Nem célszerű nyitott pénztárcával várni a tolvajokat

Riasztórendszer a lakásokban, biztonsági zár az ajtónkon, rács az ablakon, kamera a kapu alatt, füstérzékelők, szénmonoxid-jelzők, túlfeszültség-védelemmel ellátott elektromos elosztók az otthonokban, mert minden tekintetben biztonságra törekszik az ember. Mindeközben rengetegen várják nyitott pénztárcával a tolvajokat.

Ők azok, akik nemtörődöm módon, de leginkább tudatlanul és ezért sebezhetően élnek az internet világában. Használják, mert a 21. században ez elkerülhetetlen, ám nem veszik a fáradságot, hogy körültekintő és tudatos használói legyenek a technikának, ami óriási segítség, de legalább akkora kockázat is. Ma már egy személyi számítógép, laptop, tablet, okostelefon a kezünkben az egész életünket rejti. Csaknem adatunk ott pihen ezeken az eszközökön, amit hajlamosak vagyunk afféle „123456”, abcbumm-típusú jelszóval „védeni”, ráadásul lehetőleg az összes regisztrációnkat efféle egyetlen jelszóval letudni. Aztán pedig nyomatjuk a parkolást, a bankolást, az áru- és ételrendelést, a szerencsejáték-fogadásokat, az adózást, a hivatalos levelezést is, meg az összes szociálmédia-tevékenységünket. Ha végül, ne adj isten, áldozatul esünk egy-egy nem is olyan furmányos csalásnak, akkor aztán kaphatunk a fejünkhöz. A cybertérben áldozat csak az lesz, aki hagyja. Igen, igen! És ez itt nem áldozathibáztatás, ne tessék felhorkanni!

A bankok, a rendőrség, a sajtó nem győzik harsogni, hogy mekkora az egyéni felelősség, hiszen nincs az a védelmi rendszer, felderítési technika, ami helyettesítheti a megelőzést. Bár a tolvajok, úgy tűnik föl, mindig lépéselőnyben vannak, ez nem igaz. Például a bankkártyás tolvajlások visszaszorulása bizonyítja, hogy a banki biztonságtechnikai lépések meghozták a kellő védelmet.

Persze, a rossz szándékú elkövetők ilyenkor új vizekre eveznek. Most a telefonos, e-mail-es úgynevezett „banki adategyeztetők” tarolnak. Magyarul: a telefonokba, számítógépekbe próbálnak behatolni azok, akik az adatainkra vadásznak, és így a pénzünket szeretnék lenyúlni. Továbbá napjainkban nem ritka, hogy a bankokéra megtévesztően hasonló oldalakon gyűjtik be az adatokat a csalók; megjelent az úgynevezett „függönyoldalra terelés”. Ez úgy védhető ki, hogy ha a felhasználó a bank teljes linkjét írja be a böngészőbe, de jobb, ha a keresési előzményekből nyitja meg, illetve, ha elmentett ikonról indítja a belépést a banki oldalra, nem pedig keresőmotorral próbálja elérni, ahol a találatok között könnyen a megtévesztő felületre navigálhat az ember.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Magyar Bankszövetség mai közös sajtótájékoztatóján Sütő Ágnes, a Magyar Bankszövetség főtitkár-helyettese és dr. Farkas Péter rendőr-alezredes a Budapesti Rendőr-főkapitányság korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztályának vezetője újfent felhívta a lakosság figyelmét, hogy mik azok az alapszabályok, amelyek ismerete és megtartása nélkül valóban nyitott pénztárcával várjuk a tolvajt. Igaz, a bankok forgalmához mérten hazánk a második legbiztonságosabbnak látszó ország, ám még így is növekvő a megkárosítottak száma és az összeg, amit elvittek a tolvajok.

Jelenleg is kiterjedt nyomozás folyik és még közel sincsen vége a felderítésnek. Tavaly január óta adathalászattal kapcsolatos ügyek százait egyesítették. Összesen huszonhét gyanúsítottat fogtak el, hét városban, huszonöt ingatlanban tartottak kutatást, és a gyanú szerinti külföldi szervező ellen is elfogatóparancsot adtak ki. Az egyesített ügyben 203 sértett 326 millió forintot veszített, 218 esetben viszont a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. Mindeközben már újabb lendületet vett a még szabadon lévő további tolvajok próbálkozása.

A járvány időszaka alatt a netes csalások száma jócskán csökkent, bár ez nem tartott sokáig: alig pár hónap alatt minden visszatért a régi kerékvágásba. Ma már azt hallottuk, hogy az idei első félévben 1100 bejelentett internetes csalás történt, meghaladva az 1600 millió forintos kárértéket. A kérdésre, hogy aki áldozattá válik vajon bejelenti-e, hiszen nyilván szégyelli a történteket, a rendőrség válasza: bizony, akit megkopasztanak, az már csak fut a pénze után. Persze, nem mindegy, hogy milyen gyorsan történik a banki és a rendőrségi bejelentés, hiszen a felderítést nagyban segíti a gyorsaság. Mivel az ilyenféle károsultak egyéni felelőssége nagy, ezért a pénzt visszakapni, már bajos lehet.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőzést, a tudatos internet-használatot. Magyarul: állítsunk be a telefonunkon, laptopunkon több lépcsős azonosítást, használjunk erős jelszavakat – számok, kisbetű, nagybetű és írásjel egyaránt szerepeljen bennük, ne legyen a jelszavunk a személyünkre egyértelműen utaló, és főleg ne használjuk ugyanazt a jelszót mindenütt, hiszen így elég, ha illetéktelenek egyszer meglátják. Továbbá e-mailben SOHA ne adjunk meg jelszavakat, PIN-kódot. A jobb félni, mint megijedni ezúttal sem felesleges intelem!