A fesztivál sokszínűségéhez igazodva kulturális életünk legváltozatosabb és legautentikusabb helyszínei: az A38-as hajó, az ELTE Nederlandisztikai Tanszéke, a Lumen Galéria, a Merlin Színház, a SÍN, a Trafó, a Szent István Bazilika, a Lumen Galéria, a Thália Színház.
Már a fesztivál plakátja is híven sugározza azt az időbeni távolságot, amit a fesztivál programja kínál, hiszen a
klasszikus németalföldi festészetet idéző női portré valójában mai, virtuális keretbe van ágyazva. Azt sem árt
hangsúlyozni, hogy Belgiumban megközelítőleg 45–50 éve zavarja a mindennapokat a flamand–vallon ellentét,
amely a flamand és a francia nyelvű lakosságot osztja meg főleg nyelvi alapon, de ez a fesztivál csak a flamand
területen élő hazai, vagy bevándorolt, flamand kultúrát ápoló művészekre és művészetekre koncentrál. Akkor hát
lássuk időrendben, hogy hol és mit láthat az, aki jegyet vált az egyes programokra!
Október 10. (Trafó – Kortárs Művészetek Háza – Budapest, IX., Liliom utca 41.) 20 órától: angol nyelvű színházi előadás magyar felirattal: Brodszkij Koncertek.
„Jobb szerencsétlen flótásnak lenni egy demokráciában, mint mártírnak, vagy gondolatok urának egy
zsarnokságban” – mondta Joszif Brodszkij (1940–96), a Nobel-díj átvételekor tartott beszédében, 1987-ben. A zsidó
származású orosz költő tökéletesen ismerte a demokrácia és a zsarnokság természetrajz át. 1964-ben
munkakerülésért, mint „élősködőt” öt évre száműzték Arhangelszkbe, ahonnan másfél év után nemzetközi nyomásra szabadult. Elvétve jelentek meg írásai, 1972-ben kiutasították a Szovjetunióból. Széles látókörű, mélyen európai költészetét intellektuális és érzelmi sokszínűség, filozófiai mélység, csendes irónia jellemzi. Ezt a végtelenül elegáns, sodró lendületű, egyszerre gunyoros és szívszaggató költői világot szálaltatja meg a flamand szerzőpáros: a zeneszerzőként és jazz-zongoristakent ismert Kris Defoort, illetve a színész-rendező, Dirk Roofthooft. Az előadás
során a két művész arra törekszik, hogy megteremtse azt a fajta érzékiséget, amely Brodszkij művészetét oly erősen meghatározza. Azt a különös bizsergést, amit az ember az ujjbegyében érez, amikor megérinti szerelme arcát.
Október 10. (Merlin Színház, Budapest, V., Gerlóczy utca 4.) 20 órától: Ignatz Koncert.
Ignatz valójában egy egér. 1910-ben született Los Angelesben. Akkor pattant ki George Herriman (1880–1944)
képregény-rajzoló fejéből, Krazy Kat (Kerge Macska) társaságában. Herriman utalásokban gazdag képregény-
történetei igen egyszerű szituáción alapulnak: a meghatározhatatlan nemű Krazy Kat szerelmes Ignatz-ba, aki
viszonzásképpen fejbe dobja téglával. A macska ezt szerelmi vallomásként értelmezi. A Brüsszelben elő gitáros-
zeneszerző, Bram Devens afféle alteregóként használja Ignatz alakját, hogy a közönséget lepje meg saját zenei
téglaival. Devens zenei világa nehezen skatulyázható be: retro-futurisztikus blues-folk, ahogy egyik kritikusa
fogalmazott. Mintha a 20. század első felének legendás blues-előadóit a kamasz Lou Reed szemüvegén át látnánk (a fülével hallanánk). Semmire sem emlékeztető világát az ének mellett torzított gitárhangok, atonális dallamok,
repetitív ritmusok jellemzik.
Október 11. (Lumen Galéria – Budapest, VIII., Mikszáth Kálmán tér 2.) 20 órától: Ost.Modern – Annemie Augustijns Fotókiállítása.
