Merkelnek a sarkára kell állnia, hogy megakadályozza Orbánék vétóját

Angela Merkelnek nyíltan, s nem a színfalak mögött kell rendezni a magyar és a lengyel ügyet a tervezett költségvetési vétóról – jelentette ki korántsem köntörfalazva Judy Dempsey, a brüsszeli székhelyű, 110 évvel ezelőtt alapított amerikai agytröszt, a Carnegie Europe vezető elemzője. – Orbánék ne hivatkozzanak se a kereszténységre, se a migránsokra, mert semmi közük a jogállamisághoz. Ezzel csak a figyelmet akarják elterelni a lényegről.  

Számos uniós vezető nem tűri, hogy Magyar- és Lengyelország zsarolja. Elfogyott a türelmük, hisz’ immár évtizede zajlik a szemünk előtt, amint Orbán ellentmond az Uniónak számos kérdésben – szögezte le Judy Dempsey, a Carnegie Endowment for International Peace, a Nemzetközi Békéért Carnegie Alapítványeurópai csoportjának vezető elemzője, aki évtizedek óta foglalkozik a magyarországi helyzettel, közelről figyeli az Orbán-kormány tevékenységét.

Éppen aznap beszélgettünk, amikor videós csúcstalálkozót tartottak az uniós állam- és kormányfők. Csaknem minden figyelem Orbán Viktorra és Mateusz Morawieckire szegeződött, mert nagyköveteik által hétfőn belengették Brüsszelben: megvétózzák az uniós költségvetést – a hét évre szólót éppúgy, mint a koronavírus okozta bajok gazdasági kilábalását segítő pénzügyi csomagot is, mert nem értenek egyet a már júliusban elfogadott megállapodással. Az unió által meghatározott jogállami normák számonkérését nem kívánják látni azon feltételek között, amelyektől alapvetően függene az uniós pénzek elosztása.

Orbán mindaddig nem tesz le a vétóról, amíg teljes egészében el nem veszíti a tekintélyét, amíg végleg meg nem szégyenül. A kormány- és államfők – leginkább a holland Mark Rutte – egyre keményebben kelnek ki ellene.

Eljött az a pillanat, amikor Angela Merkel nem tétovázhat, mint a soros német uniós elnökség meghatározó arca? Mit kellene ön szerint tennie?

Merkelnek át kell vennie a vezetést az Európai Tanácsban, ahol a kormány- és államfők ülnek – ez a határozott véleményem. Nyíltan, őszintén kell beszélnie arról, hogy meg kell tartani a jogállami mechanizmust, és nincs itt semmi helye kompromisszumnak. Mert ha engedne a kompromisszumnak, akkor az uniós értékeket kompromittálná. Orbán persze erre is mondhatja, megvétózom a jogállami mechanizmust. Nézzük csak! Vétó? Tehát az egész Európai Unió felépítését akarja megakadályozni? Megvétózni, miután a koronavírus földbe tapossa az uniós országok gazdaságát?

Ha Orbán ezt nem érti meg, s továbbra is ragaszkodik a vétójogához, akkor még mindig van egyéb opciója az Európai Tanácsnak. Azt mondják: akkor viszont mi létrehozzuk a magunk véd- és dacszövetségét, ahová csak azok juthatnak be, akik elfogadják a jogállami normák feltételrendszerét. Magyar- és Lengyelországnak pedig késve kerülnek kifizetésre az alapok, feltéve, ha meggondolják magukat.

Orbán Viktor azzal érvel, hogy az unió politikai és ideológiai fegyverként használja ellene a jogállami feltételek teljesítését.

– Dehogyis! Ez se nem politikai, se nem ideológiai fegyver. Ez egy olyan következetes számonkérés, ami benne van eredendően az uniós alapokmányban. Csak fel kellene ütni. Amikor Magyarország csatlakozott, kérem szépen, maga is aláírta. Márpedig: ha aláírta, akkor tartania is kellene hozzá magát. Ez alapvető elvárás az EU részéről. Minden más ország is ugyanezt tette, s egy-kettőtől eltekintve, tartja is magát az előírt egyezményhez. Nem is értem, miért vonja Brüsszelt emiatt kérdőre Orbán Viktor. És hallom, hogy Varga Judit is ugyanezekkel az érvekkel áll elő. De miért, milyen alapon? Épp Orbán Viktor és Varga Judit használja politikai és ideológiai fegyverként a jogállami mechanizmust?

