Furcsa hely ez a Győr – a „karmelita” sem küld elismervényt

Mondhatom, írhatom, megvan rá a jogom: győri születésű vagyok, ott vészeltem át a második világháborút, Apor püspök vigyázott ránk és még sok helybélire. Győrött jártam iskolába, dolgoztam is a városban, tanúja vagyok, miként épült újjá a háború után, terebélyesedett szépült az évtizedek során. (A nyitó kép forrása: www.gyor.hu)

Néhány éve részben újra győri vagyok, jó érzéssel jöttem a városba, ám ahogy telik az idő, akként lesz mind keserűbb a győriségem. Az okára nemrég döbbentem rá: azok, akiknek dolga, kötelessége lenne a győri (meg a Győr-Moson-Sopron megyei!) polgárok szolgálata (ismétlem: szolgálata, mert ma még nem uralkodásról van szó), bizony, elfeledkeztek arról, hogy a győri polgárok bizalmából, jóindulatából jutottak arra a polcra, amiről egyébként bármikor leeshetnek – ha a többség úgy akarja.

EZ IS GYŐR; MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ AZ OTP ADTA A PÉNZT. GRATULÁLUNK!

Véleményemet/véleményünket nem először tesszük közzé, ám a címzettek, az érintettek a fülük botját sem mozdítják, mintha nem hallanának, és olvasni sem tudnának.

Természetesen elküldtük levélben a leginkább érintettnek, a megszólítottnak is, ám semmi eredmény. Aztán legalább ötszöri telefonálás után kiderült, hogy a győri főépítésznek 2022. augusztus 16-án 15 óra 07 perckor postázott e-mailem megérkezett ugyan, csupán a válasz késik. Nevezett tisztviselő titkárnője telefonon megerősítette a levél átvételét, ám főnöke bokros teendőire hivatkozással türelmet kért a válaszra.

Legutóbb ma érdeklődtünk, megtudtuk, hogy a szakmai jellegű kérdésekre nem a főépítész válaszol, hanem a városmarketing-osztály. Bizonyára okosabb, szakmailag képzettebb, mint a főépítész.

Nem az első eset, hogy „a győri főépítész” (a leváltott-kirúgott meg az elküldött is) így kezdte a kapcsolatápolást az újságíróval. Aztán már nem volt ideje korrigálni. Persze, senki se gondolja, hogy a városmarkerting- (vagy sajtó-)osztály válaszra méltatta az újságírói kéréseket, kérdéseket. Ez ugyanis Győr, 2022. A magyar dölyf egyik fellegvára.

Nem láttam/olvastam a győri városi főépítész (még pontosabban: a Győri Polgármesteri Hivatal főépítészi osztályának vezetője), Szaksz Vince munkaköri leírását, ekként csak sejtem, hogy az ő felelősségi és hatáskörébe tartozik a többi között Győr-Moson-Sopron vármegye székhelyének a városképe is. Tekintettel az Infovilágon az utóbbi öt-hat évben a csak Győrről megjelent városképi írások sokaságára, kezdetben a legnagyobb jóhiszeműséggel még azt gondoltuk (miként ez egy normális ország normális sajtókörülményei között bevett szokás), hogy az illetékeseket beszélgetésekre, interjúkra fölkérő leveleinkre legkésőbb egy-két héten belül választ kapunk.

Csakhogy Győrött másként járnak az órák! Győrött más szabályok/szabálytalanságok érvényesülnek: mintha Győr nem is Európában lenne, hanem valamelyik banán-diktatúra hetvenhetedik rangú települése lenne. Mintha Győr nem 750 esztendő óta lenne város olyan történelmi, városképi értékekkel, amelyeknek csak a töredékére is mellét döngetné a büszkeségében a világ sok-sok városának vezetése.