A valóság mögött az illúzió áll, az illúzió mögött a hazugság, a hazugság mögött az igazság, az igazság mögött a
valóság. A tények és képzelgések, nekibuzdulások és bukások, együttállások és szándékok e pólusai között sejlik fel az a világ, amit Annemie Augustijns fényképei örökítenek meg: Kelet-Európa a 21. században. A reveláció talán túl ünnepélyes kifejezése fotók kapcsán, ráadásul erősen vallásos színezetű, s aligha illik ahhoz a régióhoz, amelyet bő fél évszázadon keresztül határozott meg egy istentelen és isten nélküli politikai rendszer. Mégis, Augustijns kepei a megvilágosodás erejével hatnak, hiszen jóval többet tárnak fel a keleti blokk legutolsó évtizedéből, semhogy
valamiféle vizuális történetírásként lennének jellemezhetők. Augustijns fotóiról hiányoznak az emberek: szállodák,
múzeumok, ép ületek belső terei hozzák létre azt az atmoszférát, amelyben fonákjáról, a hiánya által mutatkozik
meg a kelet-európai ember és az a modernizmus, amely egyszerre hat izzadságszagúnak s fogantatása pillanatában idejétmúltnak, és egyszerre ragadja meg az embert bumfordi örökkévalóságával. Időtlen tárgyak és terek a főszereplői e képeknek, egy remélhetőleg örökre letűnt kultúra lenyomatai, amelyek keserű nosztalgiát ébresztenek a nézőben. A kiállítás november 10-ig tekinthető meg hétfőtől péntekig 8.30 és 19.00, szombaton 10.00-18.00 között.
Október 12-13. (Thália Színház – Budapest, VI., Nagymező utca 22-24.) 20 óáról: Kris Verdonck / A Two Dogs
Company – I / II / III / IIII. táncprodukció.
Az 1800 körüli időszak talán legzseniálisabb írója, Heinrich von Kleist nagy hatású esszében állítja esztétikai-filozófiai elméletének középpontjába a marionett-bábokat: „Az ember kecsesség dolgában a bábút nemhogy felülmúlná – írja Kleist –, de meg csak föl sem éri. A holt matériával szemben ebben csak egy isten versenyezhet.” A bábok tehetetlensége, a rejtett mozgatótól való függés, a szubjektivitástól mentes lét – mindez a marionett-bábokat angyalszerű lényekké teszi. Ezek az angyalok jelennek meg a flamand Kris Verdonck színpadán. Az építészként, képzőművészként és színházi alkotóként egyaránt aktív művész számára meghatározó élmény a gépektől, mechanizmusoktól való függőség, illetve a teremtett dolgokat az isteni szférától elválasztó köztes lét, amely ebben az esetben tökéletes színpadi formát kap: eldönthetetlen, hogy a néző bábokat lát, vagy táncosokat.
Október 14. (Szent István Bazilika – Budapest, V., Szent István tér) 19,30-tól: Capilla Flamenca – Royne des Flours régizenei koncert Alexander Agricola (1456–1506) műveiből.
Őrült és különös. Ekként jellemezte egy kortársi feljegyzés azt a zenét, amit Alexander Agricola, a 15. század
végének egyik legjelentősebb zeneszerzője írt. Képzeljünk el egy kora barokk komponistát, teleportáljuk az 1490-es
évekbe, hagyjuk, hogy magába szívja a korszak zenei nyelvét, közben őrizze meg saját korának érzelmi intenzitását.
A genti születésű Agricola elképesztő és végtelenül változékony képzeletvilága ezzel a csetlő-botló hasonlattal
ragadható meg. Művei az udvari kultúra, illetve a születőfélben levő polgári világ lenyomatai, s egyszerre jellemzi
őket a korszak stílusának némiképp manierista túlhajtása, illetve rafinált humor, hasonlóan idősebb Pieter Brueghel
kepeihez. Ezekből a kompozíciókból válogat a flamand Capilla Flamenca – napjaink egyik legjelentősebb régizenei
formációja –, amely nevet V. Károly udvari kórusától vette, repertoárja pedig elsősorban a 14–16. század
Flandriájának zenei világát fedi le.
Október 14. (A38 hajó, Budapest, XI., Pázmány Péter sétány, a Petőfi híd budai hídfőjénél) 21 órától: Grand Mexican Warlock, 22 óra Triggerfinger, 23 órától Nemjuci-koncert.
