A tragikus sorsú magyar kormányfő szobrát 2020 végén állították fel Krakkóban. Teleki Pál (1879–1941) a lengyel–magyar kapcsolatok történetében is fontos szerepet játszott.
Az emlékmű felállításának kezdeményezője a krakkói Teleki Pál-emlékmű építésével foglalkozó szociális bizottság volt. A szobor alkotója Stefan Dousa. Az Andrzej Ossowski vezette krakkói szociális bizottság hosszú évekig tervezte a Teleki Pál-emlékmű létrehozását, amit a tiszteletbeli bizottságban Tomasz Gąsowski támogatott. A vajdasági könyvtár közelében található emlékmű a kis-lengyelországi vajdasági hivatal pénzügyi támogatásának, az e célból alakult krakkói polgári bizottság kezdeményezésének és több helyi szervezet együttműködésének köszönhető.
Széki gróf Teleki Pál (teljes nevén Teleki Pál János Ede) a nemesi Teleki családból származó földrajztudós, tanár, akadémikus, politikus, főcserkész, többszörösen megválasztott országgyűlési képviselő, előbb a Magyar Királyság külügyminisztere 1920-ban (a Simonyi-Semadam-kormányban), majd az ország miniszterelnöke 1920-tól 1921-i lemondásáig, ezt követően 1938–39-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter (az Imrédy-kormányban), végül az 1939-i választásokat követően az ország miniszterelnöke – 1941-i öngyilkosságáig.
A tragédia története: a magyar kormány 1940 decemberében „örök barátsági szerződést” kötött Jugoszláviával. Azonban a belgrádi katonai hatalomátvétel után (amely egyúttal németellenes volt) Berlin bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett az addig győztes helyzetben levő Németország és ezt a térséget feladó, viszont nagy tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak között. Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, ám London tájékoztatta arról, hogy Jugoszlávia megtámadása esetén Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről. Másnap reggel Telekit holtan találták lakosztályában, fejlövés végzett vele. (A német csapatok már a halálhír előtt elindultak…)
A miniszterelnök íróasztalán a következő üzenetet találták, Horthynak címezve:
„Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból… A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”
Ami viszont Lengyelországot illeti, Varsó hálás volt Teleki Pálnak a magyar kormány által 1920-ban, a lengyel–bolsevik háború idején továbbított lőszer-szállítmányokért.
„Ez a megemlékezés csak részbeni törlesztése a Teleki miniszterelnökkel szemben fennálló tartozásunknak” – mondta Jerzy Giza professzor, a Józef Piłsudski műemléképítési bizottság tagja. Második miniszterelnöki hivatali időszakában, 1939 nyarán pedig a kormányfő elutasította Hitler felkérését a magyar részvételre a Lengyelország elleni fegyveres agresszióban. Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német, majd az ezt 17 nap múlva követő szovjet megtámadása után Telekinek is köszönhetően Magyarország lengyel katonai és civil menekültek tömegeit fogadta be.
A szoborállításnál felidézték azt is, hogy 2001-ben Telekinek Lengyelországban post mortem az egyik legmagasabb lengyel állami kitüntetést, a Lengyel Köztársasági Érdemrend csillaggal ékesített parancsnoki keresztjét adományozták. Varsóban, a Kabaty kerületben utcát neveztek el Teleki Pálról (bal oldali kép).
Köszönöm Ritecz Miklós és Szilágyi Szabolcs barátomnak a segítségét / Fotó: Wikipedia és Instytut Pamięci Narodowej.