(Józsa Márta/klubradio.hu jegyzete) 2019. április 15-én egy kiállítás finisszázsán voltam, persze mindenkinek ki volt kapcsolva a telefonja. Az ünnepség után a művész-művészettörténész társasággal elmentünk vacsorázni, én voltam az első – afféle hírfüggőként –, aki visszakapcsoltam.
Leégett a Notre Dame – mondtam rémülten, a többiek azt hitték, hogy elment a humorérzékem, és ízetlen tréfákkal próbálom szórakoztatni a művelt közönséget. Utána jött az a típusú csoportos megrendülés, amit az ember olyankor érez, amikor egy öröknek hitt kulturális ikon eltűnik az életünkből. A szellemi otthonuk egy része. Abba azonban talán ritkábban borzongunk bele, ha valami hasonló tragédia eltarthatóbb távolságra van tőlünk – még ha földrajzilag nem is nagyon.
Párizs Budapesttől nagyjából ezerötszáz kilométerre fekszik, Damaszkusz valamivel több, mint kétezerre. A szír fővárosban nem kell többé olyasmivel bíbelődni, hogy korhűen, vagy esetleg egy új koncepció alapján állítsanak helyre valamit, ami megsérült. Az ENSZ Továbbképző és Kutató Intézete elemezte a szíriai kulturális világörökséghez tartozó épületek műholdképeit még a polgárháború tíz évvel ezelőtti stádiumában. És megállapította, hogy az UNESCO által a világörökség-listára felvett épületek, beleértve a műemlékeket, nagyon súlyosan károsodtak. A csaknem hétezeréves Aleppo elpusztulása mellett például Damaszkusz műemlék épületei is helyrehozhatatlan sérüléseket szenvedtek.
A szigorúan védett kulturális örökségek közül huszonnégy teljesen megsemmisült, száznégy súlyosan károsodott. Például a 715-ben épült Omajjád Nagymecset, amelynek a minaretjei is leomlottak. Gondoljunk csak bele Budapest látképébe az Andrássy út és a Várnegyed nélkül – ez nem is lenne olyan elképzelhetetlen művelet, bőven vannak nyolcvan évvel ezelőtti fotók, filmfelvételek arról ma már felfoghatatlan pillanatról, amikor történt valami ehhez fogható.
A Dunába lógó, felrobbantott hidak látványának ismeretében rémes belegondolni abba a cinizmusba, amellyel mások szenvedésére, jelenkori történelmére gondolunk. Vagy gondolnak azok, akiktől minden bizonnyal jó okkal reméli azt a korábban a saját népére vegyi fegyverrel is támadó Bassár el-Asszad, hogy bukása után menedéket vagy segítséget kaphat tőlük.
A listán összeér, ami összetartozik, az első helyen nyilvánvalóan Putyin áll, állítólag a szír diktátor már nála, vagy legalábbis valahol Oroszországban bujkál.
Ám menekülése előtt – legalábbis a Bloomberg forrásai szerint – elküldött Budapestre egy magas rangú keresztény vezetőt, valószínűleg II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárkát, aki arra kérte Orbán Viktort, hogy segítsen támogatást kérni jó barátjától, Donald Trumptól. Arra való hivatkozással, hogy micsoda egzisztenciális veszélyeknek lenne kitéve a szíriai keresztény kisebbség, ha az iszlamista lázadók győznének.
A megválasztott amerikai elnök – ha eljutott hozzá Orbán üzenete, ha nem – mindezt megtagadta. Ami nem változtat a diplomáciai aktus két jelentős vonatkozásán. Az egyik a Putyinhoz és Trumphoz is bekötött magyar kormányfő valódi befolyásának mértéke, a másik pedig az a tény, hogy egy ortodox egyházfő kizárólag hazája keresztény lakói iránt aggódik, fel sem vetődik, hogy a romokban heverő Szíria népének egésze számára kérjen segítséget. Kétségkívül keresztény attitűd, ahogy az is, hogy a háborút egy nap alatt befejezni ígérő Trump éppen a párizsi Miasszonyunk templomának újra megnyitása alkalmából igyekezett Zelenszkij tudomására hozni, hogy ne számítson semmi jóra, már ami a háborús támogatásokat illeti.
Amúgy nem csak a szír diktátor nem remélhet semmi jobbat: a porig rombolt ország lakóinak fele már 2015 óta menekültként él valamerre, többségük a megsemmisített több ezer éves műemlékek szomszédságában felállított menekülttáborokban. Most arra tippelnek elemzők, hogy másfél milliónyian is lehetnek azok, akiknek majd futniuk kell. És nincs az a NATO-dróttal felcicomázott kerítés és elkötelezett honvédő huszár, ami ennyi embert megállíthatna.
És ha túlélik, és ha még Magyarországon is átverekszik magukat, akkor egy hosszú-hosszú vándorlás után az újra a régi pompájában tündöklő Notre Dame-hoz is eljuthatnak, aminek falai között vagy mellett most éppen úgynevezett keresztény politikusok pókereznek emberéletekkel.