„Gondolj majd apádra, ha rákerülsz a lapátra!”

(Dési János/Klubrádió) A fiatalkori lelki sérüléseknek hosszan tartó és fájdalmas utóhatása is tud lenni. A bántalmazott maga is sokszor bántalmazóvá válik. De ez most azért magyarázat arra, hogy ez a zsebduce most kiverje Magyarországot az Európai Unióból.

Egy szép őszi napon a nemzet zsebducéja úgy döntött, hogy a délibábos pusztaságra nem szükséges behurcolni a fertőző demokráciát és annak hordozóját a sorosista érópai uniót, úgyhogy egy mindenki ellen. Vigyétek a koszos pénzeteket, de ide nekünk csak ne tessék demokráciát exportálni, mert az a magyar néplélektől idegen.

Mert mi a magyar néplélek? Az alapvető élelmezési cikk, a pálinka. Jimmyt és Ákost visszhangzó kárpáti bércek. Ahogy a krumpli meg a kenyér ára megy föl, valóban itt csak a pálinka marad a végén kis rézelejével, metilalkohollal fűszerezve. Közben meg mitől funkcionális analfabéta a 15 évesek negyede? –  magunk sem értjük. Bár néha-néha rápillantva a kormány finanszírozta – jó, a te meg az én zsebemből – szélsőjobbos propaganda kiadványaira, magunk is szoktunk arra gondolni: lehet, hogy jobb, ha olvasni sem tudsz, csak csendben iszod a kisüstit és tompulsz. Azért annyi erőd még maradjon, hogy le tudd fényképezni a szavazólapot, különben se pénz, se posztó. Majd a körzetvezető pajtás eligazít.

Magyar népnek orosz vakcina is jó lesz. Mi nem belvárosiak vagyunk, mi nem kényeskedünk.

De a magyar – s hogy ki a magyar azt én mondom meg – mindent túlél. Világháborút, forradalmat, „meg a komcsikat”. Érted, Péterke, hozzád beszélek, vedd le a maszkodat. „Meg a komcsikat. Meg a komcsikat.”

„Innen lehet jól látni, hogy amit mondunk az időseknek, meg a szüleinknek – édesapám most volt 80 éves egy vagy két nappal ezelőtt –, amit mondunk nekik, azt komolyan kell venni, mert akármit is éltek túl, érted, hiába élték túl a világháborút, meg 56-ot meg a komcsikat, ez egy olyan betegség, ami egész egyszerűen elviheti őket. (Meg a komcsikat.)”

S ha már az apánál tartunk, akit most ily ügyesen megvédünk, ahogy mindenkit persze a betegségtől, a Sorostól és a Kokorásztól, brr, akkor most mi ne jöjjünk azzal a handabandával, hogy ez a megvédett apa a sorosisták szerint annak a kőbányának MSZMP pártszervezetének lett volna oszlopos tagja  – köznyelven szólva komcsi –, amely kőbányát aztán bizonyos pártszékházak kapitalista módon való ügyes eladásának árából megvett, és azóta is lelkesen kőbányásztat benne.

Az apa. Csak legutóbb is nyolcmilliárd csurrant-cseppent belőle, meg József nádor birtoka – éljen a kuruc–labanc megbonthatatlan barátság meghosszabbítva Bicskéig. Szóval idézzük fel az apát!

„Mondtam, hogy elmegyek, mondták, hogy nem, és fölöltöztem és elindultam. Apám utolért az ajtóban és hihehetetlenül megvert, emlékszem. Alig tudtam másnap reggel fölkelni. De nagyon. Belém is rúgott néhányat rendesen. (…) Nagyon utáltam ebben az időben az öregemet. Apám az ilyen szempontból egy nagyon erőszakos ember egyébként. Emlékszem, mikor megvert, akkor kiabált, hogy: tedd le a kezed!”

A fiatalkori lelki sérüléseknek hosszan tartó és fájdalmas utóhatása is tud lenni. A bántalmazott maga is sokszor bántalmazóvá válik. De ez most azért magyarázat arra, hogy ez a zsebduce most kiverje Magyarországot az Európai Unióból. Kétségtelen, ott is előfordul, de mégsem büszkélkedésre okot adó dolog, ha valaki nagyon sokat tud lopni. Nem az lesz a főnök, aki a leggyorsabban üt és a legtöbbet képes összeharácsolni a többiek elől. Ehhez vadkelet kell, elvadított fidelitászosokkal, B-középpel, szegénységben tartott milliókkal és kézből etetett pár aulikus nemessel, aki felett ott lóg Damoklész kardja, amíg el nem lopják.

Tegnap valaki látta Mészáros Lőrincet, oldalán egy régivágású karddal – büszkén mutatta is az álmélkodó matrózoknak az anyahajója fedélzetén, hogy ez ám egy nagyon régi és nagyon drága darab.

Mint mondhatnánk erre? Ide veled, régi kardunk!