A nagy talány: mi várható Liz Truss leendő brit kormányfőtől?

Az állandóan alábecsült Liz Truss lesz az új brit miniszterelnök, akit saját konzervatív pártján belül is többen lenéznek, de aztán lehet, hogy csalódniuk kell – írja a tory pártvezető-választás kimeneteléről a berlini taz, vagyis Tageszeitung, amely több nézőpontból is szemlézi a brit sajtót.

A taz szerint a 47 éves miniszterelnök-jelöltet akkora ellenségesség fogadja, mint még egyetlen elődjét sem soha. Ennek illusztrálására idézi egyfelől Matthew Parrist, aki a konzervatív londoni Times hasábjain azt írta: egy bolygó tömegével ér fel az, amennyivel Truss túlértékeli önmagát, és amekkora az ambíciója, miközben a politikai esze gombostűfejnyi méretű. Másfelől – teszi hozzá a berlini lap – a baloldali The Guardian kommentátora, Polly Toynbee úgy látja, hogy a tory párt elvesztette az eszét Truss megválasztásával. A berlini újság megjegyzi: miközben egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint a briteknek csak 12 százaléka gondolja úgy, hogy Truss jó kormányfő lesz, a 172 ezer konzervatív párttag 81 ezer szavazattal őt választotta, és riválisa csak 60 ezer voksot kapott.

Truss megválasztása – írja a taz – hasonlóan Boris Johnson három évvel ezelőtti megválasztásához, a konzervatív establishment elleni állásfoglalásként értelmezhető. A különbség az, hogy Johnson saját elhatározásából helyezte magát az elit konszenzusán kívülre, Truss viszont sohasem tartozott oda. Nem tud felmutatni megfelelő szülőket, nem járt a megfelelő iskolákba, nem tudja jól kifejezni magát, szőke nő, szűkös anyagi eszközökkel, ugyanakkor önimádó, magányos és populista – a nyáron nagyjából ezt lehetett róla olvasni.

Mindehhez képest a párizsi Le Monde azt emeli ki, hogy a brit miniszterelnöki tisztség várományosa meggyőződéses liberális. Hátterét felrajzolva megírja, hogy Leeds környékén nőtt fel, miként magáról mondta, „a vörös fal szívében” – így szokták emlegetni az elszegényedett Észak-Angliát.  

Most nézzünk kicsit keletebbre. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a hétvégi prágai tüntetés nyomán azt írja: számos kelet-európai ország az orosz energiaellátástól függ, és alternatíva híján félő, hogy a helyzet az eddiginél is kritikusabbá válik, a növekvő árak nyugtalanítják a lakosságot, erősödik a népharag. A lap a problémás tényezők közt említi a térség gyenge kormánykoalícióit, a növekvő inflációt, a gazdasági növekedés lanyhulását és az erősödő oroszpárti hangulatot.

A térségnél maradva, az EurActiv brüsszeli uniós hírportál ismerteti azt az interjút, amelyet a Sieci lengyel kormánypárti hetilapnak adott Mateusz Morawiecki, és amelyben a miniszterelnök azt mondta: együtt akar működni Magyarországgal számos politikai területen, miután a kétoldalú kapcsolatban rövid időre szakadást okozott az ukrajnai háború eltérő megítélése. Magyarázatként az EurActiv kifejti: a visegrádi csoporton belül Lengyelország, Csehország és Szlovákia Ukrajna bármi áron való támogatása mellett döntött, beleértve az Oroszország elleni kemény szankciók támogatását is, miközben Budapest vonakodik feladni együttműködését Moszkvával.

„Kellő tisztelettel ukrán kollégáink iránt, szeretnénk visszatérni az együttműködés ezen formájához” – fogalmazott Morawiecki, aki szerint a háború megítélésén túl az összes többi kérdés, amelyben szolidaritást mutattak és támogatták egymást, „újra össze fogja kötni” a V4-eket. Az EurActiv megjegyzi: Lengyelországnak ismét szövetségesre van szüksége, egyebek közt abban, hogy megkapja a covid-járvány utáni helyreállítási alap rá eső részét. Varsó, miként Budapest is, egyelőre csak várja az EU-pénz érkezését, mert Brüsszel szerint eddig nem valósította meg az ígért reformintézkedéseket.

