Putyin ismét menetkész állapotba tekerte az ő felhúzós, Schröder nevű játékszerét, aki a németek elé kirakott csalit Áramlat–1-gyel, Áramlat–2-vel, turbinával együtt persze azzal is felcímkézi, hogy a béke érdekében Ukrajnának területi engedményeket kellene tennie… (A Frankfurter Allgemeine Zeitung felvételén: Scholz kancellár a megjavított turbinával…)

Németországgal, a gázszállítási ügyben legsérülékenyebb európai országgal most azt játssza Moszkva, hogy a kilóra, bár majdnem aranyárban megvett ex-kancellárral, Gerhard Schröderrel bábozik megint, aki az Északi Áramlat–2 beindítását javasolja Berlinnek. Schröder, az Északi Áramlat Rt. igazgatósági tagja, májusig az orosz Rosznyeft igazgatóságában vállalt pozíciót, ha a valóságos viszonyokat nézzük, Putyin alárendeltje, aki azon a piacon vette őt, ahol jó árat ajánló keleti autokraták kikopott nyugati politikusokból vásárolhatnak be.

A volt kancellár azzal is fényesíti az ajánlatot, hogy ezzel egyidőben az Északi–1 is megindulhatna. Pedig az oroszok eddig azt állították, hogy a javításra Kanadába küldött turbina hiányában ez a csőrendszer csak 20 százalékos szállításra képes, majd, amikor a felújított turbina visszaérkezett Németországba, és a Siemens jelezte, hogy szabadon elvihető, a Gazprom hirtelen elérhetetlenné vált. A kétségbeesett kancellár, mármint a mostani, le is fotóztatta magát a szerkezet előtt, itt van, tessék, vigyék, szállítsanak.

Ám a moszkvai Pató Pál elvtárs ráér, nem siet sehova, az a kevés szállított gáz termel annyi pénzt, mint a korábbi teljes volumen, és az is tiszta haszon lesz, ha a német ipari vezetők és a közvélemény jelentős része a kormány ukránpárti politikája ellen fordul, a kormány meg, amely amúgy is nehezen szánta rá magát Kijev kézzelfogható támogatására, ellép az ukránpárti európai vezetők mellől.

Hogy ez a folyamat kissé felgyorsuljon, Putyin ismét menetkész állapotba tekerte az ő felhúzós, Schröder nevű játékszerét, aki a németek elé kirakott csalit Áramlat–1-gyel, Áramlat–2-vel, turbinával együtt persze azzal is felcímkézi, hogy a béke érdekében Ukrajnának területi engedményeket kellene tennie, ezeket viszont – int mindenkit Gerhard, a békegalamb – nem szabad orosz diktátumnak nevezni.

Hogy miért nem szabad, arra neki nincsen kész válasza, de hát tudjuk: a háborús bűnösök valamiért mindig vonakodnak háborús bűnösnek tartani magukat, jobban szeretik az igazság bajnoka, a nyugati kolonizáció elleni harc hőse címeket, vagy – hogy még magasabbra legyen törve – az arról való elmélkedést, hogy a Szentlélek egy jelentős halmaza materializálódott, és öltött volna testet Putyinban, persze nem véletlenül egy oroszban, ezzel is jelezvén, hogy az ukrajnai pusztítás és gyilkolás pusztán egy keresztény küldetést fed le.

Schröder természetesen a hazájában is, meg Európa többi részén is egy ócska, hiteltelen orosz ügynök, nevezhetjük pincsinek is, meg fog sértődni, de mindeddig van az a pénz, amiért ezen túlteszi magát. De éppen ezért is alkalmas az üzenet átadására, mert mindenki pontosan tudja, hogy az ő szájával a Kreml beszél. –  Múlik a nyár, közelít a tél, druzjá maji. Galambfordultával várjuk a választ.