpolitikában? Mennyire rontott Amerika imázsán?

Kártékony volt, de nem annyira, hogy ne lehessen helyreállítani Amerika imázsát. Szerintem tengerentúli barátaink maguk is felfogták, hogy Trump maga az aberráció. Egész elnöksége egy nagy tévedés. Én sok mindenben nem értek egyet ugyan Joe Bidennel, de vele visszatérünk a normális élethez, normális menetrendhez, amit önmagában is pozitívan értékelek. A médiában gyakran találkozunk olyan nézetekkel, hogy Trump megváltoztatta Amerikát, szerintem ez így nem igaz, s ezt abból is látni fogjuk, amikor távoztával gyorsan helyreáll minden, vissza a régi kerékvágásba.

– Megpróbál visszatérni Trump a Fehér Házba 2024-ben?

Megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy indulni fog a következő elnökválasztáson, de nekem az az jóslatom, s remélem, így is lesz, nem indul újra

mondta befejezésül John Bolton, Trump menesztett nemzetbiztonsági tanácsadója.