A Mediaguard/Médiaőr kezdeményezésben lett, grúz, lengyel, cseh és magyar újságírók vesznek részt, hogy beszámoljanak országaik szempontjából fontos, illetve az egész térséget érintő eseményekről, az álhír-/fake news-áradatról, környezetvédelmi, hadászati és gazdasági kérdésekről. Ez a cikk Georgiából érkezett, az ottani helyzetet mutatja be. A nagy kérdés: A zsarolás fegyvere, remény a helyreállításra, vagy visszatérés a múltba?
(Szerző: Fortuna Rádió, Tamara Chigo) Tbilisziben és más grúziai városokban ismét tüntetések zajlanak. Az élet minden területéről jöttek a csalódott emberek, az utcára vonultak a kormány politikája és az Európától való vélt visszavonulás miatt. Irakli Kobakhidze miniszterelnök november 28-i bejelentése, miszerint Grúzia 2028-ig felfüggeszti a tárgyalásokat az Európai Unióval, az országos felháborodást keltett.
Ez a döntés, amely az október 26-i ellentmondásos parlamenti választásokat követően született, felerősítette azokat a félelmeket, hogy Grúzia eltávolodik európai iránytól, és egyre közelebb kerül Oroszországhoz. Sokak számára ez alapvető összeütközés az ország identitásával és jövőbeli irányával kapcsolatban.
A miniszterelnök ilyen kijelentésének oka az október 26-án tartott parlamenti választásokkal kapcsolatos európai kritika volt (amelyet mindkét szembenálló fél egyfajta népszavazásként emlegetett). A tisztviselők szerint ezek a választások új mandátumot adtak a grúz álomnak, miközben a tüntetők (és természetesen az ellenzék) szerint igazságtalanok voltak.
Egy hónappal a választások után az utca követelése – új választásokat! Az utcára vonult, különböző korú és foglalkozású emberek egyetlen sérelme az Európa-ellenes irányvonal és az Oroszországhoz való visszatérés.
A tüntetések nem teljesen békésen zajlottak. Bár halálos áldozatokról nem érkezett jelentés, számos személy szenvedett sérüléseket; egyesek sebészeti beavatkozást igényeltek, míg másokat a rendfenntartó erők megvertek. Még azokat is, akik távol voltak a tüntetések központjától.
Az erőszak alkalmazása az oszlatások során csak tovább fokozta a tüntetések lendületét, és a következő napokban tovább növelte a résztvevők számát. Ahogy az ilyen helyzetekben gyakran előfordul, a hatóságok azt állították, hogy a tüntetők megsértették a törvényes határokat, és a rendfenntartó erők válaszlépéseket tettek. Emellett a tisztviselők arról számoltak be, hogy több tucat rendfenntartó rendőr sérült meg az események során.
A maszkok lekerültek
Milyen dinamikának vagyunk tanúi? Miért érezték szükségét a hatóságok, hogy ilyen provokatív nyilatkozatot tegyenek, amikor a választások miatti közfelháborodás még nem csillapodott?
Ez a hozzáállás feltüzelte a kormányellenes erőket és a szavazókat, megerősítve érvelésüket, miszerint most már minden világos.; Az európai vezetők visszhangozták ezt az érzést, akiknek nyilatkozatai és felhívásai a cselekvésre szólítottak fel, felerősítették a kritikát. Egymás után özönlöttek az európai kormányellenes nyilatkozatok, felhívások és értékelések, sokan a választási eredmények kivizsgálását követelve.
Ebben a légkörben Grúzia európai pályájának támogatói egyre nyugtalanabbak lettek, attól tartva, hogy az EU elhatárolódik Grúziától, ami tovább növelte a tiltakozásokat. Joe Wilson, az amerikai Helsinki Bizottság elnöke éles hangú nyilatkozatot adott ki a helyzettel kapcsolatban.
