(Írta: Stefan Haeberli / Neue Zürcher Zeitung) Ezt írja egy volt főtisztviselő a Huawei által társfinanszírozott könyvben. A svájci távközlési cégek újragondolják együttműködésüket a kínai Huawei technológiai óriással. Eközben a Szövetségi Kommunikációs Hivatal volt igazgatója, Marc Furrer óva int az „utópisztikus önellátási elképzelésektől”. (A nyitó képen a Huawei sencseni kutatóközpontja.)
A Huawei-vel és más, autokratikus országok beszállítóival való együttműködés kockázatai már nem elméleti spekulációk. Az ukrajnai háború a svájci távközlési iparágra is rányomta bélyegét. Úgy tűnik föl, alig változott valami a kínai technológiai partner, a Huawei iránti hűség tekintetében. A hálózatüzemeltetők azonban aggódnak az Oroszország elleni szankciók és Pekingnek a Tajvannal szembeni kardcsörgetése miatt. Az autokratikus országok beszállítóival való együttműködés kockázatai már nem elméleti spekulációk. Mindenki szeme láttára valósultak meg az elmúlt hónapokban.
Ebből legalább egy távközlési cég már levont következtetéseket. A vezetőség egyik tagja az Neue Zürcher Zeitungnak azt mondta: „Úgy döntöttünk, hogy a Huawei-ről nyugati beszállítóra váltunk bizonyos alkatrészek esetében.” Nem azért, mert a kínai csoportban már nem bíznak. Egyébiránt továbbra is úgy gondolja, hogy a „Huawei-probléma”, vagyis az USA által felhozott kémkedési vádak, „eltúlzottak”.
Ám ha a vállalat egyik napról a másikra nem kap hardvert a Huaweitől, akkor a cég „elakadna”. Ezért döntöttek úgy, hogy új üzleti kapcsolatokat létesítenek az USA-ból származó beszállítókkal. A távközlési cégeknek már hónapokat kell várniuk bizonyos készülékekre az ellátási lánc problémái miatt. Ha nyilvánvalóvá válnak a Kína elleni szankciók, a helyzet látványosan romlanék.
„Az utolsó pillanatban pánik támadna az iparágban – mondja a menedzser. – Aki csak ezután keres meg egy amerikai vagy más nem kínai beszállítót, annak a végén sorba kell állnia.” A menedzser meg van győződve arról, hogy a Huawei európai és amerikai versenytársai tisztában vannak ezzel, és kihasználják erősebb tárgyalási pozíciójukat. A nyugati országok hardver iránti megnövekedett kereslete miatt egyfajta „demokráciaprémiumot” adnak az árhoz.
Az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormánya megtiltotta a távközlési vállalatoknak, hogy továbbra is telepítsenek Huawei-komponenseket hálózataikba. A menedzser – mint gyakorlatilag az egész szakma – határozottan elutasítja ezt a lépést. Nagyon valószínűtlen, hogy Peking arra kényszerítené az ország egyik legsikeresebb vállalatát, hogy ártson ügyfeleinek. Egy ilyen lépéssel a kínai kormány visszavonhatatlanul tönkretenné a kínai vállalatokba vetett bizalmat. Ráadásul a szövetségi kormánynak nem feladata, hogy megvédje a magáncégeket a geopolitikai kockázatoktól.
Valóban ennyire egyszerű? A UBS Group AG (Svájcban alapított és ottani székhelyű multinacionális befektetési bank és pénzügyi szolgáltató vállalat) megmentése vagy a villamosenergia-ipar tervezett védőpajzsa azt mutatja, hogy az állítólag csak néhány céget érintő kockázatok az egész gazdaságot érinthetik. Ez a helyzet akkor is, ha a kritikus kommunikációs infrastruktúra meghibásodik. Tehát mindenképpen szólnak érvek amellett, hogy a berni szövetségi kormány közérdekből beavatkozzék a piacba.