Varga Judit miniszter azt is hangoztatja, hogy a jogállami mechanizmus minden ország belügye, ezért nincs joga másnak beleszólni.

Nem, nem volt belügy soha, és most sem az. Mindenkire egyként vonatkozik, aki az uniós csatlakozással aláírta azokat az elveket, amelyek az uniós értékrendet határozzák meg. Ezeket olyan alapértékeknek tekintjük, amelyeket nem lehet felülírni. Egyrészt. Másrészt: az unió nem kérte számon eddig konzekvensen. Ha megtette volna, akkor nem tartanánk ma ott, ahol Magyar- és Lengyelország, de most már Románia és Bulgária is. Ahol a korrupció egyre nagyobb méreteket ölt. Az az igazság, minél később kéri ezeket számon Brüsszel, annál kiterjedtebb lesz a korrupció, annál nehezebb lesz megfékezni. És ezzel együtt egyre több kár éri az uniót, nem beszélve arról, hogy a gyenge kezű unió híre is egyre nyilvánvalóbb lesz.

Azt is számtalanszor halljuk Orbánék részéről, hogy azért bünteti őket Brüsszel, mert nem fogadják el az uniós migrációs politikát. S úgy interpretálják, hogy ez egyfajta bosszú az unió részéről.

– Nem; a migrációs ügyeken már túlvagyunk. A válság időszak elmúlt. Erről szó sincs. Ráadásul ebben is nagyon lassan reagált az EU, és még most is ott tartunk, hogy nem tud egyetlen országot sem arra késztetni, hogy menekültet fogadjon be, ha az adott kormány nem akarja. Másrészről azért ki van dolgozva már ennek is a mechanizmusa, hiszen akik nem fogadnak menekülteket, azoknak fizetniük kell, és azt a pénzt a befogadó országok használnak fel migránsellátásra. Elismerem, hogy a mechanizmus egyelőre nagyon bonyolult, még nem állt be egy normális működésbe, de semmiképpen sem felel meg a gyakorlatnak az, amit „migrációs bosszú” címén a magyar kormány próbál elhitetni.

Ön úgy fogalmazott az imént, hogy a jogállami elvárásokról Angela Merkelnek nyíltan és őszintén kell beszélnie Orbánnal. Mit ért ezen? Hisz 10 éve ebben a kommunikációban szinte semmi sem változott, ahogy a jogállami helyzet is csak romlott.

– A nyílt vitán ez esetben azt értem, hogy az Európai Tanácsban kell őszintén megbeszélni ezeket az ügyeket. Jól tudjuk, hogy a múlt években nagyon kevésszer beszéltek, találkoztak, legutóbb is csak egy telefonbeszélgetés zajlott le köztük. Angela Merkel nem az a típus, aki nyilvánosan megszégyeníti az embert. (2013-ban Judy Dempsey A Merkel-jelenség címmel adott ki könyvet a kancellárról – a szerk.) Ezek feltehetően kemény párbeszédek voltak, azonban minden jel arra utal, Orbán nem változtatta meg véleményét azóta sem. S Merkel valóban leginkább a színfalak mögött szereti rendezni az ilyen jellegű kérdéseket. Most azonban több kell ennél. Az ügyet ki kell vinni a Tanács nyilvánossága elé, amivel egyből publikus is lesz, és Merkelnek nyíltan el kell mondania a véleményét a problémáról és a megoldásáról. Betelt a pohár, elég volt! Vállalni kell a nyilvánosságot.

Igen ám, de ilyenkor jön a kereskedelmi, pénzügyi támogatások kérdése, az autóipar támogatása.

– Így van. Egyértelmű. Hisz’ épp ezzel tud Németország nyomást gyakorolni Orbánra. És nem fordítva. El tudja képzelni, hogy Magyarország elhagyására tudja kényszeríteni a kormány a német autógyártókat? Hát, persze, hogy nem. Ugyanakkor világos, hogy mindketten, de legfőképp Merkel, ügyelnek a jó bilaterális kapcsolatok megóvására. Magyarország csak nyer azzal, hogy ott vannak a német cégek. A két ügyet semmiképpen se próbáljuk összekapcsolni. A jogállam ügyének szentnek kell lennie. A bíróságok, a média függetlensége, a korrupció felszámolása, az uniós adófizetők pénze – nem a kereskedelmi kapcsolatok függvénye. Az a német cégeknek is csak jó, ha nincs korrupció és minden megy a maga rendjén a jogállami normák megtartásával.