Sajnos, Győr nem kívánja figyelembe venni a többi között a sokat tapasztalt, világot járt újságíró észrevételeit, véleményét éppúgy, miként azokét sem, akikről tudható, hogy nem az éppen regnáló, mindenhatónak és örökéletűnek hitt párt színeit lobogtatják, hanem pusztán a megtapasztalt, fényképeken megörökített valóságot kívánják ütköztetni a szakemberek véleményével. Csakhogy – az újságíró tapasztalatai szerint – ennek a gyakorlatnak már jó ideje vége Győrött. Bizonyíték rá, hogy az előző polgármester szárnyai alatt megbújt Révi városi főépítész már a hivatali utódnak is sok volt a maga kevésségével, és „kirúgta”.

„A városába szerelmes új főépítész” (miként a helyi hírmondó beharangozta), Gyimóthy Ákos kezdetben hajlott volna az Infovilág interjú-fölkérésére, aztán feltehetően valaki figyelmeztette a lap feltételezett (!) pártállására, és gyorsan lemondta a találkozót. Gyimóthy viszont nem maradt sokáig. Egy év elteltével „kiszerelmesedett” a városból, otthagyta a főépítészi asztalt… Jöhetett hát az utóda, Szaksz Vince, akinek ugyancsak udvarias levélben fölajánlottuk a kérdezz-feleleket (fölkészülését segítendő még a kérdéseinket is elküldtük neki), de ő – föltehetően bizonyítván abszolút hűségét az „udvarhoz” – már válaszra sem méltatta lapunkat.

Pedig, ha tudta volna, hogy Borkai utóda, az orvos-professzor, a papagájairól és kakasáról elhíresült dr. Dézsi Csaba András szerfölött rokonszenves entrée-vel mutatkozott be a szerkesztőségünknek. 2020. március 14-én 15 óra 19 perckor ezt a levelet küldte, miután az alpolgármesterének írt levelünkre nem jött válasz:

„Köszönöm, hogy megkeresett. Sajnálom, egyben elnézését kérem, hogy alpolgármester úr nem reagált a megkereséseire. Beszélek vele, hogy ez miért történt így. A levélben szereplő írásaiban áldatlan állapotok láthatók egyes épületekben. Ez egyértelmű. Bármi kérdése van, készséggel állok rendelkezésére. … Köszönettel dr. Dézsi Csaba András polgármester”. (Persze, azóta is, két és fél éve hiába várjuk, hogy mire jutott a megígért beszélgetéssel…)

Mindezek után abban bízott az Infovilág szerkesztősége, hogy attól kezdve aztán megy majd minden, mint a karikacsapás. Tévedtünk, nem ment, bár a prof. polgármester által ajánlott polgármesteri főbiztos asszony nagyon szép, udvarias levelekben válaszolt az újságírói kérdésekre, ám semminemű konkrétumot sem sikerült megtudnunk tőle. Így aztán a levelezés kihunyt.

A Borkai-féle adriai hajókázás után országosan ismertté vált dr. Rákosfalvy Zoltánnal sem boldogul az Infovilág. Az ő személye akkor lett érdekes lapunk számára, amikor kiderült, hogy Győr legszebb barokk terén, a Bécsi-kapu téren álló 1–3. számú ingatlan az ő tulajdoni körébe került. A kaszinós dr. Rákosfalvy az egyik alapítója a Püspökvár Kft.-nek, ami az elképesztő állapotba jutott ingatlant tulajdonolja. Azért, hogy csak kevésbé rontsa a barokk tér képét, patyomkin-paraván mögé bújtatta. Jó lenne tudni, ki az (netán valamelyik városi főépítész?), aki végtelen időre szóló engedélyt adott az ingatlannal foglalkozó Püspökvár Kft.-nek a barokk városkép ilyetén, minősíthetetlen csúfítására. Az ám, nehogy kilógjon a sorból, dr. Rákosfalvy sem válaszolt lapunk kérdéseire:

– szándékában áll-e az Ön által vezetett kft.-nek (mint tulajdonosnak) felújítani a Győr, Bécsi-kapu tér 1–3. alatti ingatlant?

– folyik-e ott érdemi felújítási (műemlék-védelmi) tevékenység?

– miként kívánja hasznosítani azt az iker háztömböt?

