Tudta-e, kedves Olvasó, hogy a soproni borvidéken – amit már jó ideje a kékfrankossal kötünk össze – valamikor asztali fehér, sőt, aszú „fejér” bort is termeltek, és hogy ezt a hagyományt ma sikeresen felelevenítik? (A nyitó kép forrása: turismusonline.hu)
A soproni régió ma hazánk 22 borvidéke közül a kicsik közé tartozik. A helyi szőlősgazdák, azaz a poncichterek (—> Bohnenzüchter, azaz babtermelő) onnan kapták a nevüket, hogy a szőlősorok között babot termesztettek. Az alacsony növény nem árnyékolta be a szőlőt, a szüretet sem zavarta. A szőlő tövében termett babból készülnek manapság is a jellegzetes helyi ételek, mint a babsterc (a szegény ember jellegzetes egytálétele) vagy a babos rétes.
Arról sincs a helybélieken kívül sokaknak tudomása, hogy errefelé a szőlőskertekben ma is csak elvétve vannak pincék. A történelmi viharok miatt a gazdák biztonságosabbnak találták, ha a bort a városfalakon belül, a házaik alatti pincékben tárolják.
A minap erre a varázslatos és kiváló borokat termő vidékre szerveztek az újságírók számára tanulmányutat, a program részeként nagyon magas színvonalú, szakértelmet követelő kóstoltatást, amelyen részt vettek a helyi szőlősgazdák szakmai szervezetei, díszes ruháikban pedig megjelentek a borlovagok is.
Miközben kortyoltuk a finom nedűket, szóba kerültek az örömteli dolgok mellett a mai gondok is. Ez az ágazat is megsínyli a jelen gazdasági gondjait, az inflációt, miközben még nyögi a járvány miatti forgalomkiesést is.
Az egyik, számos kitüntetéssel, oklevéllel büszkélkedő gazda, Iváncsics Zoltán, a borászat tulajdonosa így fogalmazott: a pandémia után a borforgalom az idén kezdett visszaállni a 2019. év forgalmához. A költségek és az energiaárak emelkedése miatt viszont a vásárlók az olcsó borokat keresik. Továbbra is a fehér és a rozé kereslete a meghatározó. Jókora óborkészlet pihen még a helyi pincékben. Az idén jó minőségű, ám 20-30 százalékkal kevesebb termésre számíthatunk.
A termés további korlátozásával, a mennyiség csökkentésével reagálunk a kihívásokra – mondja a borászat vezetője. – Bemutatóhelyiségünk elkészültével, a borturizmus fellendülésével és a helyi értékesítés mintegy másfélszeresére növelésével szeretnék a kereslet visszaesést kiegyenlíteni. Továbbra is nagy gondot fordítunk a minőség emelésére, a technológiák további fejlesztésére is.
Iváncsicshoz hasonlóan gondolkodik a többi helyi borász is. Bónisné Farkas Petra mondja: a covid miatt nagy visszaeséssel küszködtünk, ám a mostani szezon már örvendetesen alakul. A hazai borpiac, úgy tűnik föl, kezd ketté válni: a tömeggyártással foglalkozó, készlet-kisöprést végző borászatok áraival a kis, családi borászatok nem tudnak lépést tartani, így azok piaca ugyancsak beszűkült. Ez azonban azt is eredményezte, hogy a kis pincészetek sokkal többet tudnak eladni „háznál”, ami a hazai borturizmus fellendülésének köszönhető.
Molnár Ákos, a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke szerint a piac teli van kihívásokkal. „Keresletcsökkenéssel, valamint az elmúlt száz év legszárazabb évjáratával találtuk szembe magunkat. Jóllehet, borvidékünk e tekintetben talán a legkevésbé érintett. A nyáron életmentő esőket kaptunk, ha eleget nem is, ám talán az utolsó pillanatban. A termés mennyisége valamivel az átlagos alatt marad ugyan, de a minőség, bízom benne, kárpótolni fog minket.
A borpiac nagyon összetett: termelési költségeink – ugyanúgy, mint bármelyik ágazatban – soha nem látott mértékben növekednek, melyet az árainkban kevéssé tudunk érvényesíteni. Európában jóval az átlag alatti termés várható, és a magyar szőlőfelvásárlási, valamint a borárak gyalázatosan alacsonyak.
Taschner Kurt István, az egyik legnagyobb tekintélyű magyar borász úgy véli, hogy a mai borpiac nagyon kiszámíthatatlan. A vendéglátó-ágazat kínlódik, a multiknak lehet eladni bort, tőlük viszonylag jó áron hozzájuthat a fogyasztó. A közvetlen, pincéből történő értékesítés sem elhanyagolható. Nagyon árérzékeny a piac. A drágább borokat viszont nagyon nehéz eladni.
Létrehoztak egy közösségi vinotékát, ami mindenekelőtt összegyűjti a környék borait, és egyedi élményelemekkel fűszerezve be is mutatja őket. A közösségi tér – a rugalmasan alakítható és összekapcsolható külső- és belső tereknek köszönhetően – képzések, bemutatók, helyi, országos, akár nemzetközi borversenyek helyszíne lehet.
A cél, hogy felrázzák évtizedes álmából a soproni borvidéket, és javítsák a város turisztikai vonzerejét is.
Errefelé nagyon erős a német közösség, amikor ott jártam legutóbb, a németségüket őrző asszonyok tipikus helyi ételekkel – babosrétessel, babsterccel vártak – bájos, autentikus dirndliben, ami Ausztriában és Németországban a 21. században sem múzeumi viselet, hanem a mindennapok öltözéke.
Az Európai Borlovagrend soproni legációja megalapításának ötlete 2005-re datálódik. Tagjai fogadnak Sopron festői belvárosában található, a rendtagok keze munkáját is dicsérő Rejpál-házban A Soproni Borvidéki Masterclass rendezvényén a környék 133 borászának legjobbjai vesznek részt, Lukács Szabolcs országos sommelier-bajnok vezetésével.
Ez a ház nem csak a borlovagok és a német, valamint horvát nemzetiségi közösség otthonául szolgál: kulturális eseményeket és borversenyeket is fogad.
Meglepődve hallottam a helyi szakemberektől, hogy viszonylag kevés a turista Sopronban és a környékén. Itt, a határtól pár száz méterre? Ahol évtizedekig alig lehetett magyar szót hallani az utcán? Nos, a járvány – és a politika környezet – ezt is előnytelenül megváltoztatta. Valakitől azt hallottam, Sopron átutazóváros lett…
Ennek ellenére a helyi szállodák nem panaszkodnak vendéghiányról. Augusztus elsején megnyílt a környék ultramodern, újjáépített szállodája, a Fagus, ami gyönyörű erdei környezetben fogadja akár a legkényesebb ízlésű konferenciavendéget is. Különösen kiemelkedő a wellness-részlege, és igen fontos, hogy magas szinten foglalkoznak a gyerekekkel: őket játszótér, külön programok, játszószoba várja – a szülők nagy örömére. Ottjártunkkor jóformán csak kisgyermekes családok ültek az étteremben.
Sopron napokra elegendő élményt kínál, és amiben nagy lehetőség rejlik még, az éppen a borturizmus. A város történelmi emlékei, a Fertő-Hanság Nemzeti Park, a határ közelsége – vonzerő. És ma már nem annyira a vetélkedés a fő szempont, hanem a kölcsönös előnyökön alapuló magyar–osztrák turisztikai együttműködés.