„A grúz kormány de facto felhagyott a demokrácia minden látszatával, és most letartóztatja az embereket. Ártatlan aktivistákat és az ellenzék békés tagjait otthonukban és munkahelyükön. Félreértés ne essék, a Grúz Álom Párt a Kremlhez hasonló diktatórikus taktikát alkalmaz” — mondta a republikánus képviselő. Margus Tsahkna. Észtország külügyminisztere hozzátette: a maszk a kormányról már lehullott, mindenekelőtt a grúz nép előtt.
Az Európa Tanács főtitkára közvetlenül is részt vett, megbeszéléseket folytatott Salome Zourabichvilivel és Irakli Kobakhidzével, és bejelentette, hogy a közeli jövőben Grúziába látogat. A beszámolók szerint Alain Berset hangsúlyozta, hogy ki kell vizsgálni a rendfenntartók által alkalmazott túlzott erőszakot.
Az Európa Tanács mélységes aggodalmát fejezte ki az ország növekvő polarizációja és politikai patthelyzete miatt. Erre válaszul a kormány kissé meghátrált. Irakli Kobakhidze kijelentette, hogy korábbi megjegyzéseit jól kell érteni. Pontosításában az EU nagykövetére, Pawel Herczynskira is hivatkozott, próbálva enyhíteni a feszültséget.
Zsarolás helyett cselekvés
A grúz kormány csalódottságának adott hangot Európával szemben: „Fenntartottuk a békét és elértük a legnagyobb gazdasági növekedést, mégis zsarolással és gratuláció nélkül találkozunk — siránkozott Irakli Kobakhidze miniszterelnök. A növekvő kritikák ellenére a kormány kitart amellett, hogy nem tér le az Európa-párti irányvonaláról.
Éppen ellenkezőleg, a tisztviselők azt állítják, hogy elkötelezettek az európai integrációs célok elérése érdekében tett erőfeszítéseik megduplázása mellett. Kobakhidze miniszterelnök megismételte ezt az elkötelezettséget, kijelentve: „Szilárdan hiszem, hogy a siker a következőkben a kitartásban rejlik.
Ígérjük, hogy minden erőfeszítést megteszünk avégett, hogy Grúzia 2030-ra teljes jogú taggá váljék az Európai Unióban. Ez felelősségünk minden grúz állampolgárral iránt, különösen az 1 120 000 választópolgárral szemben, aki támogatta jövőképünket.és szlogenünket: Európa felé — a béke, a méltóság és a jólét jegyében. Elsődleges külpolitikai prioritásunk az uniós integráció. A cselekvésnek, nem pedig a zsarolásnak kell az alapját képeznie. … Cselekvés, nem zsarolás!”
A nyilatkozatot követően a miniszterelnök újabb tájékoztatót tartott, amelyen határozottan kijelentette, hogy a forradalom lehetetlen, és hogy az úgynevezett Majdan (utalás az ukrán forradalomra) nem fog megtörténni.
Nika Chitadze politikai elemző szerint a Grúz Álom Pártot a nemzetközi közösség egy éve tűri, mert azt állították, hogy elsődleges céljuk az európai integráció. Az azonban kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a kormány az európai törekvések álcája alatt oroszbarát stratégiát folytat.
Most úgy látszik, Kobakhidze megpróbál időt nyerni. Miért fenyegetőztek a választások előtt ahelyett, hogy párbeszédre való készséget mutattak volna? A választások előtt kifejezetten kijelentették, hogy az ellenzéki képviselőknek büntetőeljárással kell szembenézniük, és megfélemlítették azokat a szavazókat, akik támogatták az ellenzéket. Hogyan tudna egy ilyen környezet elősegíteni valódi megbeszéléseket? Most pedig a párbeszédet szorgalmazzák, mert világossá vált, hogy a tiltakozások jelentős lendületet kaptak és több grúziai városra is kiterjedtek, de közben az EU-ra hárítják a felelősséget. Ez analóg azzal, amikor Oroszország Grúziát vádolja és azt mondja: Ti szakítottátok meg velünk a kapcsolatot, nem pedig fordítva. Ez ugyanaz a minta. Ebben az esetben a támadás a védekezés egy formája.