Első pillantásra úgy tűnik föl, hogy a svájci távközlési iparág Huawei-függősége nem ad okot aggodalomra. A Swisscom (—> Swisscom AG nagy távközlési szolgáltató; székhelye a Bern melletti Ittigenben található; a svájci kormány 51 százalékos részesedéssel rendelkezik a Swisscom-ban) elsősorban a svéd Ericsson cég technológiáját használja a mobilkommunikációhoz. A Huawei-termékeket csak szórványosan használják ezen a területen, például az antennákban.
Más a kép a vezetékes hálózatnál, ahol a Huawei-hardver fontos szerepet játszik. Ez azonban főként a hálózat kevésbé érzékeny „szélein” van így. Ami az infrastruktúra gerincét alkotó maghálózat összetevőit illeti, a Swisscom nemrég váltott a Huawei-ről a finn Nokia gyártóra.
Megint más a helyzet a Salt Communications, különösen pedig a Sunrise GmbH (előtte: UPC Switzerland, Svájc második legnagyobb távközlési vállalata, amely teljes egészében a Liberty Global tulajdonában van) esetében. Mindkét cég a kínaiakra támaszkodik – az 5G mobilkommunikációban is. Az azonban kétséges, hogy a duó rendszerszinten fontosnak tekinthető. Ezzel szemben a Swisscom, mint 50 százalék feletti piaci részesedéssel rendelkező egyetemes szolgáltatási engedélyes, kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik.
Az ilyen átfogó becsléseket azonban óvatosan kell kezelni. Szakértők szerint nehéz megjósolni, hogy a Huawei-alkatrészek szállítási és karbantartási hirtelen leállása milyen hatással lenne a kommunikációs hálózatokra. A hálózatokban a kapcsolatok összetettek.
A svájci törvényhozás szociáldemokrata frakciója nem akar kockáztatni. A tavasszal olyan indítványt nyújtott be , amelyik egyenértékű lenne a „Lex Huawei”-vel: a Szövetségi Tanácsnak (—> a Svájci Konföderáció vezető végrehajtó testülete; betölti a kollektív államfői pozíciót) jogi alapot kell teremtenie a kritikus kommunikációs infrastruktúra védelmére a más államok általi befolyástól. Konkrétan: a svájci vállalatokat el kell tiltani a hardverhasználattól, ha gyártóikat közvetlenül vagy közvetve egy másik ország kormánya irányítja. A kezdeményezés indoklásában (amelyen Jon Pult Graubünden SP nemzeti tanácsos aláírása szerepel) a Huawei kifejezetten példaként szerepel.
Augusztusban a Szövetségi Tanács kérte az indítvány elutasítását. A politikai nyomásra való tekintettel viszont jól jön a kínai cégnek egy kék füzet kiadása „Önmeghatározó” címmel. Figyelmeztetéssel kezdődik: „Minél bonyolultabb a probléma, annál nagyobb a vágy az egyszerű megoldások után”. A Kínából és az USA-ból származó termékekkel szemben bizalmatlanok. Az ember szívesebben venne mindent Svájcból vagy Európából.
A digitális szuverenitás gondolata azonban csak illúzió – áll az antológia előszavában. Szerzőjét Marc Furrernek hívják, a Szövetségi Kommunikációs Hivatal (Ofcom) egykori igazgatója volt. Most a Salt igazgatótanácsi elnöke, a sajtó „a távközlési iparág nagy vezetőjeként” emlegeti. Tehát a szavának súlya van.
Az antológia többi szerzője is kiemelkedő személyiség. Két országos tanácstag, Georg Kreis történész, Adrian Lobsiger szövetségi adatvédelmi és információs biztos (Edöb) és Bernard Maissen, az Ofcom igazgatója nyilatkozott. Christian Martin, aki nemrég még a Google Cloud Switzerland vezetője volt, összefoglalja a könyv fő üzenetét. Szigorúan viszonyul a digitális önellátás gondolatához: az az elképzelés, hogy Svájc teljesen önellátó, a modern igényeket kielégítő hálózatokat tud építeni, „távol áll a gyakorlattól”. A független kommunikációs infrastruktúrákkal kapcsolatos minden vita „teljesen nem piaci és erősen utópisztikus”. Ez a tonalitás gyengített formában végigvonul az egész könyvön.
