Alábbi írásában az itthon és Ausztriában jól ismert, Bécsben élő idegenforgalmi szakértő, Kovács Balázs, GD Consulting tanácsadó iroda alapító vezetője az „újturizmusról” megfogalmazott gondolatait osztja meg az olvasókkal. (A nyitó kép forrása: Die Wirtschaft.)
Augusztussal immáron kiteljesedett a turisztikai főszezon, amely sokaknak az önfeledt pihenésről, a nyaralásról szól. A világ eközben soha nem látott kihívásokkal küzd, hiszen egyfajta „világrend nélküli világ” idejét éljük. Mostanában felértékelődik minden, ami biztos kapaszkodónak látszik. Bizonytalanság, munkaerőhiány, háborús félelmek és a szélsőséges klíma okozta kihívások egymás mellett léteznek az emberek töretlen utazási vágyával. Melyik az erősebb? Melyik oldalra billen a mérleg serpenyője?
A turisztikai ágazatban pozitív változásról, újturizmusról nem beszélhetünk addig, amíg nincs átgondolt stratégia és cselekvési terv. Mi vár ránk a következő hónapokban és években, milyen akadályversennyel szembesülhetünk az elmúlt években igencsak megtépázott turisztikai ágazatban? Milyen jövőre készüljünk, s mit tehetünk, hogy megőrizzük mindazt, amit fontosnak tartunk?
„Gyorsabban, magasabbra, messzebbre…” – gyakran hallhattuk a múlt hetekben az olimpiai játékok jelmondatát. Ami jó a sportban, az nem biztos, hogy jó nyaralás közben is. A nyár általában a lelassulásról, az átértékelésről és az erőgyűjtésről szól. Ám idilli nyaralás helyett sokszor extrém melegben, tomboló viharokban, árvizekben van részünk.
A sajtó címlapjait megtöltő történések sokunkat foglalkoztatnak. Süt a nap, de gyülekeznek a felhők is. Furcsa nyár az idei: a bizonytalanság törzsvendéggé vált a turisztikai szektor minden ágazatában. Pár éve ilyenkor a járványhelyzet csitulása fölötti örömünket már nagyban beárnyékolták a szomszédban dúló háborúnak eseményi és következményei. A problémák és a sötét felhők azóta is velünk vannak, a törés- és frontvonalak megmerevedtek.
Néhány éve a járvány, most pedig sok helyütt a tömegturizmus tünetei lángolnak fel újra: zsúfolt repterekről, a nyaralóhelyek környékén forgalmi dugókról, sokórás várakozásokról és járatkésésesekről érkeznek a hírek. A szomszédban dúló háború, az ebből következő sok bizonytalanság, a megnövekedett árak, a krónikus munkaerőhiány mind-mind baljós árnyként vetülnek rá az idei főszezonra is.
A klímakatasztrófa nyomasztó jeleit a szó szoros értelmében a bőrünkön érezzük az idén is. Utazzunk bármerre is a nagyvilágban, nem tudjuk függetleníteni magunkat bolygónk megszédült légkörének anomáliáitól. Furcsa ez a nyár: más, mint amire tiszta szívből vágynánk – ahogyan emlékeinkben él még a „régi szép idők” nyara. Napsütés, langymeleg áztató esők, bővizű, frissítő patakok és üde zöld természet.
A merengés helyett azonban érdemesebb volna cselekvéssel válaszolnunk a kihívásokra. Egy körforgásos turizmusgazdaság alapjainak lerakásával talán biztosítható lehet, hogy tíz, húsz, vagy ötven év múlva is beszélhessünk boldogító utazásokról.
Szerintem az embert és környezetének harmóniáját kell a stratégia fókuszába helyezni. A következő kérdésekre kell válaszokat találnunk:
Miként lehetne az égető munkaerőhiányt a vendéglátás területén orvosolni? Hogyan hat a közelünkben dúló háború az ágazatra? Milyen praktikák és megoldások léteznek a vendégforgalom erősítése és a biztonság garantálása érdekében, illetve hogyan építhető fel egy új, fenntartható turisztikai ökoszisztéma? (Az alábbi kép forrása: moin.de.)
A hangsúly remélhetőleg mindinkább a kérdések második felének megválaszolásra fog át helyeződni.
Feladat van tehát bőven, már „csak” elhatározás, erő és állhatatosság kell, hogy el is végezhessük.
Az érdeklődők a körforgásos, fenntartható, boldogság-központú turizmusról tájékozódhatnak Kovács Balázs Dunakavicsok című turisztikai podcastjában is!