Mi a probléma gyökere? Ha mindkét fél — Európa és a grúz kormány — azt állítja, hogy ugyanazok a céljaik, miért vált ilyen feszültté a kapcsolat? Hol van az igazi probléma? Forradalmi kísérletről van szó, vagy őszinte polgárok valódi tiltakozásának vagyunk tanúi? A nézeteltérés lényege pontosan itt rejlik.
A grúz kormány közvetve azt sugallta, hogy a kapcsolatok megromlása az ukrajnai háború után kezdődött. Hivatalnokok utaltak arra, hogy Grúziára nyomást gyakoroltak, hogy nyisson második frontot Oroszországgal szemben, és ennek elutasítása vezetett a kapcsolatok elhidegüléséhez. Ezt a feszültséget tovább növelték a grúziai kormánykörök barátságtalan nyilatkozatai, valamint az Európának címzett burkolt szemrehányások, amik végül megingatták a diplomáciai kapcsolatokat.
Irakli Kobakhidze miniszterelnök többször is optimizmusát fejezte ki, hogy a kapcsolatok „visszaállnak” és stabilizálódnak, amint az ukrajnai háború véget ér. A kérdés azonban továbbra is fennáll: mennyire reális ez a forgatókönyv, különösen annak kockázatát tekintve, hogy a két fél közötti szakadék időközben tovább mélyülhet?
Buka Petriashvili politikai kommentátor szerint az Európai Unióval és a demokratikus világgal való újrakezdés csak csak akkor történhet meg, ha Ivanishvili kormánya megváltoztatja törvényeit, megállítja a demokrácia erózióját és felhagy az emberi jogok megsértésével. Sajnos, semmi jel sem utal arra, hogy ez megtörténnék. Ahogyan Ivanishvili elképzelte, az újrakezdés nem valószínű, hogy megvalósul, mert Washington, Brüsszel és más európai fővárosok alapvetően eltérő nézeteket vallanak arról, hogy mit jelent a normális kapcsolatokhoz való visszatérés.
Mi fog történni?
A grúz kormány a jelek szerint az Egyesült Államokhoz fűzi reményeit. Donald Trump beiktatását követően a kapcsolatok újraindítására számít, ami siker esetén a kormány számára nagy stratégiai előny lehet. A siker azonban bizonytalan, de amikor egy ellenzéki tv-csatorna újságírója megkérdezte: Mi van, ha ez nem történik meg a kormányfő elutasítóan válaszolt: „Ez az ön álma, és ez nem fog valóra válni”.
De van-e B terv? Mi történik, ha az USA távolságtartó marad, tartózkodik a beavatkozástól, vagy a diplomáciát helyezi előtérbe anélkül, hogy közvetlenül ellenezné Európa Georgiával szembeni álláspontját? Egy ilyen forgatókönyv szerint a kormány teljességgel szembesülhet a nemzetközi elszigeteltséggel.
De tegyük fel, hogy a kormány sikeresen biztosítja a kedvező kapcsolatokat az USA-val. Mi lenne Európa válasza? Újrakezdi-e az együttműködést Georgiával, különös tekintettel arra, hogy nem zárta be teljesen az ajtóit? Ursula, az Ursula von der Leyen szerint Grúzia európai jövője nem teljesen eldöntött.
Eközben az ország egyre polarizálódik – a politikai körökben és az egész társadalomban. A háború folyik Oroszország és a civilizált világ többi része között, hosszú árnyékot vetve a térségre. Minden szem az Egyesült Államokra szegeződik, és sokan arra várnak, hogy lássák a retorika után a konkrét cselekedeteket. Ugyanakkor sürgető gazdasági kérdések, mint például a kínai terjeszkedés és a belső európai kihívások is rendkívül fontosak.
Georgia ismét kötéltáncot jár – a közeli múlt történelméből ez ismerős. Az egyik oldalon Oroszország áll, a másikon Európa várva várt ígérete. A tét sosem volt magasabb, és Georgia jövője most dől el.
„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”