A Los Angeles Times terjedelmes cikket szentel a Trump-jelenségnek, és a Tegyük Újra Naggyá Amerikát republikánus mozgalommal kapcsolatban azt írja: Joe Biden elnöknek igaza van, amikor azt félfasisztának minősíti. A kaliforniai nagyváros vezető lapja kitér arra, hogy Tucker Carlson, a befolyásos Fox News műsorvezetője leplezetlenül csodálja az olyan önkényurakat, mint amilyen Orbán Viktor, Magyarország erős embere, aki – idézem – „fehér keresztény nacionalistaként lerombolta az ország demokratikus hagyományait”.

A párizsi Libération élesen bírálja, az LMBT-közösség elleni közvetlen támadásnak nevezi azt, hogy Szerbiában betiltották az ebben a hónapban tervezett melegfesztivált. Az Europride betiltását a lap Aleksandar Vučić szerb elnök autoriter hatalomgyakorlásának tudja be, és a szabadságot fojtogató eljárásmódként, az alapvető jogok és a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásaként értelmezi.

A nemzetközi sajtószem alábbi összeállításának forrása: www.muosz.hu

Frankfurter Allgemeine Zeitung Egyre nő a tömegek dühe a magas energiaárak miatt Kelet-Európában, vonatkozik ez még a kemény kézzel kormányzott Magyarországra is. Már voltak nyilvános tiltakozások, pedig Orbán tavasszal meg tudta erősíteni pozícióit a választáson. Ám az egész régióban várhatóan csak romlik a helyzet, mivel igazából nincs alternatíva az orosz energiaforrásokkal szemben. Viszont több helyütt is ingatag koalíciós kormány van hatalmon, megugrik az infláció, ezzel szemben gyengül a növekedés, nagy a függés az orosz szénhidrogénektől, ráadásul erősödik a Putyin-barátság. Mindez pedig csak destabilizál.

A Fitch szerint Romániát leszámítva a kiszolgáltatottság az utóbbi időben még kritikusabb lett. A magyarokra, szlovákokra és csehekre jelentős bizonytalanság vár, mert nem tudják, hosszú távon honnan pótolhatnák az oroszoktól kapott mennyiséget, és a bizonytalanságba beleértendő az is, hogy mekkora költségekkel jár új vezetékek építése.

Magyarország is küszködik azzal, hogy enyhítse a válság terheit. Az Orbán-kabinet április 3. előtt emelte a nyugdíjakat, korlátozta az üzemanyagok árát, befagyasztotta a jelzáloghitelek kamatát és megtámogatta több fontos élelmiszer árát. Legalábbis októberig. Ám utóbb eltörölte a Katát és ez megmozdulásokhoz vezetett. Nagy Márton azonban további kényelmetlen intézkedéseket lengetett be, amikor közölte, hogy előbb-utóbb el kell törölni a hatósági árakat.

A gyatra növekedési kilátásokat csak tetézi a 13,7 %-os infláció. Az Erste Bécsben keltezett értékelése szerint a magyar gazdaság ajtaján kopogtat a recesszió. Közben a jegybank úgy döntött, hogy magasabb kamattal próbálja meg útját állni a drágulásnak.

Euractiv Horvát sajtóértesülések szerint a Plenkovics-kormány beintett a Jellinek Dániel-féle Indotek-csoportnak, amely a kivonuló Szberbank hagyatékából ki akarja mazsolázni Horvátország legnagyobb élelmiszeripari csoportját. A vételár már megvan: 3 milliárd euró, amiért a holding a Fortenova 43 %-át szerezné meg.

Csakhogy a 3 milliárd eurót forgató alapkezelőről úgy tudni, hogy igen közel áll Orbán Viktorhoz, ezért a horvát miniszterelnök állítólag személyesen rendelte el, hogy szó sem lehet az ügyletről. Merthogy Jellinek csupán stróman, a magyar kormányfőhöz kötődő, átláthatatlan pénztőke szolgálatában.

A két ország között már az INA tulajdonjoga és irányítása miatt is vita van. A kétoldalú viszonyt még jobban megterhelte, hogy Magyarország a háború ellenére is fenntartja az üzleti kapcsolatokat Moszkvával, beleértve, hogy továbbra is vesz orosz gázt, noha elvileg csatlakozott a szankciókhoz.

Die Welt Az egyik legnevesebb volt amerikai tábornok bízik abban, hogy az ukránok képesek visszahódítani Herszon térségét, illetve a Dnyeper folyó nyugati partjának orosz megszállás alatt álló területeit, bár azért mérget nem venne rá. David Petraeus, aki volt az Irakban, majd Afganisztánban állomásozó USA-erők főparancsnoka, később pedig a CIA igazgatója, azt mondja, hogy Moszkva máris nagy árat fizetett délkeleten és délen a szerény területnyerésért.