Kevesen vannak, akik képesek a klasszikus gitár – basszus – dob felállásból olyan energiákat előcsalni, mint az
antwerpeni székhelyű Triggerfinger. A tetőtől talpig frontember Ruben Block végtelenül intenzív énekhangja és
óramű pontosságú gitárjátéka, Paul Van Bruystegem kérlelhetetlen lendületű basszusa, és Mario Goossens
kőkeményen lüktető dobolása olyan elegyet hoz létre, amely üzembiztosan berobban, bármely országban. Három
stúdióalbumuk nem elhanyagolható, a trió valódi terepe mégsem a stúdió, hanem a színpad és a valódi, izmos,
ezredfordulós rock’n’roll. Rolling Stones, Led Zeppelin, Motörhead, némi blues-zal keverve, színpadra állítva. Hogy a
budapesti közönséget ne a nulláról kelljen felspannolniuk, Magyarország legfrissebb és legboszorkányosabb
pszichedelikus rockzenekara, a Grand Mexican Warlock lep fel előttük, a koncert után pedig a triggerfingeri
alapfilozófiát – semmi elektronika, sok gitár, őszinteség, headbang – maximálisan osztó Nemjuci ad koncertet.
Október 16. (Trafó – Kortárs Művészetek Háza – Budapest, IX., Liliom u 41.) 20 órától: Flat Earth Society – Cheer Me, Perverts! lemezbemutató, 21,15-től: Aka Moon feat. Baba Sissoko koncert.
A kétrészes est első főszereplője a tizenöt tagú flamand bigband, a Flat Earth Society. Zenei stílusuk nem
egykönnyen behatárolható: Cheer me, Perverts! című legújabb lemezükön – a cím a zenekarvezető – klarinétos –
zeneszerző Peter Vermeersch nevének anagrammája – a punk energiáját és nem ritkán anarchiáját oltják a
legelkepesztőbb fúvós harmóniákba és polifon struktúrákba. Zappa- es Ellington áthallások, balkáni rezekkel
ötvözött, hetvenes évekbeli progresszív rock, és így tovább: mintha a posztindusztriális Kelet-Európán végigszántó
vándorcirkusz hangjait hallanánk. A Flat Earth Society a jövő bigbandjének múltja!
Más vizekre evez az este második részében az Aka Moon. A trió tagjai zenei mindenevők, rendszeresen dolgoznak
együtt a legjelentősebb táncegyüttesekkel, hagyományos jazzt épp úgy játszanak, mint afrikai zenét, a három
muzsikus pedig Námetalföld legkeresettebb session-zenésze, a Zap Mamától a Zawinul Syndicate-ig jó néhány
jelentős együttes foglalkoztatja őket. Budapesti koncertjükön különleges művész lesz a partnerük: Baba Sissoko,
Mali ősi, nagy griot dinasztiájának leszármazottja. A griot-k, Afrika kulturális örökségének őrzői, a zene segítségével
képesek lecsillapítani a lelket és a szívet.
Október 16. (A38 hajó, Budapest, XI., Pázmány Péter sétány, a Petőfi híd budai hídfőjénél) Laundry Day Electro Party. Koncertterem: 22–24 óra között Bergi & Svindler (Monkey6); 24–1,30 között: Dr Lektroluv (Lektroluv / N.E.W.S.); 1,30–2,30: Mumbai Science (Lektroluv / N.E.W.S.); 2,30–3,30: GTronic (Lektroluv / N.E.W.S.); 3,30–5.00: Plastickids & Buzzlight (NoiseLife / Robotrock). Motorbár: 22–0.30: Tolo & Fez & Falcao (LavaLava); 0,30–2,30 Max Factor (Monkey6); 2,30–5,00: Elbow & Rudolph (Wbr).
A mosószer a dob, az öblítő a basszus, a víz pedig a mindent elárasztó party érzés. Ez a Patyolat-nap lényege.