Nem tart attól Angela Merkel, hogy Orbán kilép az unióból?

– Nem, még akkor sem, ha az olyanok, mint Orbán, előszeretettel hivatkoznak arra, hogy Brüsszel kifogásai miatt az emberek egyre jobban kiábrándulnak az unióból. De nézze csak meg a legfrissebb közvélemény-kutatási számokat! Igenis, az Unióban akarnak élni az emberek. A magyarok még a többieknél is jobban, de ez a helyzet a lengyelekkel, a románokkal is. És ott a rossz példa, a brexit, aminek nehézségei égbekiáltóak! Ha így lenne, ki finanszírozná a magyar infrastrukturális beruházásokat? Ki finanszírozná Orbán stadionépítési hobbiját?

Szóval Orbán elment a falig, innen csak visszaút van.

– Itt állj, és ne tovább! S ez figyelmeztetés másoknak is. Például azoknak a demokratáknak, akik az unión kívüli országokként eddig úgy tekintettek erre az európai közösségre, mint a jogállam mintaképére. Azokban milyen kép alakul ki ezek után az EU-ról?

Mit mond arra az érvelésre, hogy ez az ország – legalábbis a kormányzati egyenszöveg szerint – azt a konzervatív szemléletet akarja követni, amit Orbán helyettük fogalmaz meg?

– Ezt az érvelést is hamisnak tartom. Tudom, hogy mennyire ragaszkodik a maga konzervatizmusához, a homoszexuálisoktól és az idegenek megkülönböztetéséig. De ennek megint csak semmi köze a jogállami normákhoz, vegyük már észre! A kereszténységre, a kereskedelmi kérdésekre, az ideológiára, a konzervatív értékrendre való utalás mind csak figyelemelterelés a lényegről, hogy ne kelljen megtartania az alapokmányban lefektetett értékrendet.

Nem gondolja, hogy ez a vétó csak amolyan Orbán-féle blöff? Hogy azt várjuk, ki rántja elsőként félre a kormányt?

– Nem hiszem, mert régóta zajlik ez a játszma. Sőt, egyre többet enged meg magának. Ami természetesen az Európai Unió hibája, hogy engedte ilyen messzire menni a Fideszt. S most már szinte megfékezni sem tudja!

Tudja, sokan vannak Magyarországon, akik szégyellik, ahogy a kormányfő viselkedik az unióban…

– Igen, érdekes, hogy ezt mondja, mert ha az utcán megszólítod az embereket, akkor azok mind azt mondják, hogy szükség van a jogállamra. Ugyanakkor ez az ellenzéktől is függ, amely, tudom, nincsenek könnyű helyzetben, mert ahogy a médiát, úgy őt is el akarja lehetetleníteni az Orbán-kormány. De a fiataloknak nagy szerepük lenne ebben a küzdelemben, mert most az ő jövőjük forog kockán. Ha tisztességes oktatást akarnak, ahol nem a bérencek írják a tankönyveket, ha tisztességes bíráskodást, független sajtót akarnak, akkor most itt az idő, hogy lépjenek.

Orbánék meglebegtetett vétójának súlyos pénzügyi következményei lehetnek. Miért kellene egy országot büntetni a kormány politikája miatt?

Nézze, a hétéves költségvetés szerintem mindenképpen át fog menni, azt megszavazzák. A covidos segélyalap már problémásabb. A magyarok nem tehetik ezért Brüsszelt felelőssé. Csakis az a felelős, aki előidézte ezt a helyzetet. A magyaroknak át kellene látniuk a helyzet fonákságát. S aki kérdőre vonható, attól kikényszeríteni a helyzet megváltoztatását.

Azaz: fel kell végre ismerni, hogy mit tesz a magyar társadalommal a Fidesz – nyilatkozta Judy Dempsey, a Carnegie Europe vezető elemzője, „A Merkel-jelenség” című könyv szerzője.