Az átfogó ellentámadást azonban olyan képességeket igényel, amelyekről eddig még nem tudni, hogy birtokában vannak-e az ukránok. De az biztos, hogy megvan hozzá az elszántságuk, de csak a következő napokban derül ki, hogy tudás dolgában miként állnak. Mindenesetre lélegzetelállító, hogy mennyi fegyver érkezik nyugatról és Kijev igen hatásosan veti be a rendelkezésére álló eszközöket.

Sorra lőtte ki a front mögött létesített főhadiszállásokat, üzemanyag- és lőszerraktárakat, ezért az oroszok kénytelenek voltak ezeket visszavonni 70-80 kilométerrel az arcvonal mögé. Ami viszont megnehezíti a harcoló alakulatok ellátását. Ehhez járult, hogy az ukrán fél csapásai miatt az orosz vadászgépeknek nincs más választásuk, mint hogy a Krím helyett saját földön állomásozzanak, és a hadihajók is több száz kilométerre a parttól vesztegelnek, nehogy újabb támadás érje őket.   

Ám az orosz fegyveres erők még mindig képesek kiterjeszteni a viszályt és egy második frontot nyitni, ami nagy veszélyt jelent a NATO-ra nézve. Továbbá jelentős tartalékai vannak, amelyek súlyos károkat okozhatnak a nyugati szövetségnek. Szerencsére egyre kisebb az orosz győzelem valószínűsége. De továbbra is dolgozni kell azon, hogy a Kreml kudarcot valljon ukrán földön, mert egészen gyászos következményei lennének az orosz győzelemnek.

A The Washington Post vezércikkírója úgy ítéli meg, hogy a G7-ek jó irányban kereskednek, amikor árkartell révén akarják megakadályozni a további pénzesőt Oroszország számára. Merthogy a Nemzetközi Pénzügyi Intézet szerint Moszkva lubickol a pénzben, függetlenül a szankcióktól, azaz nem sikerült térdre kényszeríteni az orosz gazdaságot. A recesszió ugyan bekövetkezett, ám az olajexport folytatódik és ebből a Kremlnek egyedül júliusban 74 milliárd dolláros bevétele lett.

Ennélfogva a rubel felértékelődött, miután India és Kína, valamint – más források híján – az európai országok továbbra is veszik az energiahordozót, a tavalyinál valamivel magasabb áron. Itt valami váratlan húzásra van szükség, és ezért jó a legfejlettebb államok ötlete, hogy a vevők által fizetendő ár valahol a kitermelési költségek, illetve a világpiaci szint között legyen. Ehhez jól jön, hogy az európai cégek uralják az olajszállítások biztosításának piacát. Aki nem áll be a sorba, az maga viselheti a kockázatot.

Oroszország alighanem kénytelen-kelletlen belemegy ebbe a megoldásba, mert a kisebb haszon is jobb, mint a teljes embargó. A kérdés, hogy keresztül lehet-e ténylegesen vinni, mert az oroszok máris fenyegetőznek, hogy aki csatlakozik az egyezséghez, az nem kap egy csepp olajat sem. Biden szerint Moszkva blöfföl. De azért próbálja kitalálni, hogy miként kerülheti meg a korlátozást, amelynek azonban neki kell veselkedni, mert véget vet az orosz pénzözönnek, ugyanakkor nem okoz súlyos zavarokat a világ energiapiacán.

A Die Presse szerint nem szabad megengedni, hogy a Kreml Pavlov kutyájának szerepére kényszerítse a Nyugatot. Merthogy a diktátor igyekszik kétségbeesésbe kergetni Európát, ám fojtófogása egyre gyengébb. Már látszik, hogy egy idő után esni fognak az energiaárak. Jelenleg azonban az infláció, az energiaszűke és a szárazság óriási gondokat okoz, letaglóz.

A földrész, mint egy kimerült bokszoló nekidől a ring köteleinek, ezzel szemben Putyin próbálja bevinni a döntő ütést, amikor egészen addig felfüggeszti a szállításokat Németországnak, amíg nem érnek véget a szankciók. A politikus a háborúban semmi sikert nem tud felmutatni, viszont Pavlov módjára beidomította a kontinenst. Amikor megszólal az orosz csengő, az európaiak azon nyomban a legrosszabbra készülnek és feladnak minden reményt, mármint hogy valaha is normálisak lesznek az állapotok.

Csak éppen minden nappal gyengül az államfő zsarolópotenciálja, mert az árak esni fognak, ez olyan biztos, mint az, hogy az imádság végén az ámen jön. Csupán az a kérdés, hány hét múlva következik be. De a fogyasztók már tanulják a takarékoskodást. Ugyanakkor a kínálati oldalon látni kell, hogy napjainkban jelentős kiesést okozott a francia atomerőművek felének kiesése, illetve a legfontosabb amerikai LNG-átfejtőben bekövetkezett tűz.