A Huawei képviselői rendkívül részletesen tudják bemutatni álláspontjukat. Svájci vezetője, Wang Haitao és a csoport technológiai vezetője szerzőknek tekinthetők. Emellett egy újságíró ismerteti a Huawei brüsszeli kiberbiztonsági átláthatósági központjában tett látogatását is. Ott a vásárlók és a partnerek a Huawei-szoftver forráskódját is átvehetik – ami egyedülálló az iparágban.
Összefoglalva: a könyv formájú elemzés rendkívül Huawei-barát. Olvasójának az az érzése támad, hogy Marc Furrer, a Szövetségi Kommunikációs Hivatal volt igazgatója hajlik a kínai cég felé. Az utószóban a köszönetet mond a Huaweinek, melynek szóvivője sem fukarkodik az elismeréssel.
Marc Furrer az Neue Zürcher Zeitungnak adott interjújában visszautasítja ezt a gyanút. A könyvet ő kezdeményezte. Mert aggasztja a svájci digitális szektor nagyfokú függése más országoktól. Ez probléma. „Amint azonban köztudott, Svájcban nem gyárthatunk saját iPhone-okat. Nincs olyan, hogy fekete vagy fehér, ha függetlenségről van szó.” Ezért is szerette volna a témát különböző szemszögekből vizsgálni.
A Huawei szinte elkerülhetetlenül a fókuszba került – mondja Furrer. Valamikor fölemlítette a cégnek e könyv ötletét. A Huawei végül hajlandó volt részben finanszírozni a könyvet. Furrer szerint a Huawei 15 000 frankot fizetett az elkészítéséért 600 könyv akciós áron történő megvásárlásával.
A Huawei szóvivője azt is hangsúlyozza, hogy Furrer sem közvetlen, sem közvetett anyagi ellentételezést nem kapott a kínai cégtől. A Huawei nem avatkozik bele a szerzők kiválasztásába. Ezt Furrer is megerősítette: „Én választottam a szerzőket”; azt írhattak, amit akartak.
Furrer kitart amellett, hogy Salt-elnöki szerepe nem játszott szerepet a könyv kiadására vonatkozó döntésben. „Természetesen a téma a Salt-ot is érinti. Távközlési vállalatként garantálnunk kell ügyfeleink számára, hogy hálózataink biztonságosak.” Ez azt is jelenti, hogy külföldről nincs észrevétlen hozzáférés. Ragaszkodik a könyv alapvető megállapításához. Marc Furrer szerint értelmetlen Svájcnak külföldi szolgáltatóktól való digitális függőségéről beszélni. A mobiltelefon-szállítók között kvázi oligopólium (—> olyan piacok megnevezése, ahol az eladók viszonylag kis számban vannak jelen, és ennek köszönhetően meglehetősen nagy piaci erővel rendelkeznek; a szerk. megj.) van, és ezt a Nokia, az Ericsson és a Huawei alkotja. Svájcnak együtt kell élnie ezzel a valósággal.
„De ez nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit” – mondja Furrer. A távközlési cégeknek nem szabad vakon megbízniuk beszállítóikban. A kötet több cikke részletesen ismerteti azokat az intézkedéseket, amiket Svájc és a vállalatok megtehetnének a szuverenitás és mindenekelőtt a biztonság bizonyos szintjének fenntartása végett a technológiai függőség ellenére. Ez igaz. De kétséges, hogy a Huawei által finanszírozott könyv megfelelő alap-e ehhez a vitához.
Attól, hogy valakinek bizonyos érdekei vannak, még nem kell tévednie. Az érveket tartalmuk minősége alapján kell megítélni. A felelős olvasók a könyv Huawei-szponzorációjának ismeretében alkothatják meg saját ítéletüket.
(Marc Furrer (szerkesztő, kiadó): Lehetségesek-e szuverén kommunikációs hálózatok Svájcban? Stämpfli-Verlag, Bern 2022.)