Az Óbudán született aranyműves Nyugat-Európa több országában csiszolta szakmai tudását, ott került kapcsolatba a szocialista eszmék terjesztőivel, ismerkedett meg Marxszal és vált forradalmárrá. A rebellis magyart a francia rendőrség hamarosan le is tartóztatta, börtönéből az 1870-i felkelés szabadította ki.
A Párizsi Kommün győzelmét követően őt állították a munka- és kereskedelemügyi bizottság élére.
Az akkor 27 esztendős népbiztos reménytelen helyzetben – a porosz ostromgyűrű közepén – igyekezett megfelelni a feladatnak, és fegyvert is fogott az intézményesített proletárhatalom védelmében.
A bukás után Svájcba, majd Angliába menekült, távollétében halálra ítélték, de másfél évtizeddel később Párizsban beszüntették ellene az eljárást.
Frankel Marx, majd Engels oldalán szervezte az Internacionálét, amelyben Ausztria-Magyarországot is képviselte.
1876-ban hazatért, itt azonnal lecsukták, de tekintélyes személyek közbenjárására, valamint nem csekély óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Frankel Leó bábáskodott a Magyarországi Általános Munkáspárt 1880-i megalakulásánál is. Ismerői kitűnő szónoknak, művelt, széles látókörű embernek írták le, akinek vitairatai, újságcikkei élményt jelentettek az olvasóknak.
Halálakor munkások ezrei vettek tőle búcsút Párizsban, ahová 1889-ben költözött vissza. A kommünár földi maradványait 1968-ban hazahozták, és a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjában helyezték örök nyugalomra. Így a párizsi sír egyfajta emlékműként funkcionál a francia fővárosban.
Budán, gyermekévei helyszínén utca őrzi Frankel Leó emlékét, dacolva az utóbbi évek névváltoztatási próbálkozásaival. Legutóbb 2013 februárjában hiúsult meg egy ilyen fővárosi kezdeményezés, alapvetően a környékbeliek határozott ellenállásán.
Köszönöm Velledits Éva fotóriporter felvételeit. (A szerző)