Az év végéig mindkét bajt kiküszöbölik és addigra jön a norvég, katari és azeri gáz is. Emellett gőzerővel épülnek ki a megújuló energiák kinyerésére szolgáló kapacitások, továbbá reneszánszát éli szén, ily módon hosszú távon nincs veszélyben az ellátás. Vagyis semmi ok a pánikra, de a túlzott lelkesedésre sem.

Nem lesz persze visszatérés a boldog békeidőkhöz, Oroszország immár nem megbízható partner, ennélfogva az energia drágulni fog. Az iparnak és a lakosságnak igazodnia kell, ami fájdalmas, de messze nem jelent apokalipszist.

The Guardian Az új brit miniszterelnök asszonynak egyetlen dolga van: az, hogy átvezesse az országot a példátlan válságon, ám ehhez meg kell tagadnia mindent, amiben idáig hitt – emeli ki a legnagyobb szigetországi újság elemzése. A feladat elvégzéséhez emberfeletti vezetői képességekre lesz szüksége. Annál is inkább, mert mandátumát Lis Truss mindössze alig 81 ezer tory tagnak köszönheti a sajátos belső pártszabályok folytán. Támogatói többnyire idősebbek, jómódúak és Anglia délkeleti részén élnek.

A kampány során a politikus csupán az állóképességét bizonyította, a vitákban balosnak és könnyűsúlyúnak bizonyult. Amit akar, az kivitelezhetetlennek tűnik, programját jobbára klisék tartják egyben.

A nehézségeket javarészt a háború okozta és az nem tarthat örökké. A piacok igazodnak, lesznek alternatív energiaforrások. Viszont hatalmas nyereségek képződtek az energiacégektől, ám Truss nem tarthatja magát az ígéretéhez, mert ezeket a jövedelmeket meg kell csapolni. A gyakorlatias megfontolás és a kétségbeesés radikális újításokat eredményezett a francia és a német kormánynál, ezeket az új brit vezetés sem kerülheti el, bár késésben van.

A nemzet csüngeni fog a kormányfő minden szaván. A rövidtávú osztogatás ritkán árt egy ország vezetőjének, viszont ily módon megcsillogtathatja képességeit. De mivel látnivaló, hogy terveit általában hozzáigazítja az uralkodó széljáráshoz, lehet, hogy megerősödve kerül ki a most következő egy évből.

Viszont a következő választás már más tészta, mert ellentmondás van aközött, hogy a politikus alacsonyabb adókat és kiadásokat helyezett kilátásba, viszont többet akar költeni pl. a védelemre és az egészségügyre. Ez ügyben az kell nézni, hogy mit csinál a várható pénzügyminiszter, Kwasi Kwarteng. Rajta múlik, mennyire lesznek sikeresek a konzervatívok az urnáknál.

Az osztrák sajtó egyik legkitűnőbb szemleírójaa Der Standardban tragikomédiának minősíti, amit a volt külügyminiszter asszony művel. Karin Kneissl már jó ideje elhagyta az országot, legutóbb Libanonba tette át székhelyét, és fura nyilatkozatokat tesz. Most éppen azt találta mondani, hogy odahaza politikai okokból üldözik.

A volt politikus már évtizedekkel ezelőtt igen nehéz beosztottnak számított a külügyi tárcánál, majd háziállat-otthont működtetett, közben azonban előadásokat tartott a többi közt a Szabadságpártnál, így lett miniszter. Mert akarta, mert az FPÖ-nek nem akadt más jelöltje, és mivel az akkori kancellárnak, Sebastian Kurznak édes mindegy volt, hogy ki irányítja a diplomáciát.

Aztán jött a felfoghatatlanul kínos affér: Kneissl meghívta Putyint az esküvőjére, táncolt vele, majd pukedlizett neki. Ennek meglett az eredménye, mert amikor miniszterként mennie kellett, az orosz olajkonszern felügyelő bizottsági tagja lett, posztját azonban a szankciók miatt fel kellett adnia. Azóta érzi úgy, hogy üldözik. A történet tragikus, de a nagy kérdés az, miként lehet ilyen személy az osztrák külpolitika első embere. És miként lehet annyira arcátlan a Néppárt, illetve a Szabadságpárt, hogy kormányozni akarja Ausztriát, amikor egy ilyen politikussal lepte meg az országot.