Így aztán a szépséges barokk környezetben, a győri végvár egyik kitűnő állapotban megmaradt sarokbástyájának támaszkodó sarokingatlan továbbra is titokzatos burkában várja: összedőljön-e vagy tovább dacoljon az idővel?

A Napóleon-ház Király utcai homlokzatán olvasható: itt szállt meg I. Napóleon 1809. augusztus 31-én. Manapság aligha tenne ilyet, látván az egykor szép épület elképesztően siralmas állapotát…

Közben tavaly Győr megemlékezett arról, hogy 750 éve kapott szabad királyi városi rangot. Akkor emelték ezt a beszédesen „szerény” obeliszket a városháza elé; szöveges része a városháza felé néz, hogy az ottani első ember bármikor rápillanthasson, növelvén közismert szerénységét:

Az ám, ha az oszlopon jól olvasható nevek állnak, ne feledjük el azét sem, aki a győri városházát emeltette: Bisinger József győri üvegesmester. Az ő szorgalmát dicsérő hagyatéki hozzájárulásával lettek meg az anyagi alapok a ma is álló városháza építésére; az építés a városa fölvirágoztatásában feledhetetlen érdemeket szerzett Zechmeister Károly polgármester jelképes kapavágásával kezdődött. – Az ám, Bisinger József pompás, korszerű kisdedóvót is építtetett a győri belvárosban, ám 1912-ben lebontották, és átköltöztették az ugyancsak Bisinger-hagyatékból emelt menházba. Hatvan-egynéhány év után azt is lebontották; talán már egy szerény tábla sem jelzi egykor voltát.

Az alábbiakat csak a „teljesség” kedvéért írom ide. A Győr-Moson-Sopron megyei Kormányhivatalról van szó. Vasárnap este küldtem címére egy elektronikus levelet, kérvén, jelezzék, ha megkapják. Ez a kérés Európa, a világ működő felében úgy teljesül, hogy a címezett leüti a számítógépén azt a billentyűt, ami automatikusan értesíti a feladót a küldemény megérkeztéről, átvételéről.

Csakhogy Győrött ez sem így működik! Négyszer telefonáltam „a Hivatalba”, kutatván levelem útját-sorsát. Mindannyiszor arra hivatkoztak, hogy majd a végső (a hivatali apparátus által kijelelölendő) címzett közli a levél átvételét. A hivatal levelezési rendszeréből ugyanis kiiktatták az „ajánlott küldemény” átvételére alkalmas parányi programrészt.

(KIEGÉSZÍTÉS: 2022. szeptember 6-án 10 óra 18 perckor még nem érkezett meg a hivatalos válasz a levél átvételéről a hivatalból; feltehetően annyi a dolga a magasságos hivatalnak, hogy munkatársainak nem jut ideje ilyen csekélységre. Elvégre a polgár (akit a világ működő felében SZOLGÁLNAK a hivatalnokok) Győrött nagy ívben le van sajnálva. Örüljön, hogy még él, és nem fulladt bele az inflációba. A lényeg, hogy a HIVATAL él és virul, és ami a legfontosabb: jó kávét főzzön ám az ispánság titkárnője!)

Más megyék kormányhivatalai számítógépes rendszergazdáitól aztán megtudhattam: miután a kormányhivatalok a miniszterelnökség rendszerét használják, a megnyugtató funkciót mindenütt törölték (!) a levelezési programból. Ennek alapján ma már tudom, hogy ha például az Európai Unió Bizottságának elnök asszonya Brüsszelből elektronikus levelet küld a budai „karmelita” első emberének, izgulhat, hogy átvette-e egyáltalán a címzett. Jó lenne tudni, hogy a moszkvai Kreml mindenható urának e-mailjeit is ekként kezelik-e a „karmelitában”.

Jó hír: 2022. szeptember 7-én délelőtt mégis csak beesett a postafiókomba a reklamált levél tértivevénye! Hogy hol kóválygott, nem tudom megállapítani, ugyanis keltezése szerint szeptember 5-én 14:46-kor — miután telefonon kértem a nyugtázását — elküldték a hivatalból…Köszönöm!