Belgium legjelentősebb elektronikus zenei fesztiválja Antwerpen híres „divatutcájának” helyi érdekű születésnapi
bulijából néhány év alatt komolyan kinőtte magát: mára 14 színpadon 127 előadóval 60 000 embert megmozgató
megapartyvá avanzsált. A nap lényege a lüktetés és a divat. A lüktetésről gondoskodnak a legkülönfélébb méretű,
alakú és érzékenységű DJ-k, a divat pedig meghatározó, hiszen egy olyan varoshoz kötődik a fesztivál, amely
divattörténelmet írt és ír. A Laundry Day költözik most egy este erejéig az A38 hajóra, ahol a kortárs flamand
elektronikus szcéna vezető különlegességei egy csomagban forgatják meg a Duna vizet és a party-érzékeny
budapesti közönség arra érdemes részét. Legyen szó technóról, drum’n’bass-ről, mishmash-ről, rave-ről,
minimálról, house-ról. vagy bármely más ezredfordulós táncműfajról, a fesztivál nyitott mindenre. Dr. Lektroluv
furcsa zöld elektro-technója és elképesztő robot-imidzse, a Mumbai Science finoman beizzító indie-trance-e, avagy a
Gtronic elkepesztő trash-technója után alighanem újra kell rendezni a dél-budai rakpartot, de legalábbis a Duna
medrét.
Október 18. (ELTE Nederlandisztika Tanszék – Budapest, VIII., Rákóczi út 5.) 15 órától: Koen Peeters: Nagy európai regény – a Gondolat Kiadó könyvbemutatója. Résztvevők: Koen Peeters író, Varga Orsolya fordító; Gera Judit sorozatszerkesztő; Szántó T. Gábor író, a Szombat folyóirat főszerkesztője, Boris János, a Gondolat Kiadó irodalmi főszerkesztője.
Generációjának egyik meghatározó flamand írója Koen Peeters (*1959). Tíz regényét mindvégig meghatározó
dialógusai, amelyek az emberi kommunikáció nehézségét testesítik meg, klisék és vicces anekdoták között cikáznak,
olykor kocsmai fecsegésre, máskor Erasmus vagy Rousseau humanista-didaktikus párbeszédeire emlékeztetnek. Az
olvasó rengeteg apró ténnyel, történeti adattal, dokumentumtöredékkel ismerkedik meg a műveiben, a részletek
azonban soha sem állnak össze kerek egésszé, nem válnak világképpé vagy ideológiává. Könyvei a lexikonokhoz
hasonlóan tartalmi rendszer nélküli gyűjtemények, amelyek nem szolgálnak semmiféle tanulsággal. Nagy Európai
Regény című kötete 2007-ben jelent meg, és életművéből elsőként Varga Orsolya fordításában magyarul is olvasható lesz. A regényben két szál kapcsolódik össze: Theo Marchand üzletember és beosztottja, Robin története. Robin feladata, hogy Európa-szerte utazó főnökének tevékenységéről jelentéseket írjon, eközben azonban saját maga számara is készít egy útinaplót. A kétféle szöveg izgalmasan üti egymást, s e soha feloldást nem nyerő feszültség adja a hátteret annak a képnek, amelyet bélyeggyűjtőhöz méltó aprólékossággal, kicsiny ecsetvonásokkal fest meg Peeters az ezredforduló Európájáról. És bár az öreg kontinens a felszínen egységesnek mutatja magát, ilyenné teszi a „csereszabatos” üzleti világ, amelyben ott lappanganak a soha fel nem dolgozható múlt tragédiái.
Október 19. (SÍN Kulturális Központ – Budapest, XIII., Gyutacs u. 10–18.) 20 órától: Marc Vanrunxt – Lamentatio táncest.
A flamand táncos-koreográfus, Marc Vanrunxt művészetét a tiszta esztétikum és a szociális érzékenység között
fennálló sajátos súrlódás teszi igazán izgalmassá. Húsz éven keresztül ellenszegült a kortárs tánc előírásainak a
mozdulatlanság, a repetitív mozdulatok, a túlzás és a mértéktelenség eszközeivel, azzal, hogy képes volt a giccset
és a kultuszt, a popzenét és a barokk zenét, az egymással összeilleszthetetlent összeilleszteni. A Marie De Corte
számára komponált koreográfiában Marc Vanrunxt a lengyel zeneszerző, Krzysztof Penderecki háromrészes Dies
Irae-jét használja alapanyagkent. Vanrunxt kizárólag a Lamentatio zenéjét használja, de az összeomlástól az
újraindulásig tartó ív így is kirajzolódik a megrázó előadásból. Reménykedhetünk, vajon az újrakezdésre való
képesség kimeríthetetlenségében? A feltámadásban vajon benne rejlik már az új lemondás?
A programokról bővebb tájékoztatás ezen a weboldalon olvasható.